2001. szeptember 11-ének verőfényes reggelén a New Jersey állambeli Newark nemzetközi repülőterén a United Airlines légitársaság Newark és San Francisco között menetrend szerinti járatának személyzete, Jason Dahl kapitány és LeRoy Homer első tiszt a felszállás előtti kötelező ellenőrzéssel volt elfoglalva a járatot teljesítő Boeing 757-es pilótafülkéjében. Az ekkor negyvennégy éves Dahl kapitány aznap szabadnapos lett volna, de mivel a vezénylési beosztása szerinti napon, szeptember 13-án lett volna az ötödik házassági évfordulója, ezért ezt a napot elcserélte a 93-as járat teljesítésére eredetileg beosztott kollégájával.
Dahl kapitány mosolyogva el is újságolta Homer első tisztnek, hogy a házassági évfordulójuk alkalmából egy londoni úttal lepi meg a feleségét. Aznap a United Airlines 93-as járata messze nem volt telt házas, a 200 fő befogadására alkalmas gép üléseiben mindössze 33 utas foglalt helyet. A járatnak helyi idő szerint pontban reggel nyolckor kellett volna elstartolnia a Liberty nemzetközi repülőtér betonjáról, de a feltorlódott várakozó gépek miatt Dahl kapitány csak negyven perccel később kapta meg a toronytól a felszállási engedélyt. Jason Dahl igen nagy tapasztalatú repülősnek számított, aki 1985-től állt a United Airlines szolgálatában, és 1993-ban szerezte meg a kapitányi képesítését.
Dahl kapitány 1996-tól szolgált Boeing 757-es gépparancsnokként, és kiváló képességei elismeréseként ő töltötte be a légitársaság egyik szimulátoros képzésért felelős oktatókapitányi beosztását is. A startengedély vétele után a kapitány előretolta a gázkarokat, a Boeing 757-es pedig egyre jobban gyorsulva végigszaladt a futópályán és helyi idő szerint pontban 9:42-kor a magasba emelkedett. Ezekben a pillanatokban, 9 óra 43 perckor, amikor a United Airlines 93-as járata éppen megkezdte az emelkedést csapódott be az American Airlines 11-es járata a New York-i World Trade Center (WTC) egyik ikertornyába.
A pilótafülke nem válaszol, valakit megkéseltek a business osztályon
A New York-i terrortámadásról a 93-as járat fedélzetén ekkor még senki sem tudott semmit, kivéve talán azt a négy arab terroristát, akik közül kettő a pilótafülkéhez közeli utastérben, két másik társuk pedig hátrébb ült közömbös utasnak tettetve magukat. Amikor a United Airlines 93-as járata elérte a repülési magasságot, a kapitány kikapcsolta az övek kötelező bekötését jelző fényt, a légiutas-kísérők pedig kávét és frissítőket kezdtek el felszolgálni az utasoknak. Mindenki kellemes és eseménytelen repülésre számított. Amíg az utasok a felszolgált kávéjukat szürcsölgették, 10 óra 3 perckor egy újabb utasszállító, a United Airlines 175-ös járata csapódott be a WTC másik, addig még épségben maradt tornyába.
Ez az összehangolt akció, amit az Al-Kaida iszlamista terrorcsoport szervezett, és amiben Mohamed Atta vezetésével 19 fanatikus öngyilkos merénylő vett részt, teljesen váratlanul érte az amerikai légi irányítást.
A New Yorkban történ terrorcselekmény perceiben összesen 4500 utasszállító tartózkodott az Egyesült Államok légterében.
A második gép becsapódása után azonnali hatállyal elrendelt országos légtérzár így óriási káoszt okozott, ráadásul a hatóságok nem tudták, hogy még hány, terroristák hatalmába kerített gép tartózkodhat a levegőben. Arról, hogy valami nagyon súlyos esemény van kibontakozóban, az ikertornyokban elsőként becsapódott utasszállító,az American Airlines 11-es járatának egyik légi-utaskísérője, Betty Ong adott le telefonon jelzést, még a Mohamed Atta és terroristái által eltérített gép fedélzetéről: „A pilótafülke nem válaszol. Valakit megkéseltek a business osztályon, és szerintem könnygázt is fújtak, nem tudunk lélegezni. Nem tudom, azt hiszem, eltérítettek minket."
