Egy új, a dinoszauruszok korából származó emlőst fedeztek fel paleontológusok

A H. piceanus egy késő krétakori mocsárban. Brian Engh illusztrációja. Az emlős a ma élő erszényesek rokona.

Egy Colorado államban, Rangely (az állam északnyugati sarkában fekszik, nem messze a Dinoszaurusz Nemzeti Emlékműtől.) közelében dolgozó paleontológus csapat felfedezte egy a dinoszauruszok mellett élt, mocsárlakó emlős fosszíliáját. A Coloradoi Egyetem munkatársa, Jaelyn Eberle által vezetett kutatók október 23-án a PLOS ONE magazinban publikálta felfedezését.

Eberle és kollégái egy állkapocscsont darabból és három zápfogból azonosította az emlőst, és a Heleocola piceanus (A Heleocola latinul mocsárlakót jelent.) nevet adták neki. Az állat körülbelül 70-75 millió évvel ezelőtt élt Coloradoban, abban az időben, amikor hatalmas beltenger borította az Amerikai Nyugat nagy részét. Eberle azt mondja, hogy Colorado nagyszerű fosszília lelőhely, de az ebből a periódusból származó emlősök nagyon ritkák. És ez a felfedezett emlős késői krétakori emlősnek meglepően nagy volt.

A H. piceanus egy késő krétakori mocsárban. Brian Engh illusztrációja. Az emlős a ma élő erszényesek rokona.
Fotó: Coloradoi Egyetem

 

Ebben a korszakban az emlősök kicsik voltak

 

A szárazföld találkozik a vízzel

70 millió éve ezen a helyen a szárazföld találkozott a vízzel. Itt az olyan állatok, mint a teknősök, kacsacsőrű dinoszauruszok és óriás krokodilok virágkorukat élhették a mocsarakban és a mocsarak körül, valamint a torkolatokban és a torkolatok körül és a növényzetet, halakat és egyebeket fogyaszthatták. Egy csomó állat meglehetősen vígan élt a vízben, például a cápák, ráják és hegedűrája-félék.

 

A Nyugati Belső Víziút (Western Interior Seaway) víztest térképe. Ez a víztest borította Észak-Amerika nagy részét körülbelül 75 millió évvel ezelőtt.
Fotó: Coloradoi Egyetem

Mielőtt egy aszteroida 66 millió évvel ezelőtt elpusztította a nem-madár dinoszauruszokat, az emlősök általában kicsik voltak – a legtöbb körülbelül akkora volt, mint a ma élő egerek, vagy patkányok. Eberle jórészt hátrahagyott kis fogaikból azonosította őket. A H. piceanus hozzájuk képest viszonylag nagy volt. Eberle úgy becsli, hogy az állat, mely a ma élő erszényesek kuzinja, 919, vagy annál több gramm súlyú volt, nagyobb volt, mint a legtöbb krétakori emlős. (Ez nem rekord, egy másik, ugyanebből az időszakból származó emlős fosszília, a Didelphodon 5 kilogrammot is nyomhatott.) Fogai alapján a H. piceanus valószínűleg növényeket fogyasztott kevés rovarral, vagy más kis állattal keverve.

A H. piceanus emlős állkapocs fosszíliájának háromdimenziós vizsgálata.
Fotó: Coloradoi Egyetem

Akár kicsik, akár nem, az emlősök fontos szerepet játszottak Colorado ökoszisztémájában a késő krétakorban. Nem mindegyik kicsi. Van néhány, a késő krétakorban felbukkant állat, mely nagyobb, mint amire 20 évvel ezelőtt számítottak.

(Forrás: Coloradio Egyetem: https://www.colorado.edu/)