Holland telepesek állították meg a briteket Dél-Afrikában

a majubai csata

A brit gyarmatbirodalom dél-afrikai terjeszkedése a 19. században váratlan akadályba ütközött, a búr telepesek kemény ellenállásába. Bár a britek nagyhatalomnak számítottak, a búrok gerillataktikái és elszántsága súlyos vereségeket okozott nekik az 1880-ban kitört első búr háborúban. Ez a konfliktus előrevetítette a későbbi, még pusztítóbb összecsapásokat.

Az európaiak gyarmatosítási igyekezete több hullámban érte el Afrika déli részét. A 17. századtól itt élő – szintén több szakaszban érkező – holland származású telepesek, a búrok az 1800-as évek második felében kénytelenek voltak szembenézni az Egyesült Királyság fokozódó étvágyával az új területek iránt. A briteknek több szempontból is fontos volt a térség, ahol a búrok létrehozták Natal és Transvaal Köztársaságot, valamint az Oranje Szabadállamot.

Arany és gyémánt

A terület birtoklása elengedhetetlen volt a stratégiai jelentősége miatt. Egyrészt innen lehetett elérni az Indiai-óceánt, másrészt az itt fellelhető nyersanyagok is arra késztették a briteket, hogy megszerezzék a régiót. A Vaal folyó környékén 1867-ben gyémántot találtak, ami tovább fokozta a vidék iránti érdeklődést, de aranylelőhely is akadt a búrok területén.

brit katonák Pretoriában
Fotó: Wikipédia / University of Pretoria Library / CC BY-SA 4.0

1877-ben a britek megpróbáltak megmentőként fellépni a búrok előtt, és elérkezettnek látták az időt, hogy annektálják Transvaalt. 

A merész lépést azzal indokolták, hogy így sikeresen meg tudják védeni az államot a belső lázadásoktól és az őslakos zulu törzsekkel való konfliktusoktól. A búrok azonban ezt a lépést rendkívül rosszul fogadták, mivel a függetlenségük megsértésének tekintették.

Pár évvel később, 1880 végén a búrok fellázadtak és elhatározták, hogy lerázzák magukról a brit uralmat. 

Az első komolyabb összeütközésre a bronkhorstspruiti csatában került sor, ahol a búrok egy brit hadosztályra támadtak rá, és mindenki meglepetésére teljes győzelmet arattak. 

A britek veresége

Ebben a háborúban nem álltak szemben óriási hadseregek egymással, amit jól mutat, hogy az első ütközetben nagyjából ötszáz katona vett részt, amelyből 250 volt búr származású. A briteket vezető George Pomeroy Colley tábornok alaposan elszámította magát, ugyanis alábecsülte ellenfeleit. Csak ebben az összecsapásban 156 brit katona veszett oda, míg az ellenfél mindössze két embert vesztett.

A brit csapatok sorozatos vereségeket szenvedtek a búr egységektől, akik a hegyes, sziklás terep adottságait és helyismeretüket kihasználva gerillataktikát alkalmazva lepték meg őket. 

 

a majubai csata
Fotó: wikimedia.org

A britek számára különösen nagy csapás volt az Laing’s Nek-i ütközet és az 1881 februárjában lezajlott Majuba-hegyi csata, amelyben nagyon komoly veszteségeket kellett elkönyvelniük, ráadásul még a parancsnok, Colley tábornok is elesett. A britek arra a következtetésre jutottak, hogy csak komoly költségek árán tudnának nyerni, ezért végül békét kötöttek a búrokkal.

A fegyverszünetről a két fél 1881-ben állapodott meg, amelyet a Pretoriai Egyezmény véglegesített. 

Ennek értelmében a britek elismerték Transvaal belső önállóságát, ugyanakkor fenntartották a jogot a brit uralkodó formális fennhatóságára és beavatkozási jogát a diplomáciai kérdésekben.

az elandsfonteini ütközet néhány résztvevője
Fotó: Wikipédia / Fidodog14 / CC BY-SA 4.0

Ez a kompromisszum átmeneti békét hozott, de a brit és búr közösségek közötti feszültségek nem oldódtak meg. A konfliktus előrevetítette a későbbi, sokkal véresebb és pusztítóbb második búr háborút, amely során az Egyesült Királyság már sokkal felkészültebben kezdte meg a harcot, és végül legyőzve őket gyarmati sorba taszította a búrokat.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.