Nem sokkal később a washingtoni körzeti légi irányítás szolgálatosai azt jelezték, hogy elveszítették a kapcsolatot az American Airlines Washington és Los Angeles között közlekedő 77-es járatával, amely helyi idő szerint 8:20-kor szállt fel a Dulles nemzetközi repülőtérről. A radarjel szerint az elnémult gép éles fordulót véve ismét Washington felé tartott. A 77-es járat 9 óra 7 perckor nekirepült a Pentagon nyugati épületszárnyának. Azokban a pillanatokban amikor a washingtoni védelmi minisztérium nyugati szárnyát támadás érte, a United Airlines addig gyanútlanul repülő 93-as járatán is elszabadult a pokol.
Élő tévéadásban nézte a kapitány felesége a New York-i tragédiát
Még ezt megelőzően, 9 óra 19 perckor Dahl kapitány a fedélzeti rádión hívást kapott a United Airlines egyik munkatársától. Ed Ballinger a New Yorkban történt kettős terrortámadásról értesítette a 93-as járat gépparancsnokát. A hír ugyan elgondolkodtatta a kapitányt, de a személyzet tagjai közül senki tartott attól, hogy veszélyben lehetnek. Így gondolta ezt a kapitány felesége, Sandy Dahl is, aki otthon a tévéből értesült a New Yorkot ért terrortámadásokról. Mrs. Dahl, aki korábban szintén a United Airlinesnál dolgozott légiutas-kísérőként hozzáértő szemmel figyelte a CNN élő adását. Sandy Dahl férje gépének start és repülési idejét ismerve úgy kalkulált, hogy amikor az első eltérített utasszállító nekiütközött az ikertornyoknak, a 93-as járatnak már Chicago légterében kellett repülnie, ezért nem gondolt arra, hogy veszélyben lennének.
Azt ekkor még nem tudta, hogy férje gépe csak 42 perces késéssel indult el Newarkból. Negyvenhat perccel a United Airlines 93-as járatának a levegőbe emelkedése után,
9 óra 28 perckor a pilótafülkéhez közel ülő Ziad Samir al-Jarrah, a gépre felszállt négyfős terroristacsoport vezetője jelt adott társainak az akció megkezdésére.
A rendelkezésre álló adatokból rekonstruálható eseménysor szerint az üléseikből felpattanó terroristák egyike azonnal leszúrt egy utast, hogy megfélemlítse a többieket, másikuk pedig túszul ejtette az egyik légi-utaskísérőt, akit a nyakához kést szegezve arra kényszerített, hogy kérezkedjen be a pilótafülkébe.
Amikor az ekkor még mit sem sejtő Dahl kapitány kinyitotta az ajtót, al-Jarrah és a vele tartó terrorista benyomultak a pilótafülkébe. Két társuk az utastérben maradt, akik késsel, illetve egy utóbb - hamisnak bizonyult - bombával tartották sakkba a váratlan incidenstől halálra rémült utasokat.
Vizet forraltak a terroristák ártalmatlanná tételéhez
Azt, hogy mi történt ezekben a drámai pillanatokban a pilótafülkében, a kabinban elhangzó beszélgetéseket felvevő repülési adatrögzítő – hangfelvételéből ismert. A libanoni származású al-Jarrah azt az utasítást adta a pilótáknak, hogy ne nyúljanak a kezelőszervekhez, és adják át a helyüket. A kapitány ennek azonban nem volt hajlandó eleget tenni, és gyorsan leadta a vészjelzést, majd a fenyegetőző terroristavezérre vetette magát. A kialakult ökölharcban a szélsőséges muszlim terroristák mindkét fegyvertelen pilótát halálosan megsebesítették a késeikkel. Al-Jarrah ezután a fedélzeti telefonon keresztül felszólította az utasokat, hogy maradjanak a helyükön, azt is közölve, hogy pokolgép van a repülőn.
Al-Jarrah és társa Boeing 757-es szimulátoros képzésen sajátították el a gép irányítását. Miután megölték a pilótákat és megfenyegették az utasokat, bezárkóztak a kabinba, majd a robotpilóta kikapcsolás után letértek a repülési terv szerinti irányvonalról és Washington irányába fordították a gépet.
Eközben az utasok közül többen is felhívták mobiltelefonjaikon a hozzátartozóikat, akiktől tudomást szereztek a New York-i terrorakcióról.
