Koncentrációs táborba zárták a gerillák asszonyait és gyerekeit

Búr gerillaharcosok Spion Kopnál; később koncentrációs táborba zárták a gerillák asszonyait és gyerekeit

Százhuszonöt éve, 1899. október 11-én tört ki a második háború a Brit Birodalom és a két dél-afrikai búr szabadállam, Oranje és Transvaal között. A három évig tartó fegyveres konfliktus brit győzelemmel zárult, a búrok VII. Edvárd király alattvalói lettek, de elszánt harcuknak köszönhetően megőrizhették önkormányzatukat; a háború szomorú hozadéka volt a koncentrációs táborok megjelenése, ahová a britek a búr telepesek asszonyait és gyermekeit kényszerítették; közülük sokan belehaltak az éhezésbe és az embertelen körülményekbe.

A búrok (a holland boer szó földművest jelent) hugenotta ősei a 17. századtól érkeztek Németalföldről Afrika déli csücskébe, a Jóreménység-fok vidékére. Megszállott kálvinistaként az Úr vadonba küldött gyermekeinek tartották magukat, akiknek az a küldetésük, hogy uralkodjanak e földeken és az ott élő elmaradott bennszülötteken. Az 1830-as évektől, miután Fokföld a napóleoni háborúk után brit fennhatóság alá került, a kontinens belseje felé vándoroltak. Az itt élő zulukat legyőzve megalapították Natal köztársaságot, amelyet a britek 1843-ban annektáltak. A búrok ezután a Vaal folyón átkelve hozták létre a később London által is elismert Transvaalt és Oranje Szabadállamot. A koncentrációs táborok akkor még elképzelhetetlennek tűntek.

Búr gerillaharcosok Spion Kopnál; később koncentrációs táborba zárták a gerillák asszonyait és gyerekeit
Fotó: Wikimedia Commons

Az apartheid (a fehér és a fekete lakosságot elkülönítő) politikát folytató búrok a brit bevándorlóknak sem adták meg a polgárjogot – ezeket az „uitlandereket” (idegeneket) a búr területeken feltárt, mesés arany- és gyémántmezők vonzották. A britek és a búrok között 1880-ban már kitört egy néhány hónapos háború, amelyben a búroknak sikerült megőrizniük Transvaal függetlenségét. A britek folytatták terjeszkedésüket, és lényegében bekerítették a búr államokat, a két fél viszonya végletesen megromlott.

 

A búr háború végső megoldása volt a koncentrációs tábor

A dél-afrikai brit gyarmat miniszterelnöke, Cecil Rhodes megingathatatlanul hitt abban, hogy egész Dél-Afrikának brit uralom alá kell kerülnie, és az uitlanderek elégedetlenségét kihasználva akarta megdönteni a transvaali kormányt. Az általa 1895-ben felbérelt 600 kalandort azonban szétverték, Rhodes lemondásra kényszerült. Ezután a két búr állam lakossága szorosan összezárt a britekkel szemben ellenséges, míg gyarmati riválisaikkal barátságos Paul Kruger mögött, akit 1898-ban negyedszer is Transvaal elnökévé választottak. Kruger úgy vélte, hogy a háború elkerülhetetlen, ezért a legmodernebb kézifegyvereket és lövegeket szerezte be a gyermekkoruktól puskával a kezükben élő, a gerilla-hadviselést kiválóan elsajátító búrok számára. 

Reguláris hadseregük lényegében nem volt, a 16 és 60 év közti férfiak szükség esetén kommandónak nevezett önkéntes milíciaosztagokban harcoltak; Lord Salisbury brit miniszterelnök nem volt a háború pártján és a brit tábornokok sem hittek a gyors győzelemben.

A mindkét fél által vonakodva folytatott tárgyalások 1899. október 9-én értek véget, amikor a transvaali kormány ultimátumban követelte a brit haderő visszavonását határairól. A búrok október 11-én támadásba lendültek, s a britek felkészületlenségét kihasználva az év végéig több nagy ütközetben győztek, a brit hadsereg ellátása szempontjából kulcsfontosságú vasútvonal főbb állomásait körülzárták.

Ladysmith felszabadítása: Sir George Stuart White üdvözli Hubert Gough őrnagyot február 28-án
Fotó:  John Henry Frederick Bacon

A búrok célja nem területszerzés volt, hanem az ellenfél szétzilálása, a brit offenzíva megakadályozása. 

A folyamatos erősítések érkezését követően nyomasztó létszámfölénybe került britek – a háború csúcspontján addig soha nem látott nagyságú, félmilliós sereget vetettek be – ellenséges földön, hosszú utánpótlási vonalakat védelmezve harcoltak, a búrok viszont ki tudták használni:

• a terepadottságokat és 
• korszerű lőfegyvereiket. 

A hadiszerencse 1900 elején fordult meg, a britek felmentették az ostromlott városokat, a vasutak mentén előre nyomulva 1900 februárjában elfoglalták Bloemfonteint, Oranje Szabadállam fővárosát, májusban Johannesburgot, júniusban pedig a transvaali fővárost, Pretoriát is. Kruger elnök Európába menekült és próbált támogatókat szerezni a búr ügynek.

 

Politikai eszközökkel szerezték meg a hatalmat

A háború azonban nem ért véget. A búr gerillacsapatok a következő majdnem két évben rajtaütésszerű támadásokat hajtottak végre brit katonai bázisok és a közlekedési útvonalak ellen, lecsaptak, majd eltűntek, a britek így nem tudták ellenőrizni az elfoglalt területeket. A brit főparancsnok, Lord Kitchener előbb a vasút mentén felhúzott szöges kerítéssel és egymástól kis távolságra épült erődített őrhelyekkel, ezek látványos kudarca után a felperzselt föld taktikájával válaszolt. 

A búr farmokat felégették, az állatokat leölték, az otthon nélkül maradt nőket és gyermekeket (és elkülönítve a fekete lakosságot is) koncentrációs táborokba zárták, ahol majdnem 30 ezren haltak meg az élelem és az elemi higiénia hiánya miatt.

A kegyetlen módszerek lassan megtörték a búrokat, akik 1901 márciusában békéért folyamodtak, de a britek által diktált feltételeket csak az 1902. május 31-én aláírt vereenigingi békében fogadták el. A búr államok brit gyarmatok lettek, de önkormányzatuk megmaradt, majd 1910. május 31-én megalakult a Dél-Afrikai Unió domínium. 

Békekonferencia Vereenigingben. Állva (balról jobbra): (balról jobbra): Henderson ezredes, van Velden, Watson őrnagy, H. Fraser, Maxwell őrnagy, H. de Jager. Ülnek (balról jobbra): de Wet, Botha tábornok, Kitchener, Hamilton ezredes

A háború csillagászati összegbe (mai áron 200 milliárd fontba) került a Brit Birodalomnak, a harcokban ötvenezernél is több brit katona esett el vagy sebesült meg. Az afrikánerek megőrizték nyelvüket és kultúrájukat, és végül politikai eszközökkel megszerezték azt a hatalmat, amelyet fegyverrel nem sikerült.

 Az általuk vezetett Nemzeti Párt 1949-től hivatalos politika rangjára emelte a számos tragédiához vezető apartheid rendszert, amely csak 1990-ben szűnt meg.

Érdekesség, hogy Winston Churchill későbbi brit miniszterelnök a búr háború alatt haditudósítóként fogságba esett, ahonnan megszökött, és a brit hadsereghez csatlakozva részt vett Pretoria elfoglalásában. Amikor nemzeti hősként hazatért, megválasztották parlamenti képviselőnek, ezzel elindult politikai karrierje.

 

(Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)