Egy szexszimbólumnak köszönhetjük a mobiltelefont

Hat házasság, egy zseniális találmány, és fényes hollywoodi karrier. Hedwig Kiesler, az ausztriai születési zsidó színésznő Hedy Lamarr néven lett világhírű. Az 1940-es években őt tartották a világ legszebb nőjének. Nagy szerepeket kapott sikerfilmekben pl. Spencer Tracy vagy Clark Gable mellett. Azt kevesen tudják róla, hogy Lamarrnak nagyszerű műszaki érzéke volt, és állandóan technikai megoldásokon törte a fejét. A forgatások szüneteiben találmányokat rajzolgatott, pl. neki köszönhetjük a közlekedési lámpát a mai formájában, vagy az ízesített pezsgőtablettát. A legjelentősebb találmánya az ún. frekvenciaugrásos adatátvitel, amely a mai mobilkommunikáció, a wifi, a bluetooth és a GPS alapja.

Az apja tanította a műszaki ismeretekre

Hedy Lamarr Bécsben született 1914-ben, Hedwig Eva Kiesler néven. Vagyonos zsidó család egyetlen gyermeke volt. Magyar származású anyja zongoristaként lépett fel, tőle származott Lamarr későbbi művészeti érzéke, ő íratta be a kislányt balettra és lovaglásra is. Az apja, a befolyásos bankigazgató arra ösztönözte, hogy nyitott szemmel járjon a világban. Gyakran tett nagy sétákat a lányával, és ilyenkor gépezetek műszaki megoldásokról mesélt neki, mint pl. a nyomdagép vagy a villamos. 

Hedy nyolcévesen
Fotó: Pinterest

Ezzel felkeltette a kislány érdeklődését a műszaki ismeretek iránt. Hedy 5 évesen szétszerelte a zenedobozát, hogy megnézze, hogyan működik. A vizsgálódás után pedig összeszerelte. Richard Rhodes. Lamarr életrajzírója szerint ha ez nem is volt formális műszaki oktatás, meghatározta Hedy életét. 

Imádta az apját, és ez a kötődés lett annak az alapja, hogy amatőr mérnökként annyi találmányt jegyzett később. Tőle tanulta a problémák megoldásának képességét.

Hedy 12 éves korától drámaórákra is járt, ahol színészetet tanult. 

Hedy első szerepei

A lány 16 éves korában hamisított egy szülői igazolást magának az iskolában, hogy tanítási időben besétáljon a legnagyobb osztrák filmstúdióba, és bejelentése:

Jó napot! Filmsztár akarok lenni.

Hedy naplóvezetőként kezdett, de hamarosan statisztálhatott, majd kisebb beszélő szerepeket is Max Reinhardtól. Amikor 18 éves lett, a rendező-producer – aki Európa legszebb nőjének nevezte a lányt –, magával vitte Bécsbe. 

Olvasóink talán megengednek egy személyes közbevetés: Nóti Károly, a Hyppolit a lakáj forgatókönyvírója, a nagyapám ez idő tájt Berlinben élt, ahol az UFA filmgyár szerződtetett írójaként dolgozott. Lehetséges, hogy találkozott Hedyvel, mivel a nagyapám a berlini filmes világ egyik sztárjának számított, és ismerte a fiatal Ingrid Bergmannt is.

Hedy Bécsben, az 1930-as években
Fotó: Aenigma

Vissza Hedyhez, aki itt, Berlinben játszott néhány felejthető filmben, majd jött a kiugrás. A cseh Gustav Machaty Eksztázis c. filmjének főszerepét alakíthatta. A filmet illetlennek, pornográfnak minősítették. XI. Pius pápa elítélte az elkészítését, Németországban és az Egyesült Államokban pedig betiltották a vetítését. 

1933-ban Hedy feleségül ment Fritz Mandl osztrák fegyverkereskedőhöz és lőszergyároshoz. Mandl arra kényszerítette, hogy jelenjen meg vele az üzleti vacsorákon, ahol náci és fasiszta tisztekkel, mérnökökkel illetve politikusokkal tárgyalt a fegyverrendelésekről. Egy alkalommal Mussolini volt a tárgyalópartner, és maga Hitler is járt a Mandl-ház egy-egy elegáns estélyén. 

Ezeken a vacsorákon Hedy halálra unta magát, mert senki nem beszélgetett vele, hiszen neki gyönyörűnek és némának kellett lennie. De meggyőződésem, hogy öntudatlanul rengeteget tanult is az elhangzottakból, pl. a torpedókról. 

