„Oh csak tudnám őt úgy szeretni, mint mennyire szerettetni érdemel!” – írta naplójában nagy keserűséggel Szendrey Júlia. A fiatal lány a nagykárolyi megyebálon találkozott először Petőfivel, 1846. szeptember 8-án. A híres költő nagyjából egy hónapot töltött el a településen, és ez idő alatt többször találkoztak.
A tilalom ellenére is kitartottak
Szendrey Ignác ellenezte a szerelmet, házasságról pedig hallani sem akart. Júlia nem válaszolhatott a költő leveleire, hiszen édesapja megtiltotta neki, így helyette naplójába jegyezte le feleleteit – mondván, ha visszatér Petőfi, akkor majd megmutatja neki (később el is küldött számára egy naplórészletet). Szendrey Júlia nem vállalkozott a szökésre Petőfivel, ezért a költő sértődöttségében eljegyzett egy színésznőt. Azonban a kapcsolat rövid életű volt, az esküvőt sem tartották meg, és a két eltiltott szerelmes kitartott egymás mellett. 1847 januárjában megjelent a Reszket a bokor, mert… című feledhetetlen vers, melyre válasz is érkezett Petőfi múzsájától.
A fiatalok hónapokon át várakoztak, és bíztak a találkozásban, míg 1847 májusában végre Petőfi Sándor látogatást tett a lánynál.
Az eljegyzés megtörtént, de Szendrey Ignác áldása és támogatása nélkül, aki még a hozományt is megtagadta.
Hiába tűzték ki az esküvő időpontját, nem igazán adódott lehetőség a jegyesek gyakori találkozására. 1847. szeptember 8-án, pontosan egy évvel a megismerkedésük után, nagy küzdelmek árán Szendrey Júlia és Petőfi Sándor végül összeházasodott. Nászútjukat Koltón töltötték a Teleki-kastélyban.
Az idilli hetek után Pestre költöztek, ahol Jókai Mórral, Petőfi egyik legközelebbi barátjával éltek egy lakásban. Szendrey Júlia igazi modern nő volt: nem vezetett háztartást, irodalmi pályáját férje egyengette.
Feleségek felesége
Az 1848 tavaszán zajló forradalmi események közepette is végig kitartottak a másik mellett, támogatták egymást. Petőfit súlyosan érintette, hogy nem választották meg országgyűlési képviselőnek, azonban a szabadságharcból mindenáron ki akarta venni a részét, így az ősszel katonai kiképzésre ment, miközben Júlia visszatért Erdődre. Ezután 1849 júliusáig ugyan kisebb-nagyobb megszakításokkal, de együtt töltötték napjaikat, többek között a költő jelen volt egyetlen gyermekük, Petőfi Zoltán születésénél is. A házaspár 1849. július 21-én találkozott utoljára, tíz nappal a segesvári csatát megelőzően.
Aztán Petőfi Sándor eltűnt, terjedni kezdett a halálhíre, Júlia pedig mindent megtett, hogy megtalálja hitvesét. Sokáig nem hitte el, hogy férje halott, azonban napról napra egyre kevesebb remény élt benne. Ahogy naplójában 1849. év végén írta: „alig érzem szívemnek néha egy-egy dobbanását”.
Sokan felrótták neki – és felróják a mai napig – gyorsan jött második házasságát Horvát Árpáddal,
azonban nem érzelmekből cselekedett, hanem túlélési ösztönből. Hiszen huszonegy esztendősen egyedül maradt egy kisgyermekkel. Ez a házassága boldogtalan volt, a későbbiekben pedig a kapcsolatuk egyre rosszabbra fordult második férjével.
Ugyan kevesebb, mint két év adatott meg Petőfinek és Júliának, szerelmük mindkettejük költészetében tovább élt. Kapcsolatuk végigkövethető Petőfi líráján keresztül: sok vers szól az elsöprő kezdetről, a szülői tiltás miatti gyötrődésről, aztán a házasélet boldog napjairól. Szendrey Júlia tizenkilenc évvel élte túl szeretett férjét. Ő is Petőfi család sírboltjában nyugszik, a költő szülei, testvére, és egyetlen közös gyermekük mellett.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.