Videón a halál ujja, megöl mindent, amihez hozzáér

Az Antarktisz mélyén valódi jeges pokol uralkodik, a víz hőmérséklete pedig alulról súrolja a – 2 Celsius-fokot. Ennek ellenére az Antarktisz élővilága gazdagnak mondható, az itt élő organizmusok kiválóan adaptálódtak a mostoha környezeti viszonyokhoz. Ám létezik egy hátborzongató természeti jelenség, a halál ujja, amely még a legstrapabíróbb élőlényeket is elpusztítja.

A BBC Earth's Great Seasons című sorozat alkotói sikeresen megörökítették a „halál ujja” néven ismert természeti jelenséget. A névválasztás nem túlzás, a kísérteties oszlop mindent megfagyaszt, ami az útjába kerül. Az angolul brinicle-nek nevezett képződmény tulajdonképpen egy sóban gazdag jégcsap, amely alig néhány óra alatt alakul ki, lefelé növekszik és hatalmas pusztítást végez a tengerfenéken.

A halál ujja az Antarktiszon jelent meg, itt forgatott az ismeretterjesztő filmet készítő stáb
Fotó: Connect Images via AFP

Hogyan jön létre a halál ujja az Antarktiszon?

A gyilkos jégcsap kialakulásához nagyon sok tényezőnek kell passzolnia. Először is, szükség van egy egy helyben lebegő, vagy nagyon kicsit mozgó jégtömbre. Ha ez megvan, elindulhat egy a normál tengervíznél sokkal sűrűbb, rendkívül hideg, csőszerű örvény a tengerfenék felé, amely lassan megfagyasztja a körülötte cirkuláló vizet is, és gyakorlatilag hatalmas jégcsappá válva tart a mély felé.

Nehéz elképzelni, hogy az általunk ismert jégcsap parazitaként kússzon végig a tengerfenékig – de érdemes szem előtt tartani, hogy a háztetőkről csüngő jégdarabok édesvízből vannak, a sós víz pedig máshogy viselkedik. A jégcsap sokkal inkább szivacsos állagú, mint szilárd, és ahogy a lefelé áramló jeges víz egyre inkább megfagy, szivacsos kristályain kipréseli magából a sót, ez pedig azt eredményezi, hogy a jégcső körüli víz egyre szilárdabbá válik – sőt, még a fagypontja is egyre magasabb lesz. Minél szilárdabb a jégcsap, annál jobban és gyorsabban kezd el süllyedni. 

Ahogy eléri a nem fagyott, magasabb hőmérsékletű tengervizet, azt is lehűti és megfagyasztja, gyakorlatilag felfalva az alatta elterülő víztömeget.

A sós jégcsap képes elérni a tengerfeneket is, de ehhez az kell, hogy ne legyen túl mély a víz, különben a jégcső a saját súlya alatt összeomlik, és darabokra törik, mielőtt az aljzathoz érne. A sós jégcsap kialakulásához elengedhetetlen feltétel, hogy az adott területen kiegyensúlyozottak legyenek a hidrodinamikai viszonyok, azaz mind a felszínen, mind pedig magában a víztömegben minimális legyen az áramlás.

Ha a jégcsap eléri a tengerfeneket, mindent megfagyaszt, ami az útjába kerül – még az itt élő létformákat is. 

Ahogy a jégcsap vastagodik, a kicsapódó sónak és a szivacsos jégnek köszönhetően "önfenntartóvá" válik, és nem engedi, hogy a lefelé törő jégtömeg felmelegedjen, illetve elolvadjon.

Különleges kamera kellett a halál ujjának megörökítéséhez

A BBC operatőrei, Hugh Miller és Doug Anderson először 2011-ben kapták lencsevégre a különleges jelenséget, az Antarktisz melletti Little Razorback-sziget közelében, -2 Celsius-fokos vízben. Az időzített felvételeket hat órán keresztül vették fel, de a jégcsapok képződése már egy héttel korábban megfigyelhető volt.