Földrengés indított óriási tűzvészt Japánban

felbecsülhetetlen károk Jokohamában

Az 1923-as nagy kantói földrengés a modern japán történelem leghalálosabb katasztrófája maradt egészen napjainkig. A földrengést követően hatalmas tűzvész keletkezett a nagyvárosokban, illetve 6-12 méter magas hullámokkal szökőár (cunami) csapott le a partvidéki területekre, tovább növelve ezzel az áldozatok amúgy sem csekély számát.

1923. szeptember 1-jén egy 7,9-es magnitúdó erősségű földmozgás rázta meg hevesen Japán keleti részét. Az ország két nagyvárosa Tokió és Jokohama pillanatokon belül romokban hevert.

Napjainkban mindkettő virágzó település lényegében egy beton- és acéltenger. 

101 évvel ezelőtt azonban minden teljesen más volt. Ha egy kíváncsi utazó 1923-ban megérkezett a tokiói pályaudvarra, lenyűgözhették a különböző tégla és megerősített vasbeton épületek.

tűzfelleg Kantó felett
Fotó: Wikipedia

Azonban, ha valamilyen ok folytán elhagyta a belső kerületeket, szembesülhetett a szegényebb negyedek faépületeinek tengerével, melyek elképesztően zsúfoltan helyezkedtek el egymás mellett. Emiatt természeti katasztrófa hiányában is kifejezetten tűzveszélyesnek számítottak.

Elburjánzó lakástüzek

Tokió házainak nagyobb része tehát még a 20. század elején is az olcsóbbnak számító nyersanyagból, tehát fából készült, annak ellenére, hogy a Japán Birodalom egyértelmű politikai és gazdasági központjának számított. 1900-ban lakossága már jócskán egymillió fő felett volt, 1920-ra pedig gyakorlatilag megduplázódott.

A földrengés egyes beszámolók szerint csak 4, míg más állítások alapján 10 percig tartott. 

A legpontosabb becslések a halálos áldozatok számát 105 000 főre teszik. Meglepő, hogy 92 000-en a földindulás következtében elterjedő tűzvésznek estek áldozatául.

lángokban a Fővárosi Rendőrkapitányság
Fotó: Wikipedia

A veszteségeket az is tovább növelte, a katasztrófa ebédidő előtt sújtott le az országra, ekkor pedig éppen ételeiket főzték, hozzájárulva ezzel a lakástüzek elburjánzásához, melyek aztán napokig égtek és egész városnegyedeket pusztítottak el.

Tokió 40%-a, míg Jokohama 90%-a teljesen porig égett. Egyáltalán nem meglepő, hogy egy névtelen szemtanú a következőképpen számolt be az eseményekről: „Ha nem ez az igazi pokol, akkor micsoda?”

Ezen tragikus eseménynek azonban több pozitív hozadéka is volt. Japán, mint a Föld egyik szeizmikusan legaktívabb országa drasztikusan megváltoztatta az álláspontját a természeti katasztrófákkal kapcsolatban. A kormány teljesen új városrendezési terveket dolgozott ki. Az építési szabványokat nagymértékben fejlesztették és korszerűsítették. Olyan innovatív megoldásokat alkalmaznak, amelyek csillapítják a rezgéseket és csökkentik a magas épületek veszélyes oldalirányú mozgását.

1923 óta számos földrengés keserítette meg az itt lakók életét, de szerencsére egyik sem járt annyi halálos áldozattal, mint a kantói csapás.

 Tokió épületeinek pedig több mint 90%-a ellenálló a földrengésekkel szemben.

Bűnbakok: a koreaiak

A természeti katasztrófa sok más következménnyel járt, a japánok például számos koreait gyilkoltak meg. A belügyminisztérium statáriumot hirdetett, és utasította az illetékes hatóságokat, hogy mindenáron tartsák fenn a rendet. Ezt a parancsot páran meglehetősen furcsán értelemezték.

Hamis pletykát terjesztettek arról, hogy a koreaiak kihasználták a katasztrófát, gyújtogatásokat és rablásokat követtek el, valamint kutakat mérgeztek meg. 

A hatóságok ezután a pánikba esett japán túlélőkkel karöltve együtt vadásztak a helyi koreai kisebbség tagjaira.

Nekik azonban vajmi kevés közük lehetett a fentebb említett gaztettekhez. 

Ennek ellenére több, mint 8000 koreait gyilkoltak meg a katasztrófát követően.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.