Ellopott egy vadászbombázót egy orosz szerelő és átszökött a németekhez

1973 májusában egy szovjet műszaki főhadnagy, aki soha életében nem vezetett repülőgépet, ellopott egy Szuhoj 7 típusú vadászbombázót az NDK-ban állomásozó szovjet légierő egyik ezredénél; Grossenhainban. A tisztnek sikerült felszállnia, és egyenesen az NSZK-ba repülnie, miközben több mint 30 szovjet vadász üldözte. A főhadnagy nyugatnémet terület felett szerencsésen katapultált. A Szovjetunió visszakövetelte a pilótát, de csak a gép roncsát kapta meg a német kormánytól.

Alaposan felkészült a szökésre

A 23 éves Jevgenyij Vronszkij főhadnagy katonacsaládból származott, és műszaki tisztként szolgált a 16. légihadsereg grossenhaini ezredénél. Ez az alakulat az NDK-ban állomásozó szovjet taktikai légierő része volt, amely a harmadik világháborúban a szovjet páncélos hadosztályokat támogatta volna.

A grossenhaini vadászbombázó ezredben Szuhoj Szu-7BM gépek repültek, ezek voltak a Szovjetunió sztenderd alacsonytámadó harci gépei az 1960-as és 1970-es években. A típus vadászváltozatának legelső példányait 1956-ban mutatták be a tusinói légiparádén, a vadászbombázó sorozatgyártása pedig 1961-ben kezdődött.

A vadászbombázó egyes változatai, pl. az, amelyikkel Vronszkij megszökött, alkalmas volt atombombák hordozására is. A gép ugyanakkor kifejezetten nehezen vezethető típusnak számított, főleg a hatalmas, 360 km per órás leszállósebessége miatt, és mert a pilótafülkéből nagyon rossz volt a kilátás. A korszerű műszerek hiányában, rossz időben nagyon nehéz volt vele a leszállás. A hajtóműve sokat fogyasztott, ezért póttartályokkal tudott csak értelmezhető távolságra repülni.

Szu-7 vadászbombázók egy szovjet repülőtéren
Fotó: HTKA Fórum

Jevgemyi Vronszkij feladata ezeknek a Szuhojoknak a karbantartása és javítása volt, hogy mindig hadra foghatók legyenek. A fiatal tiszt szorgalmasan végezte a munkáját, szabadidejében pedig nagy igyekezetről tett tanúbizonyságot, amikor gyakran megjelent az ezred kiképző részlegénél. Itt már korábban összebarátkozott egy tiszttel, aki megengedte neki, hogy használja a Szu-7 szimulátorát, Vronszkij szorgalmasan gyakorolt a szimulátorban, amit minden kiképző a repülés iránti szeretetének, és a fiatalember igyekezetének tudott be. Pedig az igazság nem is állhatott volna ennél távolabb – Vronszkij a szökésre készült.

A szökés

1973. május 27-én, vasárnap a szovjet és a csatlós légierők szokásai szerint nem repültek a gépek, hanem karbantartási napot tartottak az ezrednél. Ilyenkor elvégezték a kötelező ellenőrzéseket és javításokat, hogy a másnapi repülésekre minden rendben legyen. A karbantartáskor beindították az egyes gépek hajtóműveit is, amelyeknél épp egy ilyen munkafázisra volt szükség. Ez azt jelentette, hogy egyáltalán nem tért el a megszokottól, hogy a repülőtéren hol itt, hol ott kezdett süvíteni egy hajtómű.

Kigurul egy Szu-7 a fedezékből
Fotó: Facebook

Ezt használta ki Vronszkij is. Felvett egy szőrmebundát, beült a rábízott vadászbombázóba, beindította a hajtóművet, lezárta a fülke tetején, is kigurult a betonfedezékből. Mivel azonban a gurulás már eltért a napi tevékenységektől, sokan felfigyeltek a Szuhojra. Sőt, egy autó elé hajtott, hogy megállítsa, de a Szuhoj kikerülte a füvön keresztül, visszakanyarodott a gurulóútra, majd elérte a felszállópályát.

Vronszkij itt a pálya közepére kormányozta a gépet, és nem várt egy pillanatot sem, utánégetőt kapcsolt, mire meglódult a Szu-7. A szemtanúk szerint már itt látszott, hogy nem pilóta vezeti a gépet. Egy orosz fórumon így írták le az eseményeket:

Fájdalmas látvány volt, ahogy a Szuhoj ügyetlenül kígyózott a pályán. Mindenki tudta, hogy nem képzett pilóta, hanem egy amatőr vezeti. Senki nem akarta elhinni, hogy ilyen bizonytalanul fel mer majd szállni ez a kontár, aztán a legnagyobb ámulatunkra mégis megtörtént a tétova elemelkedés. Ekkor füstfelhőt lehetett látni a gép alatt. Azt hittük, odaverte a gépet a pályához.

