Százharminc éve rendezték az első lovak nélküli autóversenyt

Vágólapra másolva!

A Le Petit Journal magazin 1894. július 22-ére írta ki a ló nélküli kocsik számára a megmérettetést. A Párizstól Rouenig tartó 126 kilométeres szakaszon a legideálisabb járművet és annak tulajdonosát keresték. A futamot kiállítások és selejtezők előzték meg, és végül 21 indulóból került ki a két győztes.

Múlt-kor

Vágólapra másolva!

autóverseny lovaskocsi történelem

A 19. és 20. század fordulóján az egész fejlett világ a közlekedési eszközök forradalmának lázában égett. A repülés, az autózás és a hajózás is óriási változáson ment keresztül. Ez nem pusztán a technológiai újításokat jelentette, hanem a társadalmi érdeklődés felélénkülését is.

A francia városok közötti utat már negyed évszázaddal korábban is igénybe vették egy szintén világelső kerékpárversenyhez, ahol a távot 10 óra 40 perc alatt tekerte le a brit származású James Moore.

Az autófutamon az elsőként beérkező sofőr 6 óra 48 perces időt teljesített, ám mégse ő lett a győztes: a fődíjat járműve működési elve miatt nem kaphatta meg, így az utána 3 perc 30 másodperccel érkező Albert Lemaître számított a leggyorsabbnak.

Profik és lelkes amatőrök

Pierre Giffard, a Le Petit Journal szerkesztője három okból írta ki a versenyt: saját lapját szerette volna reklámozni, a motoros autókat népszerűsíteni, a motorgyártást pedig fellendíteni. A részvétel feltétele a veszélytelen, könnyen vezethető, olcsón fenntartható jármű volt, ám a versenyből nem zárták ki az ezeknek nem megfelelő nevezőket, csupán a fődíjat nem vihették el.

A jutalmakra az újság összesen tízezer frankot különített el, amelyből az első öt helyezett kapott ötezer, kétezer, ezerötszáz, ezer, illetve ötszáz frankot.

Összesen 102 jelentkező fizette be a tízfrankos nevezési díjat, azonban a július 18-i válogatásra csak 26-an mentek el. A profik mellett lelkes amatőrök is indultak, de a legtöbben valamely nagyobb cég járműveit vezették.

motoros, verseny, autó, Párizs, 1984, — a Le Petit Journal címlapja a versenyről
Forrás: Wikipedia

Az első napon lezajlott kiállítás és szemle után július 19-én az autók felsorakoztak, és reggel nyolctól tizenöt másodpercenként rajtoltak el az első próbakörre. Itt a cél az 50 kilométeres táv teljesítése volt három órán belül, ennek 21-en feleltek meg. Ők a következő két napon is megtettek egy-egy kvalifikációs kört, majd július 22-én reggel elindultak a 126 kilométeres útvonalon.

Többszempontú díjazás

A versenyzők áthaladtak – többek között – Nanterre-en és Poissy-n is, majd délben megálltak egy másfél órás ebédszünetre Mantes-ban. Innen továbbindulva Gaillonon át jutottak el a célig a roueni Champ-de-Marson.

Az elsőként beérkező Jules-Albert de Dion járműve végül nem kaphatta meg a fődíjat, ugyanis (bár gyors volt) a hajtásához tüzelőanyagra volt szükség, így nem fért bele a Giffard „ideális” kategóriájába.

Lemaître három és fél perccel később fékezett le a célvonalnál, így a maga 17 km/h végsebességével megnyerte a versenyt.

Mivel a díjazásnak több szempontja is volt, nem csak a gyorsaság, a legnagyobb nyereményt végül megfelezve osztották ki. A Peugeot volánja mögött ülő Lemaître miatt a Les fils de Peugeot Frères kapott 2.500 frankot, míg a pénzösszeg másik részét a Panhard et Levassor vitte el, könnyen vezethető járművei miatt.

De Dion a második díjat nyerte meg: ezt a Bouton et Cie „érdekes gőztraktora” miatt juttatták neki, amely „úgy működik, mint egy ló, és abszolút sebességet és húzóerőt tanúsít a dombokon”.

A harmadik helyezett Maurice Le Blant lett kilencüléses autójával, a negyedik díjat felezve kapta meg két gyártó, Alfred Vacheron és Le Brun, az ötödik jutalmat pedig Émile Roger vitte el, aki egy Benz-autót vezetett.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.