1937-re elviselhetetlen lett a házasság. Hedy ezt írta erről:

Tudtam, hogy ha a felesége maradok, nem lehetek már színésznő. Zsarnokként uralkodott felettem. Egy szép baba, egy tárgy voltam a számára, akit birtokolhatott, és akinek az élete felett rendelkezhetett. 

Hedy elhatározta, hogy megszökik. Egy estélyre felvette a legértékesebb ékszereit, és kisétált a házból. Nem csak a férjét, hanem a hazáját is ott hagyta. Ausztriában ekkor már erős volt a helyi náci párt, és a Harmadik Birodalom egy évvel később be is kebelezte az országot.

Hedy Párizson keresztül Londonba utazott, és itt megismerkedett azzal a filmstúdió-vezetővel, akinek az amerikai karrierjét köszönhette.

Új haza, új név

Ezt a férfit Louis B. Mayernek hívták, ő volt a híres Metro-Goldwyn-Mayer filmgyár vezetője. 

Mayer azért járt Európában, hogy olcsón szerződtessen zsidó színészeket, akiknek egyre kevesebb munka jutott a kontinensen. 

Mayer heti 125 dollár ajánlott Hedynek az exkluzív szerződésért, amit a nő nem fogadta el, de ugyanarra a hajóra foglaltatott jegyet New Yorkba, amelyen a filmproducer utazott. 

Hedy gondosan ügyelt arra, hogy mindenki felfigyeljen rá a fedélzeten. Minden nap gyönyörűen jelent meg az előkelő társaságban, és vidáman teniszezett a jóképű, gazdag férfiutasokkal. Mire Amerikába érkeztek, a nő kiharcolta az 500 dolláros heti gázsit. Cserébe azt vállalta, hogy fél éven belül megtanul angolul. 

Mayernek volt még egy feltétele az angoltanulás mellett. Azt mondta Hedynek, hogy a KIesler túlságosan német hangzású név, ezzel lesz belőle világsztár. Egy régebben fiatalom meghalt színésznő emlékére a Lamarr nevet ajánlotta neki. 

Nappal színésznő, éjjel feltaláló

Az Algír c. film főszereplői, jobbra Hedy Lamarr
Fotó: Reddit

Hedy Lamarrnak nem kellett sok idő, hogy az amerikai filmipar csillaga legyen. 1938-ban Chafrles Boyer partnereként főszerepet játszott az Algír c. filmben, és ez után minden évben több alkotásban is játszott. A színésznőt elégedettséggel töltötte el a társadalmi státusza, de nem tartotta sokra, hogy az amerikaiak kizárólag a külső alapján ítélték meg a nőket. Egy alkalommal dühösen megjegyezte:

Bármilyen lány lehet ragyogó. Csak állnia kell egy helyben, és bután néznie. 

Ezt pedig később ezzel egészítette ki.

Az emberi agy sokkal érdekesebb, mint a külső. 

Hedy Lamarr a sikeres csúcsán, az 1940-es években
Fotó: Aenigma

A színésznőnek nehézséget okozott, ahogy Mayer a nőkre tekintett. Jan-Christopher Horak, a UCLA egyetem professzora szerint a filmstúdió-tulajdonos két női kategóriát állított fel, és a filmjeiben is így szerepeltette a nőket. 

Vagy szentként, szinte Madonnaként ábrázolta őket, vagy kurtizánként, prostituáltként. Számára Hedy Lamarr a második kategóriába tartozott. 

Hedy mindenesetre a Beverly Hills-i felső tízezer tagja lett, és olyan férfiak keresték a kegyeit, mint a fiatal John F. Kennedy, vagy az excentrikus Howard Hughes. A milliárdos nem csak filmproducer volt, de repülőmérnök is, így a színésznő rokonlélekre talált Hughes-ban, főleg miután elmondta neki az ötletét a vízben feloldható tablettákról. A férfi erre laboratóriumi felszerelést adott neki, hogy Hedy a forgatásokon a lakókocsijában kísérletezhessen, és az alkalmazásában álló tudósokkal is összehozta Lamarr-t.

Howard Hughes, a különc milliárdos segített Lamarr kísérleteit
Fotó: LinkedIn

Hedy Lamarr a legtöbbet otthon rajzolt és kísérletezett. A találmányai közé tartozott pl. a világító nyakörv kutyákra, és az idősek számára tervezett szék a zuhanyzóba, hogy ne csússzanak el. A pezsgőtabletta is megszületett végül, és különböző ízű üdítőket lehetett vele előállítani

Könnyen ment a tervezés. Nem kellett gondolkodnom rajtuk, csak jöttek a gondolataim. Valahogy mindig is volt érzékem ahhoz, hogy javítsak a műszaki szerkezetek működésén. 

