Egy új tanulmány szerint az aszteroida nem a közelből, hanem nagyon messziről jött: a Naprendszer külső részein túlról. A Science magazinban publikált kutatás szerzői szerint ez a bizonyíték régóta fennálló vitát old meg.
Ez a kréta és a paleogén korszak közötti időpillanat megörződött a Föld felszíne alatti sziklarétegek kémiájában, az egész világon. A geológiában ez a sziklaréteg a K-Pg határ néven ismert.
Korábban a tudósok itt magas szintű platina-csoport elemeket találtak (beleértve: irídium, ruténium, ozmium, ródium, platina, és palládium). Ezek az elemek a Földön ritkák, de a meteoritokban gyakoriak.
Mégis voltak olyan tudósok, akik korábban úgy vélték, hogy ezen elemek magas szintjét okozhatta széles körű vulkáni aktivitás. Mások azonban úgy gondolták, hogy az elemek speciális összetétele, az úgynevezett izotóp ujjlenyomat, jobban igazodik az aszteroidákhoz.
A kutatók mintákat vettek a K-Pg határból. Összehasonlítva más aszteroida becsapódásokból származó mintákkal a csapat felfedezte, hogy rutén (Ru) izotóp szintek nem hasonlítanak a Földről, vagy más meteorit fajtából származó mintákéhoz,
hanem nagyon a földönkívüli, széntartalmú kondritoknak felelnek meg, ami egy olyan aszteroida fajta, ami a külső Naprendszerben jön létre.
Mekkora volt az aszteroida, ami kipusztította a dinoszauruszokat? A becsapódás Mexikó Yukatán-félsziget partja mellett egy 150 kilométer átmérőjű és 20 kilométer mély krátert hagyott maga után. Úgy vélik, hogy szökőárakat, földrengéseket és vulkánkitöréseket indított el, ami nem csak a dinoszauruszok hanem a Földön lévő összes növény és állat majdnem 3/4-ének hanyatlásához vezetett. A becsapósás után az aszteroida részecskéket és gázokat szabadított fel, melyek eltakarták a Napot és hosszan tartó telet idézett elő. Bár ez sok dinoszaurusz kihalását okozta, sok faj, melyek később madárrá alakultak, túléltek.
(Forrás: BBC Science Focus: https://www.sciencefocus.com/)