Fényűzés és kémek is kísérték az Orient Expressz útjait

Az Orient Express a fényűzés és a luxus szimbóluma volt

Fotó: Wikimedia Commons/Murdockcrc

Az Orient Expressz a luxusutazás és a rejtélyek szimbóluma volt, ahol hírességek, mint Agatha Christie és T. E. Lawrence utaztak. A vonat a történelem során rablások, járványok és kémtevékenységek helyszíne lett. Az eredetileg megvalósíthatatlannak tartott ötlet Georges Nagelmackers belga mérnöktől származott, aki amerikai mintára hozta létre Európa legendás vonatútvonalát.

Az Orient Expressz kezdetben sokak által megvalósíthatatlannak tartott ötlete Georges Nagelmackers belga mérnök és bankár fejéből pattant ki, aki Egyesült Államokbeli utazása során olyan vonatokat látott, amelyek nemcsak fényűzőek, hanem kényelmesek, makulátlanul tiszták voltak, barátságos és segítőkész személyzettel rendelkeztek, és étkezőkocsikkal, valamint hálóvagonokkal is fel voltak felszerelve, így teljesen alkalmasnak bizonyultak a hosszútávú utazásra.

Az Orient Express fából készült éttermi kocsija, ami napjainkban az utrechti Vasúttörténeti Múzeumban csodálható meg
Fotó: Wikimedia Commons

Az eredeti ötletet kitaláló amerikai üzletember, George Pullman nem hajlott a belga unszolására, hogy terjeszkedjen Európában, ezért Nagelmackers másik megközelítést választott: egyszerűen csak „kölcsönvette” az eredeti koncepciót és megvalósította az öreg kontinensen.

Nem mindenkinek való szórakozás

Első elgondolása az volt, hogy háló- és étkezőkocsikat épített, melyeket aztán más nemzeti vasúttársaságok mozdonyaihoz kapcsolt, majd megalapította saját vállalkozását. 

A legelső Orient Expressz 1883. október 3-án hagyta el a párizsi állomást.

 Eleinte hetente két járat indult Párizsból és olyan nagyvárosokon vezetett keresztül, mint Strasbourg, München és az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosai, végül a Balkánt átszelve Isztambul volt a végállomása. Az Orient Expressz tehát az első transzkontinentális járattá vált. Később olyan útvonalakkal bővült, mint London és Athén.

Az Orient Express eredeti útvonala Párizstól Isztambulig
Fotó: Wikimedia Commons

Az árak igen borsosak voltak amit az átlagos 19. századi polgárok nem engedhettek meg maguknak. Az első út ára 1883-ban 700 frankot kóstált, míg az átlag gyári munkás mindösszesen 4 frankot tehetett zsebre naponta, ezért kezdetben az Orient Express a felsőbb társadalmi rétegek szórakozása maradt.

Lepkegyűjtő kém az első osztályon

 

Az Orient Expressz története azonban nemcsak a kényelemről és a fényűzésről szólt. 1891-ben a vonatot rablóbanda támadta meg, öt túszt ejtettek és több mint 120 000 fontot zsaroltak ki az utasoktól. A járatot a balszerencse a következő évben sem kerülte el, kolerajárvány tört ki a mit sem sejtő világjárók között, és hosszú ideig karanténban kellett maradniuk. Az idő előrehaladtával, az európai politikai folyamatok átrendezték a hatalmi egyensúlyt, ahogyan a feszültségek egyre fokozódtak a hármas szövetség és az antant között, a vonat a kémek kedvenc közlekedési eszközévé vált.

Az Orient Expresszt népszerűsítő korabeli plakát
Fotó: Wikimedia Commons

 A legjelentősebb közülük a brit származású Robert-Baden Powell volt, aki napjainkban a Cserkészmozgalom Világszervezetének megalapítása miatt közismert. Utazásai során lepkekutatónak adta ki magát és mintákat gyűjtött a Balkánon élő lepkékből. 

Bonyolult vázlatokat rajzolt az általa megfigyelt lepkeszárnyak különböző formáiról és színeiről, de ezek valójában az osztrák-magyar erődítmények kódolt ábrázolásai voltak,

 amelyeket a dalmát partok mentén derített fel. Ezek nagyszerű információként szolgáltak a brit és az olasz haditengerészet számára az első világháború alatt.

Az Orient Express a Keleti Pályaudvaron 1947-ben (balról a harmadik ablakban Bán Antal iparügyi miniszter és Kéthly Anna, akik a zürichi szociáldemokrata konferenciára utaztak)
Fotó: Fortepan / Berkó Pál/ Wikipedia

1913-ban a balkáni háború miatt a vonatok nem tudták megtenni a teljes útvonalukat, az egy évvel későbbi világháború kirobbanása pedig teljesen lehetetlenné tette az utazást, mivel a nyomvonalak nagy része a központi hatalmak területén feküdt. 

A legtöbb szerelvényt a Német Birodalom nemes egyszerűséggel lefoglalta.

 Pár hónappal később létrehozták a Mitropa nevezetű vállalatot, lényegében megalkották az Orient expressz német verzióját, amit nem éppen kreatívan csak Balkanzug-ra (Balkáni Vonat) kereszteltek. Használata azonban szinte kizárólag magas rangú kormánytisztviselők és katonatisztek számára volt fenntartva. 1917-ben maga II. Vilmos is ezen utazott Isztambulba.

II. Vilmos német császár
Fotó: Wikimedia Commons

A Berlinből induló járat meglehetősen rövid életű volt, hiszen Bulgária hamarosan kapitulált, ami megszüntette az török fővárosba vezető biztonságos vasútvonalat. Pár héttel később 1918. november 11-én a Német Birodalom is a harcok befejezése mellett döntött, a fegyverszünetet pedig a francia Foch marsall „mozgó irodájában” írták alá. A sors furcsa fintora, hogy a fényűző étkezőkocsit, melyben a megállapodás megszületett ugyanaz a cég gyártotta, mely az Orient expressz étkezőszerelvényeit készítette.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.