A színésznő az 1940-es évek végéig több tucat sikerfilmben játszott. Ez volt a karrierje csúcsa, és ezeket az éveket Hedy Lamarr úgy töltötte, hogy a forgatási napok végén, 12 óra filmezés után nem megjelent valamelyik partin, hanem hazament műszaki rajzokat készíteni. 

Az alábbi videó a neves alakításainak gyűjteménye:

Lamarr szeretett volna jelentkezni a Feltalálók Nemzeti Tanácsába, egy olyan kormányzati tanácsadó testületbe, amely a műszaki fejlesztések katonai felhasználását segítette. A korra jellemző, hogy az illetékesek lebeszélték erről a nőt, és azt kérték, inkább vegyen részt a háborús kötvények népszerűsítésében. 

Lamarr a háborús kötvényeket népszerűsítő kormányzati program egyik állomásán
Fotó: History Rat

A programban szórakoztató műsorokat szerveztek színésznők és katonák, tengerészek részvételével. Ezeket a show-kat utaztatták szerte az országban, és kisvárosokban is felléptek vele, hogy mindenhol ösztönözzék az amerikaikat a kötvények jegyzésére. Lamarrnak pl. egy matrózzal kellett flörtölnie a műsorban, és csókot adott a tengerésznek, ha a közönség tagjai bekiabálva megígérték, hogy vásárolnak az államkötvényből. 

Lamarr a német tengeralattjárók ellen: a legnagyobb találmány

A német tengeralattjárók majdnem térdre kényszerítették Angliát
Fotó: Bundesarchiv

A színésznőt aggasztották az európai hírek. 1940-re a nácik elfoglalták Európa nagy részét, és szinte minden országot ők vagy a csatlósaik irányították. A német U-bootok halálos fenyegetést jelentettek Nagy-Britanniára, a Harmadik Birodalom akkor még egyetlen ellenfelére. Lamarr azon törte a fejét, hogyan lehetne visszaszorítani a német tengeralattjárókat. 

A munkát az segítette, hogy egy gálavacsorán megismerkedett George Antheil avantgarde zeneszerzővel, aki egy testvérét már elveszítette a háborúban. Antheil később ezt mondta:

Hedyt zavarta, hogy a Beverly Hills-i sztárok gondtalan életét éli, míg Európában tombol a háború, Szégyellte magát emiatt. 

A férfi hasonló gondolkodása és nácigyűlölete nyomán így közösen kezdtek gondolkodni azon, hogyan lehetne legyőzni Hitlert az óceánokon. Richard Rhodes életrajzíró szerint Lamarrnak kapóra jött az a sok ismeret, amelyeket a fegyvergyáros első férje és a náci, illetve fasiszta tárgyalópartnerei üzleti találkozóin szerzett.

Torpedó kilövése egy hadihajóról
Fotó: Wikimedia Commons

Hedy emlékezett arra, hogy milyen nehéz a torpedók irányítása. Ezért is történt, hogy a torpedók évtizedekig csak egyenesen tudtak haladni. Mi lenne, ha volna egy olyan brit torpedó, amelyet hajóról és repülőről is ki lehet lőni, és amely követné a német U-bootot, és elsüllyesztené? A válasz a kérdésre egy olyan rendszer kifejlesztése volt, amely rádión továbbítja a parancsokat a torpedónak, és távolról irányítja a fegyvert. 

A teória megszületett tehát, most már „csak” a megvalósításra volt szükség. Persze, kérdés volt az is, hogyan lehet megakadályozni, hogy a németek zavarják ezt a rádióirányítást? 

A zongora segítette a mai mobiltelefon, wifi és bluetooth feltalálását 

A késő éjszakai, fárasztó ötleteléseken zongorán szórakoztatta egymást Lamarr és Antheil. A játék lényege az volt, hogy mindketten leültek a zongorához. Az egyikük elkezdett játszani egy slágert, a másiknak pedig fel kellett ismernie a dalt, és amilyen hamar csak lehet, rácsatlakozni a zenére a billentyűzet másik felén. Ha az egyikük nem ismerte, összevissza ütögette a billentyűket. 