Mint később kiderült, ez a füstfelhő akkor keletkezett, amikor Vronszkij az elemelkedés pillanatában ledobta a póttartályokat. A leoldáskor a levegőbe jut egy kis kerozin, ennek a páráját látták füstnek.

Szu-7 a felszállópályán
Fotó: HTKA Fórum

A szökés annyira hihetetlennek tűnt, hogy az ezredparancsnok a felszállás hírére azt mondta a helyettesének:

Hagyjátok, nem csinálunk ügyet belőle, ha rendben leszáll. Majd megfenyítem saját hatáskörben.

A parancsnok akkor fehéredett el, amikor megmondták neki, hogy egy műszaki tiszt szállt fel a Szuhojjal, nem pedig egy pilóta. Ekkor nyomták meg a riadócsengő gombját.

Vronszkij nyílegyenesen, alacsonyan menekül

A főhadnagy okosan tervezte meg a szökést. Minden lépést ahhoz igazított, hogy nem tud repülőgépet vezetni. Ezért pl. nem vesződött a futóművek behúzásával, nehogy a gép instabillá váljon számára, amikor eltűnnek a kerekek a Szuhoj hasában. Egy pilóta tudja, hogyan igazítsa a gépet, ő nem.

Szu-7 vadászbombázók a levegőben
Fotó: HTKA Fórum

Vronszkij azzal is tisztában volt, hogy fogalma sincs, hogyan kell fordulnia az ijesztően gyors Szuhojjal. Ezért úgy kalkulált, hogy a felszállópálya keleti végéből indult, hogy fordulózás nélkül nyugati irányban haladhasson. Csak tartania kellett a felszállópálya irányát. A főhadnagy kiszámította, hogy ha nyílegyenesen repül a felszállás után, a 300 fokos irányon 200 kilométert kell megtennie az NSZK-határig.

A Szu-7 pilótafülkéje
Fotó: HTKA Fórum

A harmadik fontos döntése az volt, hogy nem kapcsolta le az utánégetőt. Így persze számíthatott arra, hogy hamar elfogy az üzemanyaga, főleg kiengedett futóművekkel, és persze kis magasságban, de ennek csak akkor lett volna jelentősége, ha le is akar szállni a géppel. Mivel ez lehetetlen lett volna egy amatőr számára, hiszen még a képzett pilótáknak is nagyon kellett figyelniük a landoláskor ezen a nehezen vezethető gépen, előre eldöntötte, hogy majd katapultál. Erre ugyan szintén nem képezték ki, de bízott a szerencséjében.

Felbolydul a méhkas, Vronszkijt üldözik

Azt nem tudni, hogy a főhadnagy számításba vette-e a szomszédos szovjet bázisok elhelyezkedését. Az útvonal, amit választott, hat szovjet repülőtér - Merseburg, Köthen, Zerbst, Jüterbog, Falkenberg és Altenburg - közelében vezetett. Ezek közül volt olyan, amelyet szabad szemmel is láthatott.

Szovjet vadászezredek az NDK-ban 1983-ban
Fotó: Eastern Order of Battle

Vronszkij hallotta a rádióban, ahogy riasztják a vadászokat. A szovjet vadászirányítók hol ilyen, hol olyan irányba küldték a készültségi gépeket.

Itt kell lennie valahol!

A zűrzavarban végül összesen 32 (!) MiG-21 típusú vadász üldözte a szökevényt, de nem találták meg. Vronszkij teljes repülése a felszállástól a katapultálásig 23 percig tartott, ez túl kevés idő volt ahhoz, hogy rábukkanjak és lelőjék. Ne felejtsük, hogy mindössze 200 kilométert kellett megtenni a határig, ez egy sugárhajtóműves vadászbombázóval csak pár perc.

A szovjetek 2 órán át keresték a Szuhojt, mire a parancsnokság lefújta az akciót. A pilótáknak nem mondták meg, miért volt a riadalom, de este, a nyugatnémet tévéhíradóból, amit az NDK-ban fogni lehetett, mindenki úgyis megtudta.

„Mintha egyenesen a tajgáról érkezett volna” 

A főhadnagy csak az eltelt idő és a térkép előzetes tanulmányozása alapján remélte, hogy már az NSZK fölött járt. Nem tudta, de jól számolt, kb. 60 kilométerre járt már bent Nyugat-Németországban. A gép kerozinja elfogyott, katapultálnia kellett. 

