Egy törökországi ásatás napvilágra hozza egy római rabszolga történetét

A törökországi aphrodisiasi ásatások révén bepillantást kapunk a római rabszolgák, köztük egy Zoilos nevű, felszabadított férfi életébe és a város egyik jótevője lett.

Kis-Ázsia délnyugati részén, a törökországi aphrodisiasi ásatások révén bepillantást kapunk a római rabszolgák, köztük egy Zoilos nevű, felszabadított férfi életébe. - írja a Biblical Archeology Society honlapján.

Az ásatások a városszerte talált feliratai által azonosították Zoilost; a régészek egy ideig azt feltételezték, hogy egy helyi arisztokrata család része volt. De ez megváltozott, amikor felfedezték ezt a feliratot: „Gaius Julius Zoilos, az isteni Julius fia Cézár felszabadított rabszolgája. 

Zoilos valószínűleg Aphrodisias bennszülött lakosa volt, akit háborúban elraboltak, vagy elkaptak és eladták rabszolgának Julius Cézárnak. Amikor Cézár meghalt, Zoilos Augustusra lett hagyva, aki végül felszabadította őt. Zoilos bizonyára intelligens és leleményes volt, valahogy nagy mennyiségű vagyont halmozott fel, amit később szülővárosa hasznára fordított. Amikor Zoilos K.e. 20-bas években meghalt, Aphrodisias népe egy nagy emlékművet állítottak a tiszteletére.

 

De Zoilos és története szokatlan. Minden Zoilosra több ezer római rabszolga jut, akik sosem szabadultak meg helyzetükből. 

 

 A legtöbb esetben sem nem tudjuk a ezeknek a római rabszolgáknak a nevét, sem nem emlékezünk rájuk. A Római Birodalomban valaki vagy rabszolga volt, vagy szabad. A rabszolgaság nem faji, vagy etnikum alapú volt. Bárkiből lehetett rabszolga.

Az, hogy hogyan bántak egy rabszolgával, a tulajdonostól függött. Úgy tűnik, voltak, akik, mint Zoilos meglehetősen jól boldogultak. Azonban sok római rabszolga farmokon, bányákban és más iparágakban dolgoztak, ahol a várható élettartam általában rövid volt.

 

 A római rabszolgákat megbilincselték, megkorbácsolták, megbélyegezték és megcsonkították, és a szexuális bántalmazás sem volt ritka.

 

A törökországi aphrodisiasi ásatások révén bepillantást kapunk a római rabszolgák, köztük egy Zoilos nevű, felszabadított férfi életébe és a város egyik jótevője lett.
Fotó: Biblical Archeology Society

De Zoilos estéből látni, hogy a rabszolgaság nem volt szükségszerűen egy állandó helyzet. Az emancipáció lehetséges volt, és a római polgárok tulajdonában lévő római rabszolgák bizonyos feltételek mellett polgárokká válhattak. Felszabadított rabszolgává válni különböző előnyök megszerzésének lehetőségét jelentette. Voltak, akik mesterük házához voltak kötve és szociális, gazdasági és politikai felemelésben részesültek, ami a szegény szabadok számára nem volt elérhető. A felszabadított rabszolgákat azonban az arisztokrácia társadalmi törtetőknek tekintette, és ezért nem tartották őket új státuszukkal egyenlőnek. A legtöbb római rabszolga élete szörnyű volt, és nevüket rég elfeledték.

(Forrás: Biblical Archeology Society: https://www.biblicalarchaeology.org/)