Hanna tehetős zsidó család lányaként született. Édesapja nemcsak műfordító és író volt, hanem különböző színpadi darabok rendezésében is jeleskedett, míg másod-unokaöccse, Szenes Iván az egyik legismertebb dalszövegíró volt, akinek olyan alkotásokat köszönhetünk, mint az „Úgy szeretném meghálálni” vagy az „Isten véled édes Piroskám”, tehát Hanna előtt több sikeres példa is állt.
A lányt már fiatalkorában tehetséges, ígéretes alkotónak tekintették,
ezért Budapest egyik elit oktatási intézményébe, a Baár–Madas Református Gimnáziumba küldték tanulni. Az iskolában működő Irodalmi Önképzőkör élére jelölték, amelyet el is nyert, de a kör megalakulása előtt hirtelen új választást írtak ki és nem zsidó származású elnököt választottak, ez volt első találkozása az antiszemitizmussal.
Hannát az eset nagyon megrázta, amiről memoárjában is megemlékezett és szemtelenségnek jellemezte a történteket. Tanulmányait ennek ellenére kiváló eredménnyel folytatta, illetve a vers-, valamint a naplóírás vált egyre kedveltebb elfoglaltságává.
Az ígéret földje
A fokozódó zsidóellenesség a család életét is megnehezítette, a numerus clausus miatt bátyja egyetemi tanulmányait már nem Magyarországon, hanem Lyonban kezdte meg. Édesapja darabjait pedig levették a műsorról, ezért a család jogdíjai is megcsappantak.
Ezzel párhuzamosan Hanna gondolkodásmódjában is éles változás következett be:
édesanyjától kapott pénzéből héberül kezdett tanulni és kereste a kapcsolatot a cionista mozgalommal. 1938-ból származó naplóbejegyzésében már nyíltan vállalta, hogy cionista, döntését azzal indokolta, hogy ez adott értelmet az életének és az emberek, akikkel a mozgalomban találkozott, megtanították neki értékelni és felvállalni zsidó identitását. 1939-ban, 18 évesen, céltudatos gondolkodásáról tanúbizonyságot téve egyedül Palesztinába ment, és mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, szabadidejében pedig a közeli kibucban vállalt különböző feladatokat, baromfit nevelt, mosott és az asztalos mesterség rejtelmeiben mélyedt el. Eközben folyamatosan tartotta a kapcsolatot itthon maradt édesanyjával és szeretett bátyjával, Gyurival is.
Lehetetlen küldetés
A holokauszt idején tehát a brit igazgatás alatt lévő Palesztinában, biztonságban átvészelhette volna a vészterhes időszakot, viszont lelkiismerete nem hagyta nyugodni, tudta, hogy otthon maradt társai egyre kiszolgáltatottabbak. Szabad akaratából jelentkezett a brit hírszerzésnél, akik nyelvismerete miatt azonnal kiválasztották és ejtőernyősnek képezték ki.
Szerencsés módon bátyja éppen ebben az időszakban érkezett meg a Szentföldre, ezért küldetése előtt még együtt tölthettek némi időt.
Egysége 1944 nyarán érkezett meg Jugoszláviába, de a magyar csendőrök már a határátlépés közben elfogták őket. Börtönbe szállítása után Hannából egy vallatótiszt próbált kiszedni minden információt, nem riadva vissza a verbális megalázástól és a fizikai bántalmazástól sem. Amikor édesanyját behívták, nem ismert rá a lányára, régen gyönyörű göndör haja mocskos tincsekben lógott, míg arca felduzzadt az elképzelhetetlen fájdalomtól, nyakát és teste különböző részeit pedig friss hegek borították.
Mindez nem törte meg szellemét, sőt, próbálta tartani a lelket a fogolytársaiban, miközben az országból több százezer zsidót deportáltak Auschwitzba, vagy más koncentrációs táborokba.
A szovjet front közeledtével mielőbb meg akartak tőle szabadulni. Szenes Hannát mindössze 23 éves korában halálra ítélték és a kivégzőosztag 1944. november 7-én hajtotta végre az ítéletet.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.