A magyar király, aki esküszegése miatt tragikus sorsra jutott

A magyar király, I. (Jagelló) Ulászló, aki esküszegése miatt tragikus sorsra jutott

Hatszáz éve, 1424. október 31-én született Krakkóban I. (Jagelló) Ulászló magyar és III. Ulászló néven lengyel király, aki alig húszévesen esett el a várnai csatában. A magyar király a pápai legátus bíztatására kockáztatta trónját és életét, miközben megpróbálta visszaszerezni Európa büszkeségét a törökökkel szemben.

Apja, a pogánynak született Jagelló Ulászló litván nagyfejedelem I. (Nagy) Lajos magyar király lányát, Hedvidget feleségül véve és a kereszténységre áttérve szerezte meg a lengyel trónt. Hatvanéves volt, amikor negyedik házasságából megszületett első fia, Ulászló, a későbbi magyar király, aki tízéves volt, amikor apja halála után megkoronáztak, de 1438-as nagykorúsításáig régenstanács kormányzott helyette.

A magyar király, I. (Jagelló) Ulászló, aki esküszegése miatt tragikus sorsra jutott
Fotó: János Thuróczy/Chronica Hungarorum

Magyarországon 1439 augusztusában halt meg az 1437-től két éven át uralkodó első Habsburg király, Albert. Felesége, a régens Luxemburgi Erzsébet (Zsigmond király lánya) ekkor már terhes volt, így két párt alakult ki: a főként bárókból és főpapokból álló csoport a még meg sem született gyermeknek szánta a koronát. A másik, a főleg a megerősödött köznemességet képviselő párt viszont tartott Erzsébet ambícióitól és a német befolyástól, és azt is hangoztatta:

 a török veszély miatt az ország sorsát nem lehet egy csecsemőre bízni. 

Választásuk a 16 éves lengyel királyra esett, hiszen a két országot I. Lajos uralma alatt, 1370 és 1382 között perszonálunió fűzte össze. Elképzeléseikben az is szerepelt, hogy Ulászló vegye feleségül az özvegy királynét.

Ebbe Erzsébet is beleegyezett, így 1440. januárjában követség indult Krakkóba, akik márciusban meg is hívták Ulászlót a trónra. Az új király ígéretet tett, hogy feleségül veszi Erzsébetet és az országot megvédi a töröktől. Időközben azonban a hazai helyzet alapjában változott meg: Erzsébet februárban fiúgyermeknek, a későbbi V. (Utószülött) Lászlónak adott életet. 

A csecsemőt májusban Szécsi Dénes esztergomi érsek az Erzsébet udvarhölgye által Visegrádról ellopott Szent Koronával Székesfehérváron meg is koronázott, így László törvényes király lett. 

Erzsébet ezután fiát és - megőrzésre - a koronát is volt férje rokonára, a későbbi III. Frigyes német-római császárra bízta, a korona csak 1458-ban, Hunyadi Mátyás uralkodása alatt került vissza Magyarországra.

 

A magyar király nem felelt meg mindhárom törvényes kritériumnak

Áprilisban Magyarországra érkezett I. Ulászló, ezzel polgárháború vette kezdetét, amelyben Ulászló oldalán állt többek között a kezdetben Erzsébetet pártoló Újlaki Miklós, az ország leggazdagabb főura, a nádor, az országbíró és a tárnokmester. Erzsébet hívei fogyatkoztak, a királyné legfőbb támogatója, Cillei Ulrik Győr közelében fogságba esett, Garai László macsói bán seregeit 1441 elején megverte az Ulászló feltétel nélküli híveként felemelkedő Hunyadi János, de a Felvidék egyes részein tartották magukat a cseh Jan Griska zsoldos hadai.

Az ország rendjei 1440. június 29-én a budai országgyűlésen egyhangúlag érvénytelenítették V. László koronázását:

• július 17-én a Lászlót is megkoronázó Szécsi Dénes esztergomi érsek I. Ulászlót is királlyá koronázta, de
• a Szent István király ereklyetartójáról leszedett koronával, ami ugyan 
• nem felelt meg mindhárom törvényes kritériumnak, de 
• a jelenlévő rendek egyenértékűnek nyilvánították a Szent Koronával végzett szertartással.

A váltakozó sikerrel folyó polgárháborúban kimerült felek csak 1442 decemberében, Győrött kötöttek békét. Ennek értelmében mindkét fél megtarthatta a kezén lévő várakat, Erzsébet elismerte Ulászlót királynak, de fenntartotta fia trónigényét, és Ulászlót eljegyezték Erzsébet idősebbik lányával, Annával. Az özvegy királyné őt nappal később meghalt. 

A polgárháború végeztével Ulászló figyelme az Oszmán Birodalom jelentette egyre nagyobb fenyegetésre irányult. Az időközben a temesi főispáni és a nándorfehérvári kapitányi tisztséget is elnyerő Hunyadi többször is sikeresen viselt hadat a török ellen, diadalainak Európa-szerte terjedő hírének nyomán IV. Jenő pápa 1443 elején keresztes hadjáratot hirdetett. A mélyen hívő és Hunyadit csodáló I. Ulászló személyesen is részt vállalt az ütközetekben, kitűnt vitézségével és bátorságával, népszerűsége tetőfokára hágott.

 Az 1443 októberében kezdődött és januárban véget ért hosszú hadjáratban a magyar seregek egészen Szófiáig jutottak, s most először az addig agresszíven terjeszkedő Oszmán Birodalom területén nyertek csatákat.

 

A becsvágyó és önfejű király végül elbukott

A birodalmában kitört lázadások miatt is nehéz helyzetbe került II. Murád szultán rendkívül kedvező feltételekkel ajánlott békét Ulászlónak, az augusztusban titokban megkötött tízéves tűzszünetben szerepelt Szerbia kiürítése és jelentős hadisarc megfizetése. A pápai legátus azonban úgy vélte, itt az idő a török végleges kiűzésére, és miután előre mentesítette a királyt az esküszegés következményei alól, 

Ulászló úgy döntött: a békét felrúgva meglepetésszerű támadással megszállja az egész Balkánt, miközben az itáliai hajók megakadályozzák a török erősítés átkelését Európába.

A királynak azonban csak a vártnál kisebb sereget sikerült toboroznia, a genovaiak pedig busás összegért mégis átvitték Murád katonáit a szorosokon. Az 1444 szeptemberében útnak induló sereg csatát nyert Vidinnél és Nikápolynál, majd csatlakozott hozzájuk II. Vlad havasalföldi fejedelem is. Az akkori török főváros, Edirne elfoglalására indult 20 ezer fős had november 10-én Várnánál vállalt csatát a csaknem háromszoros túlerőben levő oszmánok ellen. 

I. Ulászló szimbolikus síremléke a waweli székesegyházban
Fotó: Wikimedia Commons/Cezary Piwowarski 

Az ütközet Hunyadi hadvezéri tehetségének köszönhetően már-már a keresztesek felé billent, amikor a becsvágyó és önfejű király néhány emberével frontálisan a janicsárok falának rontott, hogy végezzen a szultánnal. Bár vitézül küzdött, megölték és lándzsára tűzött fejét körbe hordozták a harcmezőn.

 A magyar seregben kitört a pánik, amelyen Hunyadi sem tudott úrrá lenni, és később csak nehezen tudott hazavergődni.

A király holtteste nem került elő, így a magyar rendek csak kétéves interregnum után, 1446-ban ismerték el királynak a hatéves V. Lászlót, kormányzónak Hunyadi Jánost választották meg.

 

(Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)