Viszont a légkondicionálás széles körű használata a kültéri hőmérsékletet 1 Celsius-fokkal növeli. A Geophysical Research Letters magazinban július 4-én publikált kutatás Nagy-London 3D-s városi klímamodelljét alkalmazta, hogy megvizsgálja különböző passzív és aktív városi hőkezelő rendszereknek a termális hatását 2018 nyarának két legforróbb napján, mely a feljegyzett legmelegebb rekord; ezek a rendszerek: festett „hidegtetők”, tetőtéri napelemek, zöldtetők, talajszinti fa növényborítás és légkondicionálás.
Azt találták, hogy ha széles körűen alkalmazzák egész Londonban, akkor a hideg tetők a kültéri hőmérsékletet az egész városban átlagosan körülbelül 1.2 Celsius-fokkal, és bizonyos helyszíneket akár 2 Celsius-fokkal is csökkentik. Más rendszerek, mint például a kiterjedt utcai növényzet, vagy a napelemek kisebb hűtő hatást nyújtanak, csak körülbelül átlagosan 0.3 Celsius-fokkal csökkentik a hőmérsékletet Londonban, bár vannak más jótékony környezeti hatásuk. Hasonlóan, bár a zöldtetők nyújtanak más jótéteményeket, például elvezetik a vizet, élőhelyet nyújtanak az élővilág számára, a városra gyakorolt nettó hűtő hatásuk átlagosan elhanyagolható.
A légkondicionálás, ami a hőt az épületek belsejéből a kültérre szállítja, a kültéri városi környezetet körülbelül átlagosan 0.15 Celsius-fokkal emeli a városban, de 1 Celsius-fokkal London sűrű közepén. A kutatók azt is megállapították, hogy a légkondicionálókat lehetne teljesen fotovoltaikus napelemekkel működtetni, ha a legteljesebb mértékben hasonlóan lennének telepítve.
Hogy felmérjék minden módszer potenciálisan teljes hatását, a csapat mindegyiket úgy modellezték, mintha olyan széles körűen lennének alkalmazva, amennyire elvileg lehetséges a háztartásokban, a kereskedelmi és ipari épületekben Nagy-London szerte.
Dr Oscar Brousse, a tanulmány vezető szerzője, a Londoni Egyetem munkatársa azt mondta, hogy sok módszert átfogóan teszteltek, amiket az olyan városok, mint London alkalmazni tudnának, hogy alkalmazkodjanak a melegedő hőmérséklethez és enyhítsék azt, és azt találták, hogy a hidegtetők a legjobb módja annak, hogy a hőmérsékletet lent tartsák a rendkívül forró nyári napokon.
Más módszereknek vannak fontos jótékony mellékhatásaik, de egyik sem tudta közel ugyanolyan szinten csökkenteni a kültéri városi hőmérsékletet.
Az éghajlat melegedésével a városi lakosok különösen sérülékenyek a melegedő hőmérsékletre. A városok általánosan csapdába ejtik a hőt, és városi hősziget hatást idéznek elő, ami a lakosok nagyobb diszkomfort érzéséhez és halálozásához vezet a forró időszakban.
A várostervezők és városépítők számára, akik kutatják a passzív hűtő módszereket, mint a hidegtetők, zöldtetők és széles körű utcai növényzet, valamint az aktív módszereket az épület belső részéhez, mint a légkondicionálás, kiemelt fontosságúvá vált, hogy olyan módszereket találjanak, amivel alkalmazkodnak melegedő hőmérséklethez, vagy amivel enyhítik azt.
A tanulmány plusz bepillantást nyújt a városi hőkezelésbe azzal, hogy átfogóan összehasonlít számos gyakori passzív és aktív melegenyhítő műveletet.
Azzal, hogy visszaverik és nem elnyelik a hőt, a hideg tetőknek dupla jótékony hatásuk van: nem csak a kültéri városi környezetet hűtik, hanem az épületek belsejét is.
Ugyan átlagosan a zöldtetők hatása elhanyagolható volt, a kutatók megállapították, hogy hőmérsékletre gyakorolt hatásuk jelentősen változik a nap folyamán. A zöld tetők széles körű alkalmazása nap legmelegebb időszakában a városi hőmérsékletet átlagosan 0.5 Celsius-fokkal tudta csökkenteni. Az éjszaka folyamán azonban ez kiegyenlítődött, mert a tetők termális tömege visszatartotta a nappali hőt, és felszabadította, amikor nem sütött a Nap és körülbelül ugyanolyan mértékben növelte az éjszakai hőmérsékletet.
A városi zöldterületeken a fű lombhullató fa borításra való átalakítása csökkentené az éjszakai hőmérsékletet, de legjobb esetben kevert nettő hatásai lennének a napközben. Ezen kívül, valószínűleg növelné a vízpára mennyiségét a levegőben, ami hatékonyan növelné a levegő páratartalmát és hatással lenne a lakosok hőérzetére.
(Forrás: Londoni Egyetem: https://www.ucl.ac.uk/)