A nap, amikor a keresztény hadak megsemmisítő vereséget mértek a törökre

A szentgotthárdi csatában a keresztény hadak megsemmisítő vereséget mértek a törökre: a képen az utolsó ellentámadás a hurokban elhelyezkedő törökök ellen

Háromszázhatvan éve, 1664. augusztus 1-jén vívták a szentgotthárdi csatát. A Montecuccoli vezette keresztény hadak megsemmisítő vereséget mértek a törökre. A fényes győzelmet megalázó béke követte: a Vasváron aláírt szerződés a török kezén hagyta addigi hódításait, azaz a csata megnyerése után sem érhettek volna el többet.

A keresztény hadakat Montecuccoli vezette

A 17. század közepén az Oszmán Birodalom a reformok következtében átmenetileg új erőre kapott, Magyarországon is egyre nagyobb területre terjesztette ki befolyását. A török 1660-ban elfoglalta a Partium kulcsát, Váradot, majd 1663-ban a Mura mellett felépített Új-Zrínyivár ürügyén (melyet a költő és hadvezér Zrínyi Miklós a viszonylagos békét fenntartani akaró bécsi udvar tiltása ellenére emeltetett) háborút indított a magyarországi hadszíntéren is. 

A császári seregek Bécs védelmére rendezkedtek be és tétlenül nézték, ahogy a török elfoglalta Érsekújvárt, Lévát és Nógrádot, majd azt is, ahogy az önfejű Zrínyi merész téli hadjáratában bevette Pécset, messze behatolt a török vonalak mögé és felégette az utánpótlást biztosító eszéki hidat.

 

A szentgotthárdi csatában a keresztény hadak megsemmisítő vereséget mértek a törökre: a képen az utolsó ellentámadás a hurokban elhelyezkedő törökök ellen
Fotó: Wikimedia Commons/ Matthäus Lorenz Leopold Ultzmayer)

Az udvari haditanács 1664 tavaszán a csatában addig még soha vereséget nem szenvedő Raimondo Montecuccolit nevezte ki főparancsnoknak. Megérkezett a német birodalmi rendek és a franciák küldte erősítés is, ám az olasz tábornagy 30 ezres serege így is jóval kisebb volt, mint a töröké. 

A Köprülü Ahmed nagyvezér vezette mintegy 50 ezer fős oszmán had háborítatlanul kelt át a Dráván vert új hídon, 

lerombolta Új-Zrínyivárat és a Rába folyó felé nyomult előre, miközben a Bécs és az örökös tartományok védelmét fő célnak tekintő Montecuccoli folyamatosan hátrált előle.

 

A nagyvezér kímélni akarta elit alakulatát

A két sereg július végén a Rába két partján, Szentgotthárd és Nagyfalva (ma Mogersdorf, Ausztria) közelében napokig nézett farkasszemet, a hadvezérek csak akkor szánták rá magukat az ütközetre, amikor mindkét táborban vészesen megfogyatkozott az ellátmány. Köprülü nagyvezér július 31-én tízezer szpáhival kierőszakolta az átkelést a folyón, és másnap a sereg nagyobbik részét is átdobta a túlsó partra. 

A császári csapatok ellentámadása a szentgotthárdi csatában (19. századi illusztráció)
Fotó: Wikimedia Commons

A törökök a keresztény had gyengébb közepét támadták, de háromszor is visszaverték őket: nehézlovasságuk a szűk helyen, nedves talajon nem tudott teljes erővel rohamozni, a janicsárok pedig alulmaradtak a fegyelmezett európai muskétásokkal szemben.

 A nagyvezér kímélni akarta elit alakulatát és visszarendelte őket, hogy rendezze a sorokat a következő támadás előtt, de katonáinak nagy része a hátráló janicsárok láttán menekülni kezdett, a török hadrend felbomlott. Montecuccoli kihasználta a kedvező pillanatot és általános rohamot rendelt el, a hétórás csata teljes keresztény győzelemmel végződött. 

A fejvesztve menekülő törökök alatt a sebtében összetákolt híd leszakadt, így sokan a hatalmas záportól megáradt folyóban lelték halálukat.

Az ütközetben 15-20 ezer török és hatezer birodalmi katona vesztette életét, a győztesek 40 török zászlót, 15 ágyút és hatalmas zsákmányt szereztek.

 

A vasvári békeszerződés országos felháborodást váltott ki

A diadal híre bejárta Európát, de a győzelmet nem sikerült kiaknázni. Montecuccoli fáradt seregével nem üldözte ellenfelét, sőt szükséges eszközök híján még a Rábán sem tudott átkelni. A bécsi udvar sem erőltette a további hadakozást, mert erőit a franciákkal az európai hegemóniáért vívott elkeseredett küzdelemre tartogatta. 

A császári sereg Vasvárig vonult vissza, ahol augusztus 10-én Reninger császári követ a török hadjárat kezdete előtt javasolt, a szentgotthárdi diadal fényében indokolatlanul enyhe feltételekkel, a magyar rendeket a tárgyalásokból kihagyva békét kötött a Portával.

Az országos felháborodást kiváltó vasvári békeszerződés az újonnan elfoglalt várakat, ideértve a partiumi erősségeket is, a török kezén hagyta és megtiltotta Új-Zrínyivár újjáépítését. A magyar rendek és Wesselényi Ferenc nádor is hiába tiltakoztak, az okmányokat 1665 júniusában Bécsben kicserélték. A vasvári béke okozta elégedetlenség lett az egyik oka a Wesselényi-féle összeesküvésnek, a török kiűzésére pedig még két évtizedet kellett várni.

Paul Maas német festő alkotása a szentgotthárdi csatáról: a kép azt a jelenetet örökíti meg, amikor a török hídja a döntő támadáskor összeomlott.
Fotó: Wikimedia Commons/Paul Maas

A csata százéves évfordulójára, 1764-ben Szentgotthárdon templomot építettek, amely Magyarország harmadik legnagyobb barokk temploma. 

Itt található Magyarország első, nem szakrális témájú freskója – Dorfmeister alkotása a szentgotthárdi csatát örökíti meg. A csatára a városban, a barokk templom melletti színház kapuján látható dombormű, az ausztriai Mogersdorfban (Nagyfalva) pedig a Schlösslberg tetején lévő 15 méter magas betonkereszt emlékeztet. Az ütközet tiszteletére évente emlékfutást rendeznek a két emlékhely között, július utolsó hétvégéjén idén is megrendezték a Szentgotthárdi Történelmi Napokat.

 

(MTVA Sajtóarchívum)