Az 1900-as évek elejére Haiti súlyos adósságcsapdába került, függetlenségének elismeréséért komoly összeget kellett fizetnie Franciaországnak, mely törlesztéséhez jelentős hitelt vett fel az Egyesült Államok több bankjától.
A pénzügyi nehézségek mellett az ország politikailag is elvesztette stabilitását.
1911 és 1915 között hét elnök váltotta egymást, közülük egyeseket meggyilkoltak, másokat puccsal távolítottak el.
Az Egyesült Államok a Karibi-térséget és Latin-Amerikát régóta befolyási övezetének tekintette. Gazdasági és stratégiai érdekeinek védelmében a fegyveres beavatkozástól sem riadt vissza.
Növekvő német befolyás
Az Egyesült Államok aggodalommal figyelte a német befolyás növekedését Haitin. Egyre több német kereskedő telepedett le itt, akik idővel jelentős szereplőivé váltak a térség gazdaságának. Sok német férfi helyi nővel kötött házasságot, így megkerülve azt a törvényt, amely tiltotta, hogy külföldiek földet birtokoljanak az országban. Németország az USA legnagyobb riválisává vált a régióban.
1915-ben meggyilkolták Jean Vilbrun Guillaume Sam elnököt.
Az ezt követő káoszt alkalmasnak látta az Egyesült Államok a közvetlen beavatkozásra. Woodrow Wilson elnök 1915. július 28-án elrendelte Haiti megszállását, és még aznap 340 amerikai tengerészgyalogos sikeresen végrehajtotta a partraszállást.
Az amerikai katonák felügyelete alatt összeült a haiti nemzetgyűlés, amely döntéseit a külső nyomásra, már nagyobb egyetértésben hozta meg. Philippe Sudré Dartiguenave-ot választották elnöknek, aki készséggel lemondott Haiti szuverenitásáról. Az általa aláírt szerződés értelmében az országot az Egyesült Államok védelme alá helyezte, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy a közművek, egészségügy, pénzügyek, vámfelügyelet és rendőrség évekig amerikai irányítás alatt állt.
A megszállás alatt új alkotmány született, amelyet egy elterjedt szóbeszéd szerint a későbbi elnök, Franklin Delano Roosevelt maga írt. Bármi is legyen az igazság, biztosan felügyelte a kidolgozását.
Haiti kétségtelenül fejlődött az amerikai gyámság alatt, az úthálózat jelentős része ekkor épült ki, és a mezőgazdaság is fejlődött, de mindezt kényszermunkával érték el, amelynek következtében több száz helyi lakos halt meg.
Ellenállás és vérontás
A lakosság többször is fellázadt az Egyesült Államok és a segítségével létrehozott fegyveres erők túlkapásai ellen. 1918-ban közel 40 ezren indultak harcba Charlemagne Péralte vezetésével a megszállás ellen. A Port-au-Prince-i csatában a felkelők megtámadták a fővárost, az összecsapásokban több ezer ember meghalt. A helyiek minden igyekezete ellenére az ott állomásozó tengerészgyalogságnak sikerült a felkelést levernie.
A megszállás évei során az Egyesült Államok számára is egyre terhesebbé vált a katonai jelenlét fenntartása az országban.
1929-ben Les Cayes városában amerikai katonák tüzet nyitottak a békésen tüntető tömegre, több mint húsz ember halálát okozva. Az incidens nemcsak Haitin, hanem nemzetközi szinten is nagy felháborodást keltett.
Ezt követően bizottság érkezett a szigetre, mely megállapította, hogy a megszállás nem érte el a kívánt eredményeket. Az Egyesült Államok és Haiti 1933-ban megállapodott a kivonulásról. Az utolsó amerikai egységek 1934-ben hagyták el az országot.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.