Szenzáció: visszatérhet mindenki kedvenc kihalt állata

Egy nemzetközi kutatócsoport izgalmas tudományos áttörést ért el az erszényes farkas feltámasztására tett kísérleteik során. Egyesek szerint már csak egy karnyújtásnyira vagyunk attól, hogy a legendás kihalt állat visszatérhessen az élők sorába.

Az erszényes farkas vagy tasmán tigris egy kutyaméretű ragadozó erszényes volt, és az ausztrál, új-guineai és tasmán erdőkben élt. Az utolsó ismert példány 1936-ban pusztult el a hobarti állatkertben, miután a faj a túlvadászás áldozatává vált. Most egy amerikai tudományos cég, a Colossal, amely korábban a gyapjas mamut és a dodó feltámasztásán is dolgozott, összefogott a Melbourne-i Egyetem kutatóival, hogy megpróbálják visszahozni a kihalt állatot - írja a BBC.

Erszényes farkas csontváza. Modern géntechnológiával hoznák vissza a kihalt állatot
Fotó: Biosphoto via AFP

A tudományos áttörés: így hozzák vissza a kihalt állatot

A kutatók DNS- és génszerkesztési technikákat alkalmaznak, hogy létrehozzanak egy olyan állatot, amely a lehető legközelebb áll az erszényes farkashoz. Az örökítőanyag, a DNS határozza meg például a szem vagy a haj/szőrzet színét, illetve az egyén magasságát. A kutatók azért izgatottak most nagyon, mert sikerült találni egy erszényesfarkas-koponyát, amely már száz éve egy múzeum gyűjteményét gazdagítja, és amelyből kiváló minőségű DNS- és RNS-mintákat tudtak nyerni. Az RNS a DNS-hez hasonló óriásmolekula, de mivel egyetlen szálból áll, sokkal sérülékenyebb.

Az izgalom azért is nagy, mert a szükséges hárommilliárd bázispárból már csak 45 hiányzik ahhoz, hogy az erszényes farkas teljes genetikai tervrajzát újraalkossák.

Andrew Pask, a Melbourne-i Egyetem kutatócsoportjának vezetője ezt a felfedezést „óriási előrelépésnek” nevezte.

A tudósok a génszerkesztési eljárások segítségével olyan ma is létező állatok sejtjeit fogják felhasználni a tasmán tigris feltámasztásához, amelyek hasonlóak a kihalt állathoz. 

Tulajdonképpen az ő DNS-ükből fogják kinyerni az erszényes farkas újrateremtéséhez szükséges, még hiányzó genetikai információkat.

Pask szerint a folyamat körülbelül három-öt évet vehet igénybe, és azt is elismeri, hogy az új állat nem lenne 100%-ban tasmán tigris, de több mint 99,9%-ban megegyezne a kihalt fajjal.

Viták és kihívások

Bár a kutatók optimisták, és bíznak az alkalmazott módszerben, nem minden tudós és természetvédő ért egyet ezzel a kutatási iránnyal. Egyesek szerint a kihalt fajok visszahozására fordított pénzt inkább a jelenleg kihalás szélén álló állatok megmentésére kellene fordítani. 

Emellett aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban is, hogy ezek az újonnan létrehozott állatok milyen hatással lennének az ökoszisztémára, ha visszaengednék őket a vadonba.

Milyen volt az erszényes farkas?

A tasmán tigris hátát csíkok díszítették, de nevével ellentétben semmilyen rokoni kapcsolatban nem áll a tigrisekkel. Az erszényesek rendszertani csoportjába tartozott, ide sorolhatjuk például a kengurukat vagy a koalákat is. Érdekesség, hogy mind a hím, mind a nőstény tasmán tigriseknek volt erszényük: a nőstények az utódjaikat nevelték benne, míg a hímek az érzékeny testtájaikat védték általa. 

Külsőleg leginkább egy farkasra vagy kutyára hasonlítottak, rövid sárgásbarna szőrzetük, hegyes fülük, erős állkapcsuk és hosszú farkuk volt.

Ragadozó életmódot folytattak, így más állatokkal, például kengurukkal táplálkoztak.