San Marino: ellenállt a hódítóknak az üldözött keresztények által alapított törpeállam

Marinus munka közben

Fotó: Wikimedia Commons

A legenda szerint San Marinót 301-ben alapította Szent Marinus, aki kőfaragóként dolgozott Riminiben. A diakónus, majd remete keresztény menekülteket fogadott be, az ő közösségükből született meg az állam, amely máig őrzi függetlenségét.

A világ legkorábban független köztársasággá váló államát egy kőfaragó szerzetes alapította meg Diocletianus császár uralkodása alatt. Erről ugyan hiteles dokumentum nem áll rendelkezésre, de több legenda maradt fenn és számol be róla. Szent Marinus a dalmáciai Rab szigetéről származott, innen vándorolt az Itáliai-félszigetre. 

Riminiben telepedett meg, ahol munkát is talált: a korábban kalózok által lerombolt várfal helyreállításában vett részt. 

A történet nem említi, hogy Marinus mikor lett keresztény, de az olasz városban a mestersége mellett már diakónusi szolgálatot is végzett. Nem sokkal később azonban egy asszony vádjai miatt menekülnie kellett a városból. A legenda szerint egy őrült nő azt állította, hogy Marinus felesége, de férje elhidegült tőle. A különös esemény szökésre késztette a kőfaragót, és később a Monte Titano hegyén kolostort alapított. A remeteként élő Marinushoz egyre többen csatlakoztak, a Diocletianus által elrendelt keresztényüldözés után pedig a menekültek száma még gyorsabban növekedett. 

Szent Marinus egy 18. századi festményen
Fotó: Wikimedia Commons

Keresztény menekültek köztársasága 

Mielőtt I. Constantinus a milánói ediktum kiadásával engedélyezte volna a keresztény vallás gyakorlását, a Krisztus-követők komoly üldöztetést szenvedtek el. Diocletianus uralkodásának korai szakaszában még viszonylagos szabadságot élveztek, hivatalokat is viselhettek, azonban ez megváltozott a 4. század elején. A császár elrendelte a keresztény templomok lerombolását, és minden felelős pozícióból eltávolíttatta az üldözött hit követőit. Államvallást akart bevezetni, de keleti minták alapján. A kereszténység azonban saját magát kizárólagosnak tekintve, nem volt partner ebben. Az üldözésekről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, de halálbüntetést kevesen kaptak. 

Az államalapító ábrázolása a San Marino-i városházán 
Fotó: Wikipédia / SirFlemeingtonz / CC BY-SA 4.0

Szent Marinus törpeállama először az ő nevét viselve jelent meg egy 9. századi forrásban. A köztársaságot története során számtalan alkalommal próbálták elfoglalni, de kedvező földrajzi helyzetének és lakói lelkesedésének köszönhetően sikeresen megőrizte függetlenségét. A 18. század során XII. Kelemen pápa erősítette meg önállóságát, nem sokkal később pedig a napóleoni háborúk során sem került idegen fennhatóság alá. Napóleon az itáliai hadjárat alatt felajánlotta az államnak területe kiterjesztését is, amit – ügyes megfontolásból – hálálkodva utasítottak el. San Marino úgy jelent meg a korszakban, mint a köztársasági eszmény őrzője, ezáltal pedig szimpatikussá vált a francia hadvezér számára is.

Kicsi a bors, de…

Az évszázadok alatt sokat változott az ország felépítése. Eleinte a Népgyűlés vezette, majd az államfői tisztséget két régenskapitány töltötte be, akiket félévenként választott a Nagy Tanács. Államformáját, amely parlamentáris köztársaság, egy 1244-ben elfogadott alkotmány határozta meg először. San Marino sokáig a világ legkisebb önálló köztársasága volt, 

ezt a címet már nem viseli, amióta Nauru is elnyerte függetlenségét 1968-ban. 

A mind területi, mind lakossági szempontból Vác méreteivel rendelkező San Marinóban komoly kulturális és sportélet is folyik. Futballválogatottjuk 1931 óta van, bár nemzetközi tornán még nem szerepeltek. Az olimpiákon lakosságarányosan egészen sikeresnek számítanak. A 2021-ben Tokióban rendezett nyári játékokon három érmet is szereztek sportlövészetben és birkózásban. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.