Ejtőernyős bábukkal és gumitankokkal csapták be a nácikat

Felfújható Sheman tankok visznek a vállukon szövetséges katonák

Fotó: D-Day Info

80 évvel ezelőtt, 1944. június 6-án a történelem legnagyobb tengeri hadműveletében közel 160 ezer brit és amerikai katona szállt partra vagy ugrott le ejtőernyővel Normandiában. A német hadvezetés még hetekig nem jött rá, hogy ez a valódi invázió volt, nem pedig egy kisebb, elterelő hadművelet, mert a szövetségesek megtévesztették Hitlert. Az elterelő akcióban pl. felállítottak két nem létező hadsereget. Az álcázáshoz hozzátartozott, hogy a dél-angliai kikötőkben egy makett-flottát hoztak létre, amelynek a „hajói” messziről valóságosnak látszottak. A megtévesztés olyan jól sikerült, hogy a németek még 1944 augusztusában is a fantomhadseregek partraszállását várták Calais-nál.

A normandiai partraszállás előkészítése

A náci Harmadik Birodalom 1940-ben szinte egész Nyugat-Európát elfoglalta. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok az 1941. decemberi washingtoni konferencián megállapodott abban, hogy először Németországot kell legyőzni, és utána fordulnak teljes erővel Japán ellen. Ez volt az első lépcső a D-Dayhez vezető úton. 

1944 tavaszára másfél millió katona állomásozott Angliában. Az ő feladatuk volt, hogy az invázió után Európában legyőzzék a német hadsereget. 

A normandiai partokhoz közeledik egy amerikai partraszálló hajó
Fotó: Getty Images

Az Overlord hadművelet - vagyis a partraszállás - több halasztás után 1944. június 5-én éjfélkor kezdődött. Az ejtőernyősök már hajnalban landoltak a kontinensen. Az első amerikai, brit és kanadai katonák pedig kora reggel értek partot Normandiában, a kijelölt partszakaszokon. Az Omaha jelű szakaszon nagy veszteséget szenvedtek az amerikaiak, itt ötezer fő elesett vagy megsebesült, míg a Utah-parton mindössze 200 fő volt a veszteség. 

A megtévesztés fontossága 

A szövetségesek szerencséjére a britek nagy erőt fordítottak nem csak a harcra, hanem a hírszerzésre és az ebből fakadó megtévesztésre is. Churchill megszállottan hitt abban, hogy együtt jár az ellenség szándékainak felfedése és a saját szándékok eltitkolása. 

Háborús időkben az igazság annyira értékes, hogy egy sereg hazugsággal kell megvédeni azt, ami igaz."

A brit megtévesztő hadműveletek atyja Dudley Clark ezredes volt, egy dél-afrikai születésű tiszt, aki a közel-keleti hadszíntér felelőse volt sokáig, és már az El Alamein-i csatában is aktívan használta az álcázást és az ellenség becsapását.

Ez a néhány ember csapta be Adolf Hitlert és a teljes német hadvezetés a Bodyguard hadművelettel. Középen Bevan ezredes, az osztály parancsnoka
Fotó: English Heritage

Clarke sikerei nyomán megalakult a vezérkari főnökség egy osztálya, a London Controlling Section (LCS) fedőnevű csoport a megtévesztő akcióik kidolgozására. Clarke visszautasította a parancsnoki felkérést, és inkább visszautazott Észak-Afrikába. Ezért John Bevan ezredes, az MI5 tisztje lett a csoport vezetője, aki 1943-ra megtanulta, mi működik a németekkel szemben, és mi nem. Bevan abban hitt, hogy minden hadművelethez tartoznia kell egy megtévesztő hadműveletnek, és ennek szellemében állt neki a partraszállást támogató, a nácik átverésére szolgáló akciók megtervezésének.

A tervezés egyik legfontosabb eleme, a Bodyguard hadművelet

A partraszállást támogató megtévesztő hadművelet neve Bodyguard, azaz Testőr lett. A hadművelet célja az volt, hogy két dologban vezesse félre Hitlert: az invázió időpontját és a helyét tekintve. 

A munkát segítette az Ultra nevű szupertitkos kódfejtő szervezet, amely megfejtette a német haderő feltörhetetlennek hitt titkosító berendezésének, az Enigma készüléknek a kódját. Így a szövetségesek el tudták olvasni pl. a német hadvezetés üzeneteit. 

A britek a kémelhárítást is művészi szintre emelték. 

Az elfogott német ügynököket átfordították és kettős ügynökként vetették be őket, a hamis információk terjesztésére. Ez olyan sikeres volt, hogy a nácik egy időben felfüggesztették az újabb ügynökök Angliába dobását, annyira elégedettek voltak a kapott információkkal. A britek közben az Enigmán keresztül ellenőrizni tudták, hogyan reagáltak a németek az elhintett hazugságokra a megszállt Európában.

Megalakul a fantomhadsereg

Gumitankot visznek a vállukon a katonák
Fotó: All That Is Interesting

A Bodyguard mögötti stratégia azon alapult, hogy sikerüljön megosztani a német erőket, hogy szétaprózódjanak a német csapatok az európai partok mentén, és hogy a csapatösszevonások messze legyenek a partraszállás valódi helyszínétől. 