Ekkor lett világos mindenki számára, hogy a 93-as járat eltérítése is ennek az összehangolt öngyilkos terrorakciónak lehet a része. Az utasok közül néhányan - nem törődve az őket sakkba tartó terroristák egyre idegesebb fenyegetőzéseivel -, két legelszántabb társuk, Todd Breamer és Thomas Burnett Jr. vezetésével tanácskozni kezdtek. Egyetértettek Bureamer felvetésével, hogy amennyiben nem kísérlik meg a gép feletti irányítás visszaszerzést, nemcsak rájuk, hanem még sok száz más ártatlan emberre is a biztos halál vár.
Viszont komoly problémát jelentett, hogy mindkét pilótát megölték a terroristák, így még ha sikerülne legyűrni őket, akkor is reménytelen maradna a helyzetük – vették ellen mások. Ekkor az egyik utastársuk közbeszólt, hogy van repülőgép-vezetői képesítése, de csak kisgépes gyakorlattal rendelkezik és akkora gépet még sohasem vezetett mint a Boeing 757-es, ám a földi irányítás segítségével megpróbálja letenni a Boeinget, ha sikerül visszaszerezniük a gép feletti irányítást. „Van pilótánk” – terjedt súgva az utasok között a reményt keltő hír. Az egyik légi-utaskísérő Sandy Bradshaw felhívta férjét és közölte vele, hogy az utasok rövidesen megtámadják a terroristákat, és megpróbálják visszaszerezni az irányítást. Azt is elmondta, a stewardessek vizet forralnak az utastérben őket sakkba tartó terroristák leküzdéséhez.
A két terrorista az utasok szervezkedését látva egyre idegesebb lett ezért egyre hangosabban kezdtek ordítozni, illetve fenyegetőzni. A Boeing időközben elkezdte a süllyedést ami rossz jel volt, mert arra utalt, hogy a gép közeledik a muszlim fanatikusok által kinézett célponthoz. A légi-utaskísérők előretoltak egy szervizkocsit, amit az utasok faltörő-kosként akartak használni a pilótakabin ajtajának betöréséhez.
Allah akbar! Végig ezt skandálták, miközben földnek vezették a gépet
Miután megbeszélték egymás közt a szerepeket, a karate jártassággal is rendelkező Todd Breamer a csoport élére állt, és kiadta a jelszót: „Are you ready guys? Let’s roll!” (Készen álltok srácok? Akkor csapassuk!). Az utastérben álló két terroristát pillanatok alatt legyűrte az elszánt roham, valószínűleg egyből agyonverték őket. Ezután a szerviz-kocsival elkezdték ostromolni a pilótakabin bezárt ajtaját. A kapitányi ülésben ülő al-Jarrah, és a meggyilkolt első tiszt helyét elfoglalt másik terrorista nagyon megrémült a kabinajtóra záporozó ütésektől és a kintről beszűrődő kiabálástól annál is inkább, mert az ajtó elkezdett széthasadni.
Az adatrögzítő megmaradt hangfelvételéből tudták rekonstruálni ezeket az utolsó drámai pillanatokat. „Be akarnak törni ide! Tartsd belülről az ajtót! Tartsd!” - üvöltötte al-Jarrah, de hamar rájött, hogy már nem érik el a céljukat még mielőtt az utasok rájuk törnék az ajtót és végeznének velük. „Mi legyen? Fejezzük be itt?” - hallatszik a felvételen a másik terrorista kétségbeesett kérdése, amire al-Jarrah üvöltve azt válaszolta „Húzd le!”. Ezután már csak az hallható, hogy mindkét terrorista egyfolytában hangosan kántálja, „Allah akbar! Allah akbar!” mindaddig, amíg meg nem szakad a felvétel.
A United Airlines 93-as járata 2001. szeptember 11-én délelőtt 10 óra 3 perckor a pennsylvaniai Sanksville határában egy nyílt mezőn csapódott a földbe. A katasztrófát senki sem élte túl. Amikor a 93-as járat lezuhant, a szélsőséges iszlamisták által eltérített gép már csak alig 12 percre volt a washingtoni Capitoliumtól, a terroristák feltételezett célpontjától. A 93-as járat hős utasainak önfeláldozása rengeteg emberéletet mentett meg.