Mészárlásba torkollott a francia uralom Flandriában

Brugge városa napjainkban

A gyapjútermelésnek és -kereskedelemnek köszönhetően a középkori Brugge egy gyorsan fejlődő és lakosainak jólétet biztosító város volt. A francia alárendeltségből szabadulni kívánó flamand herceg azonban hűbéresküje felbontásával véres események sorát indította el, melyek során a város többször gazdát cserélt. A konfliktusok 1302. május 18-án értek csúcspontra, amikor a franciaellenes flamandok több száz idegen katonát mészároltak le.

Brugge a 12–13. században szoros kapcsolatokat ápolt az angol és skót gyapjútermelőkel. A város a szövőipar egyik legjelentősebb központja volt, folyamatosan fejlődött, lakossága pedig ennek köszönhetően jólétben élt. A 13. század végén Guy de Dampierre flamand herceg – aki IV. Szép Fülöp francia király hűbérese volt – azon munkálkodott, hogy Flandriát önálló állammá tegye, ezért 1297-ben semmisnek nyilvánította hűbéri esküjét. Így a francia uralkodó sereget küldött Flandria elfoglalására, és 1300-ban Jacques de Châtillon de Saint-Polt nevezte ki helytartónak.

Francia megszállás

A franciák a tehetős polgárokból és városi tisztségviselőkből álló Leliaardok támogatását élvezhették, de a textiliparban tevékenykedő kisiparosok, a művészek és a szegényebb polgárokat egybefogó Liebaardsok ellenük voltak. A franciapártiak elfogták utóbbiak vezetőjét, Pieter de Conick szövőmestert, mire a Liebaardsok fellázadtak, és minden franciát és őket támogatót elűztek a városból.

Jacques de Châtillon természetesen nem engedhette, hogy a francia érdekek sérüljenek, és serege élén a lázadó Brugge elfoglalására indult. A védők nem voltak felkészülve egy esetleges harcra, ezért feladták a várost, a helytartó pedig eltörölte az angol gyapjú importjára vonatkozó vámmentességet.

A franciák ezután biztosnak vélték pozíciójukat és kivonultak, ám de Conick 1301 végén visszatért. Ennek hatására Gentben lázadás tört ki, ezért de Châtillon ismét útra kelt Flandriába. A Brugge ellen vonuló 800 francia katona – ebből nagyjából 120 lovag – május 17-én érkezett a város falai alá. 

a mészárlás ábrázolása 
Fotó: Wikimedia Commons/Giovanni Villani

Bár a felkelők eleinte kitartottak elhatározásuk mellett, a támadók látványára a közhangulat a Liebaardsok ellen fordult, és az ellenséget támogató Leliaardok átvették a hatalmat. Ezután mintegy 1000 lázadót száműztek, akik a közeli Damme-ba menekültek. 

Véres megtorlás

De Châtillon még a diadal éjszakáján vacsorát adott a városi tanácsnak és főtisztjeinek. Míg a mulatság zajlott, néhány polgár Damme-ba szökött, hogy Pietert informálják a helyzetről. Május 18-a hajnalán a lázadók De Coninck és Breidel vezetésével visszatértek. A sereg két részre oszlott: az egyik fele a szövőmester vezetésével a főtérre ment, míg a másik csoport a franciák szállása felé tartott. Ott „Flandria oroszlánja!” (Leeuw van Vlaanderen!) kiáltásokkal támadtak a rájuk és helyi szövetségeseikre.

A mészárlás áldozatainak pontos száma nem ismert, valószínűleg több száz fő is lehetett. Mintegy 90 francia lovag fogságba esett, és vezérük is csak nagy nehézségek árán tudott elmenekülni a városból. 

a francia lovagok kegyetlenkedése
Fotó: Wikimedia Commons/Maître du Policratique de Charles V

A vérengzést követően fegyverkezés indult a flamand városokban. Az ellenállók leverésére II. Robert d’Artois grófot küldték, akire a lázadók serege az aranysarkantyús csatában (1302. július 11.) súlyos vereséget mért. A francia veszteség itt mintegy 1000 lovag, több mint 70 főnemes, valamint maga a fővezér, d’Artois gróf volt. Az ütközet eredményének ellenére a felkelést végül sikerült leverni, de annak vezetői köré ezután hősi kultusz épült ki minden flamand városban.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.