Ezért a megtévesztő csoport azt a hírt terjesztette, hogy gyakorlatilag a Földközi-tengertől Norvégiáig mindenhol várható az invázió. 

Ennek érdekében pl. tiszteket küldtek tárgyalni a svéd kormányhoz, hogy egy közeli norvégiai felkeléshez kérjenek svéd támogatást, így azt a benyomást keltsék a Wehrmacht vezetésében, hogy küszöbön áll a norvégiai szövetséges partraszállás. 

A megtévesztő hadműveletben a britek olyan hamis híreket keltettek, hogy Európa több országában is várható volt invázió
Fotó: English Heritage

Egy másik fontos Franciaországra vonatkozott. Hitler a norvégiai invázió mellett biztos volt abban, hogy lesz szövetséges akció a francia partokon is, méghozzá Doverből indul majd a partraszálló erő és a célpontja Calais lesz, a nyár végén. Michelle Kirby történész szerint a britek kihasználták ezt a meggyőződést, mert azt vallották:

Könnyebb valakit megerősíteni a tévedésében, mint egy új hazugságot elhitetni vele."

Hogy Hitler bekapja a horgot, a megtévesztő osztály létrehozta az Első Amerikai Hadseregcsoportot (First US Army Group, FUSAG) dél-angliai központtal. 

Ez egy fantomhadsereg volt, nem létező alakulatokkal, hamis hadrenddel, egyedül a parancsnoka volt valódi. A FUSAG vezetésével George Patton tábornokot „bízták meg”, mert a németek ismerték a nevét az észak-afrikai harcokból, és tartottak tőle. 

Persze, Pattonnak az ég adta világon semmit nem kellett tennie a FUSAG-ban, hanem a saját, valódi csapataival készült a normandiai invázióra. A megtévesztő csoport az ő nevében adott ki utasításokat a fantomhadseregnek, és levelezett más parancsnokságokkal. 

A FUSAG hamis üzeneteit a doveri vár pincéjében berendezett "főhadiszállásról" küldték egy éven át
Fotó: English Heritage

A FUSAG hamis rádióüzeneteit egy brit-kanadai csoport a doveri vár pincéjéből egy éven át küldözgette az éterbe. A hadseregcsoport hol logisztikai kérdésekről „tárgyalt” szomszédos egységekkel és a legfelsőbb parancsnoksággal, hol személyzeti ügyekkel, hol pedig szervezési ügyekkel foglalkozott. Paul Pattison történész arra hívja fel a figyelmet, hogy a rádiósok nem tudták, hamis információkat küldenek, mert a továbbítandó üzeneteket rejtjelezve kapták.

Csak annyit tudtak, hogy nagyon fontos a munkájuk, mert 8 órás műszakokban, a hét minden napján folyamatosan dolgozniuk kellett."

A rádióüzeneteikre küldött válaszok is természetesen a megtévesztő csoporttól érkeztek, a rádiós hadműveletben önmagukkal kommunikáltak a FUSAG híradósai. Ezeket a válaszokat más városokban elhelyezett, vagy a térségben ide-oda furikázó, mobil rádióadókról küldték vissza Doverbe. A britek tudták, hogy a német felderítés lehallgatja az adásokat, és meg is fejti bizonyos százalékukat. Az akció fényesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a német hadvezetést meggyőzték a lehallgatott üzenetek, hogy a FUSAG csapatai Dover környékén gyülekeznek majd 1944 augusztusában, esetleg szeptemberében. 

A fantomhadseregeket felfújható tankokkal szerelték fel. Balra egy igazi Sherman, jobbra egy gumiváltozat, egy csali tank
Fotó: D-Day Info

A megtévesztő csoport brit fantomalakulatot is létrehozott. Ez a 4. hadsereg volt, amely a hamis hírek szerint Skóciában gyülekezett, és Norvégia megszállása volt a feladata. A nem létező brit hadsereg rádiósai heteken át küldték az üzeneteket téli felszerelési igényeikről, és arról, milyen különleges kenőanyagokra lesz szükség nulla fok alatti hőmérsékleten a járművek motorjaihoz. 

Fantomtáborok, gumitankok, vászon repülők, nem létező hadiflotta

Ilyen deszkákból és vászonból készített "hajók"' százait helyezték el a britek a Dover környéki kikötőkben, mintha ez lenne a fő inváziós flotta, amely majd Calais-t támadja meg
Fotó: Culture Frontier

A britek törődtek a látvánnyal is, tehát azzal is, hogy hamis információt kapjanak a német felderítőgépek személyzetei is. Katonai fantomtáborokat létesítettek, amelyek a levegőből valódinak tűntek. A táborokban felfújható gumitankokat lehetett látni, vászon teherautók és dzsipek parkoltak a sátrak előtt, a „bázisok” melletti mezőkön pedig deszkákból és vászonból összeállított repülőgépek álltak felszállásra készen. 

