Az Oregoni Egyetem legújabb kutatása kimutatta, hogy a releváns ingereknek való passzív kitettség jelentősen javíthatja a tanulást, még az összetett feladatok esetében is. Bár az eLife folyóiratban publikált tanulmányt egereken végezték, a kutatás emberekre is hatással lehet.
A Christian Schmid, Muhammad Haziq és munkatársaik által vezetett tanulmányban a kutatók azt vizsgálták, hogy az ingereknek való passzív kitettség hogyan befolyásolhatja a tanulást egy aktív kategorizálást igénylő feladatban.
A szakemberek olyan kísérletet terveztek, amely a hangok kategorizálására épült: egy olyan feladat, amelyben az állatoknak különbséget kellett tenniük a különböző frekvenciamodulált hangok között.
A kísérlet több szakaszra oszlott: az egereket kezdetben egy hangkategorizálási feladatra trenírozták, amelynek során azonosítaniuk kellett, hogy egy frekvenciamodulált hang meredeksége pozitív vagy negatív. A tréning felépítését egyszerűnek tervezték, így az egerek az orrukat egy középső nyílásba tették, mire egy hang megszólalt. A hang meredekségétől függően kellett két oldalsó nyílás közül választaniuk, hogy jutalmat kapjanak.
Ennek tesztelésére az állatokat három csoportra osztották:
Az eredmények végül szembetűnőnek bizonyultak. Azok az egerek, amelyek bármilyen formában passzívan találkoztak a hangokkal, gyorsabban megtanulták kategorizálni azokat, mint azok, amelyek kizárólag az aktív képzésre támaszkodtak. Ez attól függetlenül megtörtént, hogy a passzív expozíciót aktív tréninggel váltogatták, vagy teljesen az aktív tréning megkezdése előtt történt.
Az egyik legfontosabb megállapításunk, hogy a hangoknak való passzív kitettség lehetővé tette az egerek számára, hogy gyorsabban tanuljanak, amikor végül aktív képzésben vettek részt. Ezeknek az állatoknak a teljesítménye gyorsabban javult, ami arra utal, hogy az agyuk már ismerte a hangokat, még akkor is, ha még nem gyakorolták a feladatot. Ez tette lehetővé tette, hogy inkább magára a kategorizálási feladatra koncentráljanak, mint a hangok újbóli feldolgozására
– magyarázta James Murray, a tanulmányt vezető idegtudós a ZME Science online tudományos portálnak.
Hozzátette: ez arra utal, hogy a passzív tanulás elemeinek bevezetése (például a releváns információknak vagy ingereknek való kitettség az aktív gyakorlatokon kívül) felgyorsíthatja az új készségek elsajátítását. A nyelvtanulóknak például előnyös lehet, ha a célnyelven folytatott beszélgetéseket vagy szókincset hallgatnak, még akkor is, ha nem aktívan tanulnak. Hasonlóképpen,
a zenészek is gyorsabban fejlődhetnek, ha passzívan hallgatják azt a zenét, amelyet éppen játszani tanulnak.
Az eredmények tehát arra utalnak, hogy egy adott teljesítményküszöb viszonylag kisebb erőfeszítéssel érhető el, ha az alacsony erőfeszítésű passzív expozíciót aktív gyakorlással kombináljuk.