Egymásra lőtt a brit kormány két minisztere

Korabeli karikatúra az összecsapásról

Fotó: Wikimedia Commons

Az, hogy két férfi párbajjal simítja el nézeteltéréseit, még nem számított különösebben szokatlannak a 19. században. Canning és Castlereagh összecsapása azért volt meghökkentő a közvélemény számára, mivel a brit kormány fontos tagjai szegeztek fegyvert egymásra, veszélybe sodorva nemcsak a testi épségüket, de az ország politikai életének stabilitását is.

George Canning és Lord Castlereagh az Egyesült Királyság kormányának meghatározó alakjai voltak az 1800-as évek elején. Mivel az arisztokrata gyökerekkel büszkélkedő Castlereagh a hadügyminiszteri, Canning pedig a külügyminiszter tisztségét töltötte be, ezért döntéseik gyakran befolyásolták a másik munkáját is. Számos kérdésben kellett dűlőre jutniuk, amelyek egy része hamarosan komoly konfliktussá fajult kettőjük között.

Miniszterek harca

Az Európában dúló napóleoni háborúkból az Egyesült Királyság is kivette a részét, ez pedig nagy nyomást gyakorolt a két politikusra. Canning felrótta feletteseinek a Castlereagh által elkövetett stratégiai baklövéseket és a leváltását követelte, természetesen mindezt annak háta mögött.

Canning és Castlereagh
Fotó: Wikimedia Commons

Miután igyekezete nem járt sikerrel, Canning többször is lemondással fenyegetőzött, amelyet végül 1809 szeptemberében be is nyújtott. A cselszövések híre nagybátyján keresztül eljutott Castlereagh fülébe is, aki a szervezkedések hátterét megismerve azonnal távozott posztjáról. 

A lord ezek után hosszú napokig elemezte magában a történteket, majd egy kilenc oldalas levélben rótta fel sérelmeit Canningnek, az írás végén pedig lényegében kihívta őt párbajra. Mivel a vádak bizonyos részei jogosan merültek fel, a külügyminiszter nem tudott kitérni a viadal elől. 

A pisztolyok döntenek

A két férfi összecsapására 1809-ben került sor egy magánbirtokon. Az erőviszonyokat mi sem szemlélteti jobban, minthogy Canning előre megírta végrendeletét és búcsúlevelét is szeretett hitvesének, arra az esetre, ha nem élné túl a találkozót. Ezzel szemben Castlereagh, amennyiben hihetünk a korabeli beszámolóknak, önfeledten beszélgetett segédjeivel a helyszínre vezető úton. Magabiztossága nyilvánvalóban abban gyökerezett, hogy rendkívül tehetséges lövész hírében állt, ellenfele viszont még soha nem sütött el pisztolyt. 

A két politikus az őszi reggelen elfoglalta helyét egymással szemben, kezükben a mindent eldöntő fegyverekkel. 

Mivel Canning semmilyen háttértudással nem rendelkezett, a jelenlévők segítettek neki az előkészületekben. Az első megmérettetés nem hozott eredményt, mindkét golyó célt tévesztett. Castlereagh dühöngött, és úgy vélte, hogy becsülete érdekében egy második körben kell rendezniük nézeteltéréseiket. 

A revansra vágyó hadügyminiszter összeszedte magát, és eltalálta ellenfelét.

A feljegyzések szerint a külügyminiszter lövedéke súrolta kabátját, de sérülést nem okozott neki. Canning viszont vérzett, a pisztolygolyó a combján találta el. Szerencséjére a roncsolódás nem ért artériát, ezért a közeli házban várakozó sebész gyorsan összevarrta, és heteken belül felépült sérüléséből. Castlereagh megelégedett a párbaj eredményével, és ezzel a közöttük feszülő konfliktust hivatalosan is lezártnak tekintették. 

két neves amerikai politikus, Hamilton és Burr párbaja a 19. század elején
Fotó: Wikimedia Commons

Az összecsapás híre természetesen nem maradt titokban. 

Az újságok már másnap részletes beszámolót tettek közé az eseményekről, az emberek pedig sarkalatos véleményeket fogalmaztak meg a két férfiról. Ezek elsősorban a felelőtlenségüket emelték ki, egyesek követelték, hogy a jövőben ne tölthessenek be semmilyen tisztséget. Így a két politikusnak a botrány következtében hosszú időre távol kellett maradnia a közélettől.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.