Egy csali repülőgép a német felderítés megtévesztésére
Fotó: Facebook

A közeli kikötőben benzinhordókból, építkezési anyagokból partraszálló hajók makettjeit hozták létre, amelyek messziről élethűnek tűntek. Ezek mutatták az inváziós flottát. 

A vizuális megtévesztéshez tartozott az is, hogy a csoport dublőrt keresett Montgomery tábornok, a legnevesebb brit főtiszt helyettesítésére. Végül Clifton James hadnagy, ausztrál származású színész lett Monty hasonmása, akit Gibraltárba és Algírba küldtek a normandiai partraszállás előtt, hogy délre irányítsák Hitler figyelmét. A német ügynökök biztosra vették, hogy a valódi Montgomeryt látják.

Balra az igazi Montgomery tábornok, jobbra a dublőre
Fotó: -D-Day Info

A megtévesztő hadművelet nagyságrendjét jelzi, hogy a fantomhadseregekkel, ál-táborokkal, hamis csapatmozgásokkal járó feladatokra 12 ezer katonát és 4 ezer járművet osztottak be Angliában. 

Rupert, az ejtőernyős bábu bevetésen

A megtévesztés része volt több száz bábu ledobása ejtőernyővel, a valódi ejtőernyős zónáktól távol. A bábuknak a Rupert nevet adta a légierő. A bábukra zajkeltő eszközt szereltek, amely fegyverropogáshoz hasonló hangot keltett. A leérkezés után 15-20 perccel a Rupertek beépített óraszerkezete egy kis robbanást okozott, ami elvileg arra emlékeztetett, ahogy egy ejtőernyős felgyújtja az ernyőjét, hogy ne vegye észre az ellenség. 

Ejtőernyős bábu egy normandiai múzeumban
Fotó: Wikipedia

A megtévesztést olyan alaposan kidolgozták, hogy kb. 30 perc hanganyagot is rögzítettek hozzá egy igazi ejtőernyős bázison, egy hadgyakorlaton. A felvételen a katonák kiabálását, a tisztek vezényszavait és járművek zaját lehetett hallani, és ezt hangszórón lejátszották a németeknek a bábuk ledobása után. Mindezzel azt a hatást akarták kelteni, hogy egy igazi ejtőernyős támadás történik éppen. 

A megtévesztő hadműveletben több száz Rupertet dobtak le, távol Normandiától
Fotó: US National Archives

A bábukkal a híres kommandó alakulat, az SAS több szakasza is kiugrott a repülőgépekből. Az ő feladatuk az volt, hogy növeljék a zűrzavart, lövöldözzenek a német katonákra, majd igyekezzenek megszökni. 8 kommandóst elfogtak a nácik, és kivégezték őket a bergen belseni koncentrációs táborban. 

A partraszállás sikere

A Bodyguard hadművelet harmadik célja az volt, hogy a német hadvezetés 14 napig tartsa vissza a főerőit Normandiától. Vagyis hogy addig mindenképpen abban a hitben legyen a náci vezérkar, hogy ez csak egy elterelő, kisebb művelet, mert az igazi, teljes erejű invázió később történik majd Calais-nál, ahol a legkeskenyebb a La Manche-csatorna. 

A terv bevált. A német válasz lassan és erőtlenül érkezett a D-napon. A 21. SS páncélos hadosztály csak délután bocsátkozott harcba. A német tisztek többsége tisztában volt vele, hogy az inváziót csak az első órákban lehet visszavetni. Erich Marcks tábornok ezt mondta Hermann von Oppeln-Bronikowski ezredesnek, aki a páncélostámadást vezette:

Ha nem sikerül a tengerbe kergetnie az ellenséget, elvesztettük a háborút."

A támadás kudarcot vallott, 124 német tankból 70 elveszett. A tábornoknak igaza lett, a szövetségesek kibírták az első nehéz órákat, megerősítették a hídfőt. 

Kilőtt német Pantherek egy július 11-i ellentámadás után
Fotó: D-Day Info

Június 9-én a legértékesebb brit kettős ügynök, a spanyol Juan Pujol Garcia, aki azt hazudta a náciknak, hogy 27 ügynökből álló hálózatot épített fel Angliában, a következő üzenetet küldte Hitler főhadiszállására: 

Nem szabad elhinni a cselt, a normandiai partraszállás csak egy elterelő hadművelet. Az igazi invázió helyszíne Calais lesz."

Hitlert nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről, és nem engedte bevetni az ütőképes páncélos tartalékokat. 

A normandiai csata heves harcai után, július 25-én az 1. amerikai hadsereg végül kitört a hídfőből. A német erők ellenállása megtört, a csapatok visszavonultak, bár Hitler megtiltotta a hátrálást. 

Kanadai katonák fotózkodnak egy felszabadított francia város táblájánál
Fotó: Library and Archive Canada

Augusztus 25-án felszabadult Párizs. Hitler környezetében sokan még ekkor is azt hitték, hogy nemsokára Calais-nál partra száll a szövetségesek főereje, Patton tábornok vezetésével.

A következő angol nyelvű videóban a megtévesztő hadműveletről láthatnak részleteket.