Az üzemeltetési kézkönyvből titokban megtanult eljárás szerint elindította a folyamatot, és bár sosem gyakorolta kiképzésen, hiba nélkül lőtte ki magát a Szuhojból. Még a landolása is tökéletes lett. 

Schoppenstedt mellett ért földet, a gépe egy mezőn csapódott be, egy autópálya közelében. Az autósok, akik megálltak a látványra, döbbenten nézték a lángoló roncsot, és a télibundás idegent, aki egyetlen szót sem tudott németül, csak gesztikulált, és érthetetlen nyelven magyarázott valamit. Az egyik szemtanú ezt mondta:

Mintha egyenesen a szibériai tajgáról pottyant volna oda!

A gép roncsait az NSZK visszaadta a Szovjetuniónak
Fotó: Wolfgang Groehl

A német tévéhíradó és a lapok szenzációként számoltak be a különös esetről. A híradásokból derült ki, hogy a szovjet műszaki véletlenül a hötzumi lőtér szélén ereszkedett le, ahonnan hamar odaértek hozzá a katonák, és persze rendőrök is érkeztek. Vronszkij politikai menedékjogot kapott, így hiába követelte a Szovjetunió a pilóta visszatérését. A gép roncsát május 31-én a legnagyobb kelet-nyugati ellenőrzőpontnál, a Helmstedt-Marienborg határátkelőhelynél átadták a szovjeteknek.

A szovjetek egy parkolóban vették át a Szuhoj roncsát
Fotó: Wolfgang Groehl

Vronszkijt megölte a KGB?

Az eset után a grossenhaini alakulat több tisztjét és katonáját büntetésből áthelyezték. A parancsnokság megtiltotta, hogy a pilótákon kívül bárki más használja a szimulátorokat, és szigorúbbá tették a szimulátoros gyakorlások adminisztrációját.

Az üldözés résztvevőinek egyike, aki később egy ezred parancsnoka lett, így emlékezett vissza az esetre.

Természetesen árulónak tekintettük. Ugyanakkor nagyon szerettük volna megtudni tőle, hogy sikerült ennyire minimális tudással ez a szökés? Mert ez felfoghatatlan volt számunkra. Egy ilyen képzetlen embernek tulajdonképpen már a felszálláskor meg kellett volna halnia!

Egyes orosz fórumok kommentelői szerint Vronszkij az Egyesült Államokban telepedett le, de a KGB néhány év múlva megtalálta, és bosszúból meggyilkolta. A gyilkosságot autóbalesetnek álcázták.

E cikk szerzője ezt nem tartja valószínűnek, mert bár a dezertőröket a távollétükben halálra ítélték, egy műszaki főhadnagy meggyilkolása amerikai területen sokkal nagyobb politikai bonyodalmat okozhatott volna, mint amit cserébe a szovjet vezetés elégtételként értékelhetett volna. A KGB azt a Viktor Belenkót sem ölte meg, aki egy, a Szuhojnál jóval értékesebb géppel, egy MiG-25-össel szökött meg, ráadásul ő át is adta a gépét az amerikaiaknak. Belenko történetét részletesen feldolgoztuk egy korábbi cikkünkben.

Cottbus helyett Nyugat-Berlinben szállt le

A sors különös fintora, hogy a hidegháború idején megtörtént az ellenkezője is a szovjet légierővel az NDK területén. Egy különös, kalandos esetnél a pilóta egyáltalán nem akart Nyugatra disszidálni, mégis oda keveredett. Nem sokkal Vronszkij szökése előtt, 1967-ben Fjodor Zinovjev százados egy MiG-21 típusú géppel a keletnémet cottbusi repülőtér helyett tévedésből Nyugat-Berlinben, a francia zóna Tegel repülőterén szállt le. A pilóta nem tudott kapcsolatba lépni az irányítással, így engedély nélkül letette a gépét, és a szabályosan fékezett, amikor furcsa érzése támadt. Ez nem szovjet repülőtér!

Berlin Tegel repülőterén egy MiG-21 PFM típusú vadász szállt le véletlenül, a fotón egy lengyel példány látható
Fotó: Pinterest

A repülőtér emberei is felocsúdtak időközben a meglepetésükből, hogy egy vörös csillagos vadász gurulgat náluk, és azonnal beugrottak a katonai rendőrautókba és tűzoltóautókba, hogy elállják a szovjet gép útját.

A szovjet százados nem tépelődött azon, mikor és mit rontott el, hanem – miután visszafordulni már nem tudott a járművektől – a gurulóútra kormányozta a MiG-et, utánégetőt kapcsolt, és még idejében felszállt, mielőtt a járművek odaértek volna köré. A pilótát nem büntették meg, mert a gyors helyzetfelismerő képességének köszönhetően végül megoldotta a hajmeresztő helyzetet.