George Antheil avantgarde zongorista volt Lamarr társa a mai mobiltelefon alapelvének felfedezésében
Fotó: Military.com

Ez lett az alapja a később frekvenciaugrásos adatátvitelnek nevezett technológiának. A dal minden egyes hangja egy-egy új frekvenciának felelt meg ebben az irányítási módszerben, amelyet nem ismerhetett az ellenség, így zavarni sem tudta. A frekvenciaugrás kifejezését Hedy Lamarr találta ki. 

Hogy mennyire fontos volt ez a találmány, jelzi, hogy a mai mobilkommunikáció, a wifi, a bluetooth vagy a GPS nem létezhetne, ha Lamarr és Antheil rá nem jön erre a megoldásra. Olvasóink joggal gondolhatják, hogy az amerikai haditengerészet lelkesen fogadta a találmányt és azonnal használni kezdte.

A haditengerészetnek nem kellett a találmány

A két feltaláló a Feltalálók Nemzeti Tanácsához fordult, és a szervezet segítette is őket. A neves Caltech (a Kaliforniai Műszaki Intézet) egy fizikusa kapta a feladatot, hogy fejlessze ki a frekvenciaugrásos parancsközlés elektronikai berendezéseit. 

Hedy Lamarr született probléma-megoldó volt, a forgatási szünetekben is találmányokat rajzolgatott és kísérletezett a lakókocsijában
Fotó: hedylamarr.com

1942-re készen állt a rendszer. A világhírű színésznő és az avantgarde zongorista bemutatta a találmányt a haditengerészet illetékes vezetőinek. Legnagyobb megdöbbenésükre gyakorlatilag kidobták őket. 

Egy zongorát akarnak a torpedóba tenni? Maguk megőrültek. 

A bejegyzett szabadalom (jelzése US Patent No. 2,292,387) dokumentációja egy haditengerészeti széfbe került. A két előadóművész azt hitte, hogy ezzel lezárult a frekvenciaugrás történte, és mindketten visszatértek a szórakoztatóiparba. 

A szabadalom életre kel

Időközben egyre fontosabbá vált a zavarásmentés katonai kommunikáció. Az 1950-es években a Sylvania nevű vállalat a találmány segítségével építette ki azt a titkosított rendszert, amellyel az amerikai tengeralattjárók kommunikálhattak a parancsnoksággal. 1962-re, a kubai rakétaválság idejére pedig már a felszíni flotta is használta frekvenciaugrásos adatátvitelt, és a szovjetek hiába igyekeztek, nem tudták zavarni ezeket az üzeneteket. 

Koraneli címlap a kubai rakétaválság időszakából, amikor Kennedy elnök meghirdette a blokádot Kuba körül
Fotó: The New York Times

Antheil 1959-ben meghalt, Hedy Lamarr pedig el is feledkezett a közös találmányukról. Így azt sem tudta, hogy amikor Amerikában elterjedtek az autótelefonok az 1970-es években, a szolgáltatók a frekvenciaugrás elvét és technológiáját alkalmazták. 

A megoldás annyira mindennapos lett, hogy az amerikai Hírközlési Hatóság, az FCC szabványként írta elő ennek az alkalmazását az 1990-es években. 

Hedy Lamarr ekkor már nyolcvanéves volt. Floridában élt visszavonultan, gazdagon, és továbbra is műszaki megoldásokon törte a fejét, pl. fejlesztette a közlekedési lámpákat, így neki köszönhetjük a mai, a korábbinál sokkal jobban látható forgalmi lámpákat. 

Az eredeti szabadalomhoz csatolt műszaki rajz
Fotó: Reddit

Ekkor mérnökök egy csoportja rájött, hogy 1942-ben levédetett, eredeti szabadalmi dokumentáció szerzője nem más, mint az immár idős színésznő. A szabadalmat ugyanis Hedwig Kiesler Mackay néven írta alá, nem pedig Hedy Lamarr-ként. 

Ezek a mérnökök kijárták, hogy végre megkaphassa a neki járó elismerést. 1997-ben – az első nőként – kitüntették a feltalálók Oscar-díjával, a Bulbie Gnass Spirit of Achievement Award-dal. 

A kitüntetést George Antheil is megkapta posztumusz. Richard Rhodes azt mondja, a színésznőnek nem a pénz miatt volt fontos a díj. 

Hedy nem pénzt akart a találmányért, hanem az dühítette, hogy senki nem ismerte el évtizedekig a szerepét ebben a fontos ügyben.

Amikor átvette a díjat, Hedy Lamarr a maga szokásos módján ezt mondta:

Épp ideje volt. 

Hedy Lamarról közös dalt írt a nyolcszoros Grammy-díjas, világhírű gitáros, Jeff Beck, és Johnny Depp.