A meteorok általában villannak és aztán eltűnnek. Egy űrpor részecske égő fénynyomot hagy hátra, amint keresztülsuhan a légkörön, aztán eltűnik. De időnként egy meteor hosszan tartó utófényt hagy maga után. A csillagászok több, mint egy évszázadon át feljegyezték ezeket a hosszan tartó nyomokat, de az eredetükre nem volt válasz. Most, az állandó nyomok első szisztematikus vizsgálata feltárta, hogy milyen fajta meteor az, ami valószínűleg nyomot hagy hátra. A korábbi feltételezésekkel ellentétben, a kulcs változója annak, hogy egy meteor tartós nyomot hagy-e maga után az, hogy milyen magasan van az atmoszférában és nem a sebessége, vagy a fényessége. Erről számoltak be a a csillagászok júliusban a Journal of Geophysical Research: Space Physics magazinban.
A tartós nyomok akkor jönnek létre, amikor a bejövő űrszikláról leégett fémek reakcióba lépnek a légkörben lévő oxigénnel, különösen az ózonnal. A kémiai reakció hőt és fényt bocsát ki, és fenntartja a nyomot több tíz percig, vagy akár egy órán át is.
Tekeregnek és csavarodnak, mint a fényes kígyók, ahogy a szél elviszi őket.
Az 1940-es és 1950-es évekből származó tanulmányok szerint a nyomok ritkák, minden 750 meteorból 1-gyel történik, és főleg a legragyogóbb meteorokkal társították. A legfrissebb tanulmányok a Leonid meterorviharra fókuszáltak a korai 2000-es években, ami évtizedek óta legdrámaibb zápor volt. Azok a tanulmányok arra a következtetésre jutottak, hogy csak a leggyorsabb meteorok, amik 70 km/s körüli sebességgel száguldanak hagynak nyomot. De ezek a vizsgálatok vagy túl széles körűek voltak, amik az egész világról származó megfigyelőktől származó meteorok egyszeri látványát vizsgálták, vagy túl szűk körűek voltak, amik egy egyszeri látványos meteorzáporra fókuszáltak.
Hogy egységesebb katalógust hozzanak létre, Logan Cordonnier, az Új-Mexikói Egyetem (Albuquerque) asztrofizikusa és kollégái felállítottak egy kamerát, hogy majdnem két éven át az égnek ugyanazt a darabkáját figyeljék Új Mexikó felett. 2021 októberétől 2023 júliusáig a műszer minden fénycsíkot rögzített, ami keresztezte ezt a látómezőt. Abban az időben majdnem 7.500 meteort rögzített a csapat, amelyekből körülbelül 850 hagyott tartós nyomot. Nem csak gyakoribbak voltak a nyomok a vártnál – körülbelül 8-ból 1 meteor hagyott nyomot, és 19-ből 1 öt percnél hosszabban tartó nyomot hagyott –, hanem a nyomokat mindenféle sebességű és fényességű meteorok hagyták.
Korábban úgy vélték, hogy csak a gyors, ragyogó meteorok hagynak tartós nyomot, de a kutatók azt találták, hogy nem kell hogy gyorsak legyenek. A legtöbb állandó nyomot lassabb meteorok hagyták. Az igazi meghatározó faktor az ózon elérhetősége volt. Azok a meteorok, amik 90 kilométeres magasságba hatoltak be, nagyobb valószínűséggel hagytak tartós nyomot, mint amelyek magasabban voltak. Ez a Föld ózonrétege felett van, de van egy kis ózon koncentráció ezen a magasságon. Bár elvileg azok a meteorok is hagyhatnak nyomot, amik keresztülhaladnak az ózonrétegen, kevés meteor éri el ilyen messzire anélkül, hogy szétesne.
A tartós nyomok jövőbeni megfigyelése segíthet ennek a megfoghatatlan légköri rétegnek a kémiáját megvizsgálni. Az időjárási ballonoknak túl magasan van, és a műholdaknak meg túl alacsonyan ez a réteg ahhoz, hogy közvetlen méréseket végezzenek. Nehéz ezt a régiót vizsgálni. De a tartós nyomok ingyenesen történnek, és mindig történnek, csak meg kell figyelni őket.
A légköri fizikusok szerint a meteoritról letört kis, töltött porszemek elektromos mezőt hozhatnak létre, ami a nyomot egyben tartja. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy jó-e, vagy rossz ez az elgondolás?
(Forrás: Science News: https://www.sciencenews.org/)