Durván deformálódtak az ókori egyiptomi írnokok ízületei

Durván deformálódtak az ókori egyiptomi írnokok ízületei

Az írást végző ókori egyiptomiak testtartása egy új tanulmány szerint ergonómiai veszélyeket okozott. Egyszerűen deformálódtak az írnokok ízületei.

Az írnokok betegségének számított

Bár a tipikus irodai munka meglehetősen biztonságosnak számít a fizikailag megterhelő kültéri foglalkozásokhoz – például az építőipari munkákhoz képest – nem veszélytelen. A hosszan tartó, rögzített, kényszeres és kényelmetlen testtartásban való ülés, ismétlődő és erőteljes kézmozdulatok végezése közben károsíthatja a mozgásszervi rendszert. Az íróasztalnál végzett munka általában nyak-, váll- és hátfájással jár, kivétel nélkül. Tehát a kapcsolódó foglalkozási ártalmakat nem hívhatjuk kizárólag a modern kor betegségének. 

A prágai Károly Egyetem antropológusai megállapították, hogy az ókori egyiptomi írnokok számos csontvázi elváltozásban hasonlítottak modern, irodai munkát végző társaikra.

A kutatók hatvankilenc felnőtt férfi, köztük harminc írnok csontvázmaradványát elemezték az Óbirodalom abusiri nekropoliszából (Krisztus előtt 2700-2180). Számos olyan, degeneratív ízületi elváltozást találtak, amelyek az írástudóknál jelen voltak, de más foglalkozású férfiaknál nem.

Durván deformálódtak az ókori egyiptomi írnokok ízületei
Fotó:  Pinterest 

Ezek a csontvázelváltozások magukban foglalták:

• az alsó állkapcsot a koponyával összekötő ízületek,
• a jobb kulcscsont,
• a jobb felkarcsont teteje (ahol a válldal találkozik),
• a jobb hüvelykujj első kézközépcsontja,
• a combcsont alja (ahol a térddel találkozik),
• valamint a gerinc egészének sérülését, különösen a tetején.

A tudósok emellett fizikai „stresszjelzőket” találtak a felkarcsontban és a bal csípőcsontban, amelyek gyakoribbak az írnokok körében. További figyelemre méltó csontozati jellemzők közé tartoztak a bemélyedések a térdkalácson és a lapos felületek a jobb alsó boka csontjain.

 

Magas társadalmi státuszt élveztek

Az ókori egyiptomi írnokok tekintélyes pozíciót töltöttek be a társadalomban, a tudás és a kultúra őrzőiként működtek. Ezek a képzett emberek elsajátították a hieroglifák bonyolult rendszerét, amihez évekig tartó képzésre volt szükség. Az írnokok kulcsfontosságúnak számítottak a közigazgatásban, mivel az adóbeszedéstől kezdve a vallási szövegekig mindent ők jegyeztek fel. Ez különösen azért fontos, mert az ókori egyiptomi lakosságnak csupán 1 százaléka volt írástudó. Szaktudásuk ráadásul túlmutatott a puszta íráson: jártasak voltak a matematikában, a csillagászatban és az orvostudományban is, ami nélkülözhetetlenné tette őket az egyiptomi élet különböző területein.

Képzésük fiatal korban kezdődött, gyakran templomi iskolákban, ahol a fiúk megtanulták, hogyan kell írni kerámiaszilánkokra vagy mészkőpalacsemetékre. 

Ahogy haladtak előre, áttértek a papirusztekercsekre, amelyek közül néhány a mai napig fennmaradt. Az írnokok magas társadalmi státuszt élveztek, mentesültek a fizikai munka alól, és tiszteletet és kiváltságokat kaptak jutalmul. A Scientific Reports folyóiratban publikált, új tanulmányból azonban kiderül, hogy a hivatásuknak fizikai ára volt.

Rajz az írnok csontvázának leginkább érintett régióiról
Fotó: Jolana Malátková

A szövegek írása közben ugyanis egy jellegzetes testtartást vettek fel: gyakran keresztbe tett lábakkal ültek a földön vagy alacsony zsámolyon, egyik kezükben palettát, a másikban nádból készült ecsetet tartva. Írófelületeiket (amelyek között papirusztekercsek vagy mészkőpalacsinták is voltak) az ölükbe vagy egy előttük lévő lapos felületre helyezték. Fejük előre, gerincük pedig meghajlott.

Ez a testtartás magyarázhatja a gerincükön és a vállukon megfigyelt degenerációt. A térdük, csípőjük és bokájuk változásai arra utalnak, hogy az írnokok néha úgy ültek, hogy a bal lábuk térdelt vagy keresztbe tették, a jobb lábuk pedig behajlítva, a térd felfelé mutatott

 – mondták a szakemberek a ZME Science online tudományos portálnak.

A történelmi ábrázolásokon, például szobrokon és sírkamrák faldíszein, az írnokok gyakran ilyen ülő helyzetben, valamint munka közben állva láthatók. Nem véletlenül. Az állkapocsízületi degeneráció valószínűleg abból adódott, hogy a faanyag szárát rágták, hogy ecsetszerű fejeket készítsenek az íráshoz, míg a hüvelykujj degenerációját a tolluk ismételt összeszorítása okozhatta.

A kutatók szerint ezek az eredmények új perspektívát nyújtanak az ókori egyiptomi írnokok életéről, és utat nyitnak a történelmi népesség foglalkozás-egészségügyi helyzetének további kutatásához.