A futballpályán elszenvedett sérelmek vezettek a százórás háború kirobbanásához

Vágólapra másolva!

Az El Salvador és Honduras között kitört háború nem véletlenül került a történelemkönyvekbe futballháború néven. Ugyan valóban a sportra vezetik vissza, de ez csupán a jéghegy csúcsa az okozati láncolatban. Igen mély társadalmi válság és negatív diplomáciai kapcsolat előzte meg az eseményt, amikor El Salvador megtámadta a területileg nála ötször nagyobb Hondurast.

Múlt-kor

Vágólapra másolva!

háború Honduras foci El Salvador

Mélyülő válság

El Salvador Közép-Amerika legkisebb országa, területe Magyarország ötödének felel meg. Ennek ellenére itt volt a legnagyobb a népsűrűség, lakossága mintegy 3,7 millió főt számlált ebben az időben. Emellett földjeinek nagy részét alig több, mint egy tucat oligarcha birtokolta, így rengeteg földnélküli paraszt élt az országban, akik a szomszédban kerestek megélhetést.

Honduras nagyjából ötször nagyobb, de ekkor a lakossága csupán 2,6 millió fő volt, ezáltal rengeteg gazdátlan földterülettel bírt.

Ezt az esélyt látták meg helyzetük javítására a salvadori parasztok, akik egyre virágzóbb közösséget alkottak ott. Egy idő után Honduras lakosságának a 20%-a salvadori volt, és ezt a felemelkedést az ott élők nem nézték jó szemmel.

százórás, háború, — Oswaldo López Arellano hondurasi elnök (Wikipédia / JVC3ETA / CC BY-SA 3.0)
Fotó: Di JVC3ETA - commons.wikimedia.org

Háború a pályán

A Hondurasban élő salvadori parasztság elleni atrocitások már mindennaposnak számítottak az 1970-ben rendezendő vb-selejtezők idején. Ez a két állam viszonyát folyamatosan mérgesítette. Korábban egyik ország sem szerepelt a világversenyen, azonban 1969 júniusában megnyílt a lehetőség, hogy az egyikőjüknek ez sikerüljön.

A feladat ehhez csupán annyi volt, hogy a pályán legyőzzék a másikat.

Az első meccset Honduras fővárosában, Teguciglapában tartották. Itt a hondurasi lakosok nem hagyták a salvadori játékosokat pihenni, szállodájuk előtt folyamatos volt a hangoskodás. Ilyen előzmények mellett az utolsó percben kapott góllal a salvadori válogatott 1:0-ra kikapott. Már ez sem járt következmény nélkül, ugyanis egy fiatal, 18 éves lány a meccs után apja pisztolyával szíven lőtte magát, amiért a salvadori média mártírrá nyilvánította.

A következő mérkőzés előtt San Salvadorban a helyiek az ellenféltől tanult módszerrel vettek revansot.

Ezt azzal tetőzték, hogy a mérkőzés előtt elégették a hondurasi zászlót, és helyette egy sáros (egyes szemtanúk szerint fekáliás) rongydarabot vontak fel helyette. A meccsen ezúttal a hondurasi csapat fáradtsága látszott, El Salvador 3:0 arányban diadalmaskodott. Az eldöntetlen állásnál azonban kellett egy végső mérkőzés is, egy semleges helyszínen (ekkor még nem számított a gólarány). Mexikóban 5000 rendőr jelenlétében megrendezték a „döntőt”, amelyen az utolsó pillanatokban szerzett góllal El Salvador diadalmaskodott.

Összecsapás a pályán túl

A meccsek keltette feszültség nem csillapodott, folyamatosak lettek az utcai zavargások. Július 4-én El Salvador megszakította a diplomáciai kapcsolatot Honduras-szal, majd 10 nappal később támadást indított.

A jóval erősebb salvadori hadsereg egy nap alatt 9 nagyobb várost foglalt el és eljutott a hondurasi fővárosig is. Ettől függetlenül lassan a hondurasi hadsereg is magához tért, és a salvadori olajtárolókat bombázták.

A harcok végül a nemzetközi nyomás és a lőszer gyors fogyása miatt nem tartottak sokáig. Négy nappal később az Amerikai Államok Szervezetének felhívására már El Salvador fel is ajánlotta a tűzszünetet.

A háború alig több, mint négy napig, kerek 100 óráig tartott.

A harcban csupa második világháborús fegyverzettel harcolt mindkét fél. Ez volt az utolsó olyan fegyveres konfliktus, amiben még légcsavaros és dugattyús repülőgépek harcoltak.

Az utolsó salvadori katona augusztus 2-án hagyta el Hondurast, de a hivatalos békét csak több mint 10 évvel később, 1980. október 30-án kötötték meg. A harcokban 900 salvadori és több, mint 2000 hondurasi halt meg, több mint tízezren megsebesültek és több ezren vesztették el az otthonukat.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.