Hollywoodi színésznő fejlesztette ki a Bluetooth és a Wifi alapjait

filmforgatás Hollywoodban (illusztráció)

Hedy Lamarr nem csupán szépségével, hanem kiemelkedő intelligenciájával is kitűnt. Színészi karrierjében az 1933-as Extase című cseh film hozta meg a világhírt, amelynek merész jeleneteiért „Ecstasy Lady”-ként emlegették. Az Egyesült Államokba érve gyorsan hollywoodi sztárrá vált, de nem elégedett meg a filmezéssel, a második világháború alatt barátjával, George Antheillel közösen kifejlesztette a rádióvezérlésű kommunikációs rendszert, amely alapot adott a mai vezeték nélküli technológiáknak, például a Wi-Fi és Bluetooth hálózatoknak.

Már fiatal korában megmutatkozott, hogy nem csak a színészethez van tehetsége. 10 évesen négy nyelven beszélt, házi tanítói a lexikális anyag mellett zongorázni és táncolni is tanították. Tizenévesen színitanodába kezdett járni, majd kisebb filmszerepeket kapott.

Ecstasy Lady születése

Az áttörést a cseh rendező, Gustav Machatý, 1933-ban bemutatott Extase című filmje jelentette, ami egy 1914-ben megjelent némafilm hangos változata volt. Hedy merész helyzeteket is bevállalt a forgatás közben. Ez az első film, amely ábrázolja a női vágyat és kielégülést, de oly módon, hogy a színészek csak arcukat mutatják a kamerának, a film pedig olyan sikeres lett, hogy Ecstasy Lady-ként kezdtek rá hivatkozni.

a színésznő 1944-ben
Fotó: wikipedia.org

Nem túl kiemelkedő drámai tehetségét gyönyörű arca és különleges intellektusa ellensúlyozta. Sikerének kulcsát azonban döntése, az emigráció jelentette. 

1933-ban kötötte meg első házasságát Fritz Mandl osztrák fegyvergyárossal, szülei heves tiltakozása ellenére. A zsidó származású színésznő ezért áttért a katolikus vallásra és az esküvőt az előkelő bécsi Károly-templomban tartották.

Házasságuk viharos éveiről a színésznő is megemlékezett önéletírásában. „Nagyon hamar rájöttem, hogy nem lehetek színésznő, amíg a felesége vagyok… Ő uralkodott az otthonunkban és a házasságunkban is. Én csak egy játékbaba voltam.”

Karrier a tengerentúlon

Lamarr végül 1937-ben megszökött férjétől és Londonba menekült. Itt találkozott Louis B. Mayerrel, a Metro-Goldwyn-Mayer Studios egyik vezetőjével, akivel együtt utazott az Egyesült Államokba. Az út alatt művésznevet választott, ekkor lett Hedwig Kieslerből Hedy Lamarr.

A névválasztásban a híres némafilmsztár Barbara La Marr neve inspirálta. Szépsége Amerikában is sikert hozott. Sorra kapta a filmszerepeket, de magánéleti botrányaival is hírnevet szerzett magának, első válása után még öt alkalommal állt oltár elé.

Victor Mature társaságában a Sámson és Delila forgatásán
Fotó: wikimedia.org

Lamarr az amerikai divatra is hatott azzal, hogy újra népszerűvé tette a kalapokat és a középen elválasztott barna hajviselet is tőle származott. Egyik legsikeresebb amerikai alkotása volt Cecil. B. DeMille rendezésében a Sámson és Delila, ahol a dekoratív, de kevésbé hangsúlyos női karaktert játszotta.

Az elbűvölő arc mögött 

A technológia fejlődése a 20. században rohamossá vált, a telekommunikációs eszközök és a fegyverek innovációjában a világháborúk hoztak nagy előrelépést. Hedy Lamarr első férje révén jártas volt a fegyverek fejlesztésében és aktívan követte a második világháború eseményeit. Látta, hogy milyen pusztításokkal járnak a torpedótámadások és gondolkozni kezdett azok, milyen eszközökkel lehetne elkerülni a veszteségeket. 

Közeli barátjával, George Antheil zeneszerzővel együtt a véletlennek köszönhetően találtak rá a megoldásra. 

Secret Communication System (Titkos Kommunikációs Rendszer) névre keresztelték az általuk kifejlesztett rendszert, ami a biztonságosabb rádiókapcsolatot biztosította az adó és vevő között.

Az első világháborúban már próbálkoztak a rádióvezérlés előnyeinek kihasználásával, de a kapcsolatot túl könnyen érhették zavarok. Lamarr és Antheil találmánya ezt a hibát igyekezett kiküszöbölni. 

Antheil zeneszerző-zongoraművészként olyan eszközökkel próbált megoldást találni a problémára, amelyekben jártas volt. Például egy zongoratekercs segítségével 88 különböző frekvencia között tudta váltani a vezérlőjelet a rendszerük. 

sajtófotó 1941-ből, a Ziegfield Girl c. film forgatása kapcsán
Fotó: wikipedia.org

Közös találmányuk szabadalmi kérvényét már 1941 júniusában benyújtották az Amerikai Szabadalmi Hivatalhoz, de a kommunikációs rendszert még évekig nem használták. Mivel az amerikai katonai vezetés nem bízott a sikerében, csaknem két évtizednek el kellett telnie, mire Kuba tengeri blokádja alatt éles helyzetben is alkalmazták. Ugyanakkor nemcsak katonai felhasználásra volt alkalmas Lamarr találmánya, hanem arra is, hogy az olyan vezeték nélküli kommunikációs hálózatok előképe legyen, mint a Bluetooth vagy a Wifi. 

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.