Felfedték az igazi Ragnarök világvége nyomait

A vikingek mélyen hittek abban, hogy az általunk ismert világ egy napon elenyészik: ezt a napot nevezték Ragnaröknek

A régészek azonosították egy 1500 évvel ezelőtti éghajlati katasztrófa nyomait. Úgy vélik, valószínűleg ez ihlette a skandináv mitológiából származó Ragnarök legendát.

A vikingek mélyen hittek abban, hogy az általunk ismert világ egy napon elenyészik: ezt a napot nevezték Ragnaröknek. „Az istenek végzete” vagy „az istenek alkonya” neveken is emlegették, ami a végső csatát jelezte az Ászok és az óriások között Vígrid mezején. A Ragnarök tehát bizonyos események és természeti katasztrófák sorozata, amely a skandináv mitológia szerint Midgard elmerülésével, valamint Odin, Thor, Týr, Freyr, Heimdall és Loki halálával tetőzik.

A vikingek mélyen hittek abban, hogy az általunk ismert világ egy napon elenyészik: ezt a napot nevezték Ragnaröknek
Fotó: Shutterstock

A legenda először a Völuspá-ban, az izlandi Regius-kódex egyik költői Eddájában jelenik meg, amely a világ teremtésének, a napok végének és az újjászületésnek a történetét meséli el.

 

A Ragnarök baljós előjátéka

A Journal of Archaeological Science Reports című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a Ragnarök gyökerei egy valós éghajlati eseményben gyökerezhetnek, amely 1500 évvel ezelőtt Dánia népességének drasztikus csökkenését okozta. A 6. század közepén két nagy vulkánkitörés történt az amerikai kontinensen, amelyek nagy mennyiségű hamut és kén-dioxidot juttattak a sztratoszférába, ami radikális elmozdulást okozott az északi féltekén a hidegebb éghajlat felé.

A kínai krónikák korabeli beszámolói szerint „a nap sápadtan sütött és olyan hideg volt, mint a hold; a gabonafélék nem értek meg, és a csillagok több mint egy éven át nem bújtak elő a sztratoszférában maradt vulkáni anyag részecskéi miatt”.

A Nemzeti Múzeum tudósai dendrokronológiai vizsgálatot végeztek dán tölgyfamintákon, hogy megértsék az éghajlati változások hatását a fák évgyűrűinek növekedésére és a fakivágási tevékenységre 300 és 800 között. Ezeket a mintákat összevetették a grönlandi jégmagok kronológiájával, amelyeket korábban már használtak történelmi vulkánkitörések datálására az aeroszollerakódások és a csapadékon keresztül a kénsav mennyiségének nyomon követése révén.

A vikingek számos vulkánkitörésről számoltak be
Fotó: Shutterstock

A tanulmány megállapította, hogy a Krisztus után 539 és 541 közötti három évben:

• a fák évgyűrűi a fák növekedésében visszaesést mutatnak és
• egy olyan súlyos lehűlést jeleznek, amely hatással volt a növekedési feltételekre; emellett
• a földhasználat megváltozását is jelzik, az egyébként megművelt földek elhagyása és újraerdősítése formájában.

A kronológiák kiemelik az éghajlatot, mint magyarázó tényezőt a régészeti anyagban fellelhető társadalmi változások, például a településszerkezet és az anyaghasználat változásai, az újraerdősítés és a rituális gyakorlatok tekintetében a hatodik század közepén

 – magyarázták a kutatók a HeritageDaily online tudományos portálnak.

Az ebből az időszakból származó régészeti feljegyzések szintén azt mutatják, hogy Dánia szerte megnövekedett az értékes tárgyak és kazettás lelőhelyek száma. Utóbbiak a szakemberek szerint szertartásos felajánlások lehettek, amelyek célja a „nap visszahozása” volt, mivel Dániában a lakosság talán előre látta a Fimbulwinter-t, a Ragnarök eseményeinek baljós előjátékát.