Vérfagyasztó hatással van az agyra az aztékok halálsípja

Az azték temetkezésekből előkerült koponyasípok nemcsak a múlt relikviái, félelmetes pszichológiai hatást is kiváltanak. A Zürichi Egyetem idegtudósai szerint az azték sípok képesek rémületet kelteni a mai emberekben is, amit most először tudományosan is vizsgáltak.

Az azték civilizáció temetkezési helyeinek feltárása során gyakran kerülnek elő agyagból készült, koponyaformájú sípok, amelyek egyedi hangjukról ismertek. Ezek az azték sípok, amelyek i.sz. 1250 és 1521 között készültek, máig működőképesek, és olyan hangot adnak ki, amelyet a legtöbben sikolyként írnak le. Egy nemrégiben a Communications Psychology folyóiratban megjelent tanulmány azonban új megvilágításba helyezi ezeknek az ősi eszközöknek a szerepét és hatását.

Egy azték síp
Fotó: Jennysnest/Wikipedia/CC By SA 4.0

Mitől olyan félelmetes az azték sípok hangja?

A Zürichi Egyetem kutatói az ősi sípok által keltett hangok pszichológiai és neurológiai hatásait vizsgálták. Kísérletükben európai önkénteseket toboroztak, akiket modern technológiával, többek között agyi aktivitást mérő eszközökkel elemeztek a sípok hangjának hallgatása közben. Az alanyok reakciói egybehangzóak voltak: a hang aktiválta az agy alacsony szintű hallókérgi területeit, ami az éberség hirtelen megugrását eredményezte. 

Az önkéntesek a hangot félelmetesnek és taszítónak érezték, amelyet a lehető leghamarabb meg akartak szüntetni

 – olvasható a Phys.org tudományos portál cikkében.

A halálsípok azték hitvilágban betöltött szerepe

A kutatók azt feltételezik, hogy a koponyasípokat rituálék során, különösen temetéseknél használhatták. A hang képes lehetett zavart kelteni és rémületet kiváltani a résztvevők körében, ezzel különleges légkört teremtve a ceremónia alatt. 

Az agy zavartsága és a pillanatnyi „érzékszervi túlterheltség” arra utal, hogy a síp hangja egyfajta rituális eszköz volt a résztvevők figyelmének és érzelmi állapotának manipulálására.

Ez az első alkalom, hogy tudományosan is igazolták a koponyasípok pszichológiai hatását. A kutatás nemcsak az aztékok szertartási kultúrájának megértéséhez járul hozzá, hanem betekintést nyújt abba is, hogy a hangok hogyan képesek befolyásolni az emberi érzelmeket és viselkedést. A felfedezés továbbá rámutat arra, hogy az ősi kultúrák milyen kifinomult módon használták a különböző hangokat a szertartások során.

Így nézhetett ki egy azték temetési szertartás

Az aztékok temetkezési szertartásai mélyen vallásos és szimbolikus jelentőséggel bírtak. Az elhunyt társadalmi státuszától és foglalkozásától függően különböző temetkezési szokásokat alkalmaztak; a legtöbb esetben hamvasztás történt, a nemeseknek és a harcosoknak nagyobb, díszesebb sírhelyeket készítettek. Az elhunyt mellé sírmellékleteket helyeztek, amelyek a túlvilágra vezető utazást segítették. A temetkezésekhez rituális táncok, imák és áldozatok is társultak.

Az azték hitvilág szerint az elhunytak lelke a Mictlánba, a halál birodalmába került, ahol hosszú és kihívásokkal teli utazás várt rájuk. A rituálék célja az volt, hogy elősegítsék az elhunyt átkelését ezen az úton.