Geronimo, az utolsó indián felkelő a családjáért akart bosszút állni

Évtizedekig nem találtak fogást sem a mexikói, sem az amerikai katonák az apacs törzsfőnökön. A gyógyító varázsláshoz kiválóan értő Geronimo az USA hadseregét is megvezette, és ő volt az utolsó indián vezér, aki sikeres felkelést irányított.

Geronimo hosszú évekig keserítette meg a mexikói és amerikai telepesek életét, különösen merész és kegyetlen volt, bátorsága pedig nagyszerű szervezőkészséggel párosult. Pályafutása vége felé a washingtoni kormány már egy ötezer katonát számláló csapatot küldött ellene, miközben a mexikóiak háromezer katonával szálltak szembe a régi ellenféllel. A sivatagos vidéken otthonosan mozgó apacs vezér még ekkor is további egy éven át védte embereit, mielőtt megadta magát. 

Geronimo 1887-ben
Fotó: Wikimedia Commons

Varázsló törzsfőnök

A mexikóiak elleni mélyről fakadó gyűlölete Geronimo egész életét végigkísérte, azonban gyakran használt beceneve szintén tőlük származik. Csirikava nyelven a Goyaałé nevet viselte, ami Ásítót („az, aki ásít”) jelent. A törzsi varázslóként is munkálkodó, az indiánok között széles körben ismert vezető a mai Új-Mexikó területén született, a bedonkohe apacsok egyik törzsének tagjaként. Ezen indiánok meglehetősen változékony, instabil viszonyban álltak a mexikóiakkal, akikhez a saját területeik is tartoztak ebben az időben. 

Geronimo (a kép jobb szélén) apacs harcosokkal
Fotó: Wikimedia Commons/Library of Congress

Geronimo nemcsak a harcokban kiteljesedő tehetségével és taktikai érzékével érdemelte ki törzse tiszteletét, hanem gyógyítói képességeivel is. Sok leírás és beszámoló maradt fenn a csirikava gyógymódokról és a vezető ezirányú tevékenységéről, amelynek okán népe különösen nagy hódolattal vette őt körül. Az egyik dokumentumban egy olyan eset története olvasható, amikor a törzsfőnök sikeresen segített egy vadállat támadásától súlyosan megsérült idős emberen.

Személyes bosszú és szabadságharc

1858-ban, mikor az alig harmincéves Geronimo egy békésnek ígérkező kereskedelmi tárgyaláson vett részt, mexikói katonák támadták meg védtelenül maradt otthonát, ahol meggyilkolták első feleségét és gyermekeit is. Ettől kezdve az ellenük folytatott küzdelmét a személyes bosszú is vezette. 

Sok évig tartó hadakozása csupán 1886 szeptemberében ért véget, amikor Geronimo megadta magát az amerikaiak előtt, Fort Bowie erődjében, Arizonában. 

Az indián vezér élete következő húsz évét fogságban töltötte, először egy floridai börtönben őrizték, majd a még életében legendává váló idősödő férfit egy oklahomai rezervátumba szállították. 

Geronimo, az apacsok vezére harcosaival
Fotó: Wikimedia Commons

Rendkívül népszerű volt az amerikaiak körében, a képével ellátott emlék- és ajándéktárgyak kelendő termékek voltak. 1904-ben halt meg kényszerű lakhelyén, így az a vágya, hogy szülőföldjére visszatérve fejezze be életét, nem teljesülhetett. 

Geronimo volt az utolsó indián törzsfőnök, aki felkelést vezetett az amerikaiak ellen. Neve sokféle formában maradt meg az utókor számára. Az egyik ilyen, amikor veszélyes ugrások előtt a csirikava vezér nevét kiáltják az ejtőernyősök. A szokás eredete 1940-re, az Amerikai Egyesült Államokba vezethető vissza, amikor egy kiképzésen Aubrey Eberhardt az ugrása előtt „Geronimo!” felkiáltással akarta bizonyítani társainak bátorságát és rátermettségét. 

Geronimo időskori fotója
Fotó: Wikimedia Commons

Ekkoriban vetítették a mozik az indián törzsfőnök életét feldolgozó filmet, így neve egyértelmű utalás volt a vakmerőségre. A szokás innentől már igen gyorsan kialakult, mi több, már másnap sokan követték Eberhardt példáját, így bátorítva magukat és társaikat a rémítő mélységbe való levetődésre. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.