Ez a húsevő madár több mint három méter magasra nőtt

A vöröslábú kígyászdaru ( Cariama cristata ), a rémmadár rokonai, leszármazottai

Bár csak egy sípcsont darabjáról ismerjük, egy újonnan leírt rémisztő állat lehet a legnagyobb ismert tagja a „tollas fajtájának”. Ez a húsevő madár, a Phorusrhacid „terrormadarak” közé tartozott, amelyek 12 millió évvel ezelőtt jártak a mai Kolumbia Tatacoa-sivatagában, autóméretű tatu rokonok, óriás lajhárok és kardfogú erszényesek között.

Egy nemrégiben elemzett fosszília arra utal, hogy ez a példány jóval nagyobb volt, mint rokonai, amelyek magassága a becslések szerint egy és három méter között lehetett. Az analízis arra is utal, hogy ezt a félelmetes ragadozót valószínűleg egy még félelmetesebb fenevad állkapcsában érte a vég. Federico Degrange evolúcióbiológus, az argentin Földtudományi Kutatóközpont munkatársa és kollégái megállapították, hogy a húsevő madár sípcsontján egy ősi krokodi lrokon, a Purussaurus fognyomai láthatóak, amelyről úgy vélik, hogy döbbenetes, akár kilenc méter hosszúra is megnőhetett.

A vöröslábú kígyászdaru ( Cariama cristata ), a húsevő madár rokonai, leszármazottai
Fotó: Manfred Werner/Tsui/Wikipedia

Azt gyanítjuk, hogy ez a rémisztő madár a 12 millió évvel ezelőtti krokodilok méretét tekintve belehalt a sérüléseibe. Korábbi leletekből kiderült, hogy a Phorusrhacidáknak hatalmas csőrük volt, ami miatt igencsak komoly súlyt nyomtak. Ezek, valamint a koponyájuk anatómiája arra utal, hogy a madarak hatékony ragadozók lehettek. A „terrormadarak” a földön éltek, végtagjaik futásra termettek és többnyire más állatokat ettek 

– mondta Siobhán Cooke, a Johns Hopkins Egyetem paleontológusa a ScienceAlert onine tudományos portálnak.

Hozzátette: szerencsére már jóval az ember megjelenése előtt kihaltak.

A csonttöredék alapján az állat akár 30 százalékkal nagyobb lehetett, mint a Phorusrhacidák korábban ismert példányai. A kutatócsoport azt gyanítja, hogy új fajról lehet szó, bár a korlátozott maradványok miatt nem zárhatják ki, hogy a korábban felfedezett rémmadarakhoz, például a Titanis közé tartozik.

 

A legnagyobb húsevő madár

A maradványokat egy fosszíliagyűjtő találta meg a Tatacoa-sivatagban a földön fekve: ez a Dél-Amerikában eddig talált legészakibb Phorusrhacida. A középső miocénben – mielőtt Dél- és Észak-Amerika összekapcsolódott volna – a terület buja és trópusi volt. Az ilyen körülmények általában elősegítik a bomlást, csökkentve a megkövesedés esélyét. A Papers in Palaeontology című folyóiratban publikált tanulmány szerint a Phorusrhacid fosszíliák ritkasága ebben a régióban arra is utalhat, hogy ezek a fajok csúcsragadozók lehettek, amelyek általában sokkal kisebb sűrűségben élnek, mint zsákmányállataik.

Az a tény, hogy a húsevő óriási madarak túlnyomó többségét Dél-Amerika déli részén találták meg, valamint hogy Észak-Amerika déli részének pliocén üledékeiben a közelmúltban jelentek meg, azt sugallta, hogy a rémmadarak dél-amerikai eredetűek

 – írja Degrange és csapata a tanulmányában.

A művész benyomása a Paraphysornis brasiliensisről, a brazil korai miocén rémmadárról
Fotó: Nobu Tamura / Wikipedia Commons / CC-BY-SA 3.0

A fosszíliát először közel húsz évvel ezelőtt fedezte fel a Museo La Tormenta egyik kurátora, Cesar Augusto Perdomo; 3D szkenneléssel elemezték, ami kiemelte a Phorusrhacidák lábaira jellemző mély gödröket. 

Az állatok ma élő legközelebbi rokonai szinte szélsőséges ellentétei az óriási röpképtelen társaiknak – ehelyett karcsú, hosszú lábú, kecses madarak, mint például a vöröslábú kígyászdaru (Cariama cristata). 

A rémálmokat idéző óriási, röpképtelen madarak egymástól függetlenül többször is kifejlődtek:

• beleértve az ausztráliai „démonkacsákat” és
• az észak-amerikai és európai Gastornis madarakat.