Kiderült, hogy épült Egyiptom legrégibb piramisa

Egyiptom legrégibb piramisa, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa csúcstechnológiájú felszereléssel épülhetett. Szofisztikált hidraulikus emelőt használhattak a belsejében az építkezés során. Az emelővel emelték át a kamrán a kolosszális köveket.

Fotó: Jaime Romero-Requejo Von Hoff

Egyiptom legrégibb piramisa, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa csúcstechnológiájú felszereléssel épülhetett. A szerzők azt találták, hogy Dzsószer piramisánál ami egyfajta protopiramis volt az őt követők számára, szofisztikált hidraulikus emelőt használhattak a belsejében az építkezés során: az emelővel emelték át kamrán a kolosszális köveket. - írja a BBC Science News.

A híres lépcsős piramis Dzsószer fáraó végső nyughelye. Dzsószer fáraó Egyiptom harmadik dinasztiájának első, vagy második fáraója volt az Óbirodalom idején, mintegy 4700 éve. Dzsószer fáraó piramisa a mai Kairótól  és a Gizai Nagy Piramisoktól 17 kilométerre délre helyezkedik el. A Szakkarai-síkságból a piramist alkotó hat lépcső 62 méter magasra emelkedik.

 

Az építés pontos módszere, mint minden egyiptomi piramis esetén rejtély. Ez a hidraulikus emelő rendszer, ha bebizonyosodik, egy kifinomult mérnöki megoldást mutathat és potenciális magyarázat lehet arra, hogy az ókori egyiptomiak hogyan oldották meg az ilyen masszív struktúrák építését a számukra elérhető technikával. 

 

Egyiptom legrégibb piramisa, Dzsószer fáraó lépcsős piramisa csúcstechnológiájú felszereléssel épülhetett. Szofisztikált hidraulikus emelőt használhattak a belsejében az építkezés során. Az emelővel emelték át a kamrán a kolosszális köveket.
Fotó: Jaime Romero-Requejo Von Hoff / BBC Science Focus

A szerzők, Xavier Landreau, a tanulmány vezetője és kollégái szerint egy közeli zárt a terület egyfajta ellenőrző gátként működhetett, amit arra terveztek, hogy a környékről befogja a vizet és a folyami üledéket. Lehetséges, hogy a javasolt a„Gisr el-Mudir” nevű gát a világ legrégibb monumentális kőstruktúrája. Korábban felvetődött, hogy karám volt, vagy erőd, vagy a fáraó számára emelt ünnepi aréna. A piramison kívül a földbe ásott kamra sorok vízkezelő létesítményként szolgálhattak – nem kevesebb, mint 400 méter hosszan és 27 méter mélyen. Ahogy a víz keresztülhaladt minden egyes kamrán, az üledék leülepedett, így tisztább vizet adott az építkezésen való felhasználáshoz. A Gisr el-Mudir és az árok együtt egy kifinomult rendszert alkotott, ami kontrollálta a vízminőséget és a vízáramlást. A víz innen a piramisban lévő aknákba áramlott. Ezekben az aknákban egy tutaj rendszert használtak. A kamrákban emelkedő vízszint felemelte a tutajt, ami az építőköveket a szükséges helyre számította. Miután a kamrát az alján lévő dugó rendszerrel lecsapolták, a folyamat újra és újra kezdődött.

Marad azonban még egy érdekes kérdés: hol helyezkedett el a fáraó sírja? A hidraulikus rendszert használták-e arra, hogy eltemessék a királyt végső nyughelyére a piramis belsejében? Erre még várat a válasz magára.

(Forrás: BBC Science Focus: https://www.sciencefocus.com/)