Drakula legendás megformálója meglehetősen jó humorérzékkel rendelkezett. 1929-ben egy interjúban Lugosi elmondta, hogy az emberek véleménye megoszlik az akcentusát illetően.
Valaki azt mondta nekem Hollywoodban: ha elveszíted az akcentusodat, sok szerepet fogsz kapni. Mások azt mondják nekem: ha elveszíted az akcentusodat, nem fogsz szerepeket kapni. Nem tudom, hogy mit csináljak. Aztán találkoztam a jegyesemmel. Ő szereti az akcentust. Úgyhogy megtartom.”
Akcentusát valóban megtartotta, azonban a házassága Beatrice Woodruff Weeks-szel csupán néhány hónapig tartott.
Vámpírbőrben
A színész 1882-ben született Lugoson, Blaskó Béla néven. Édesapja halála után, tizenkét évesen félbehagyta a tanulmányait és munkába állt. Színészkedésbe az 1900-as évek elején kezdett, többek között a debreceni társulat tagja is volt. Magyarországon csupán némafilmekben játszott, azonban színpadi szerepei annál jelentősebbek voltak, főként a Nemzeti Színházban.
Harcolt az első világháborúban, egyes források szerint meg is sérült.
Az 1919-es Tanácsköztársaság idején a Színészek Országos Szakszervezetének főtitkára volt. A kommunisták bukása után korábbi nyílt politikai állásfoglalása miatt első feleségével együtt emigrációba kényszerült. Szmik Ilona azonban nem maradt sokáig férjével, és rövidesen válással végződött a kapcsolatuk.
Lugosi Béla Németországba érkezett, ahol megismerkedett a szintén emigrált, magyar származású színésznővel, Ilona Von Montaghgal.
De Nyugat-Európa nem a végső állomás volt életében, az Amerikai Egyesült Államokig folytatta útját. Az Újvilágban eleinte a színész még egy szót sem beszélt angolul, így ottani karrierje kezdetén segítséggel készült fel szerepeire. Hiába nem értette, hogy mit ad elő, alakításaira egyre többen figyeltek fel.
1927-ben kapta meg Drakula szerepét, akkor még a színpadon. A darab nagy sikerét látva az a döntés született, hogy filmvászonra viszik a havasalföldi vajda történetét. Azonban a rendező nem Lugosit képzelte el a karakter megszemélyesítéséhez, de hosszas huzavona után végül a szerep újból az övé lett, és neve örökre összeforrt Drakuláéval.
A vámpírgróf karaktere a legnagyobb sztárok közé emelte Lugosit, de később sem tudott kibújni mögüle és túlszárnyalni a sikerét.
Legtöbbet a horror műfajban szerepelt továbbra is, ám kezdetben megpróbált kitörni: Frankenstein szerepét elsőre visszautasította, majd az 1943-as filmben mégis elvállalta.
Tévúton
Már a színházi évei alatt is hatalmas női rajongótábora volt, ám a Drakula-film megjelenésével ez csak fokozódott. Három zátonyra futott házasság után a színész még kétszer próbált szerencsét a szerelemben: negyedik felesége Lillian Arch lett – akinek a szülei magyar származásúak voltak –, akitől 1938-ban egyetlen gyermeke, Béla George Lugosi is született.
Nem sokkal fia világra jötte után nyúlt először a drogokhoz. Majd fájdalmai enyhítéseire is kábítószert kezdett fogyasztani, és amikor házassága tönkremenni látszott, függősége elharapódzott.
Mikor orvosa közölte vele, hogy ha továbbra is így folytatja, akkor az fél éven belül a halálát okozhatja, Lugosi arra az elhatározásra jutott, hogy maga mögött hagyja a szerek használatát. Utolsó felesége, Hope Lininger harminchét évvel volt fiatalabb a színésznél, és végig kitartott mellette a leszokást kísérő nehéz időkben.
Utolsó nyilatkozatában nyíltan beszélt a drogfüggőség veszélyeiről, az általa kiváltott sötét gondolatokról és a szégyenérzetről – ez utóbbit elsősorban az okozta, hogy a fiának végig kellett néznie káros szenvedélyét.
Ugyanekkor Lugosi Béla büszkén megemlítette azt is, hogy már több mint egy éve tiszta. Négy nappal később, 1956. augusztus 16-án halt meg Los Angelesben, szívinfarktusban. Akarata szerint ikonikus Drakula-köpenyében helyezték végső nyugalomra. Sírján rövid felirat áll: „Szeretett apa”.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.