Ezért mulatnak együtt a mexikóiak szeretett halottjaikkal

Frida Kahlot megidéző bábú

A mexikói halottak napja egyesíti a túlvilág misztikumát az élet ünneplésével, ezen a napon az élők és holtak újra találkoznak, hogy megosszák egymással az emlékezés és szeretet pillanatait. A színes oltárok között letűnt korok és kultúrák élednek újjá, miközben a családok felkészülnek vendégeik, elhunyt szeretteik fogadására az éjszakai lakomán. A táncoló csontvázak és színpompás díszek üzenete mélyebb, mint elsőre gondolnánk, az elmúlás csak újabb kapu, amelyen átlépve az élet élénksége tovább él.

A mexikói halottak napja alkalmával az emberi szív egyik mély vágya teljesül, halott családtagok és barátok lelkei meglátogatják az élőket. Nem hideglelős kísértés céljából, hanem azért, mert ők is érzik a hiányukat. Egyetlen éjszakára visszatérhetnek és újra együtt lehetnek velük. 

Éjjeli lakoma

Bár az ünnep eredetéről megoszlanak a tudományos vélemények, kezdete valószínűleg a földrajzi felfedezések előtti időkre vezethető vissza. Az érkező spanyol hódítók és a keresztény hittérítők szokásai hamar összekeveredtek az azték hagyományokkal.

Két napon át tart az emlékezés, ami az élet ünnepe is. 

November elsején a gyermekek, míg a következő éjjelen a felnőttek lelkei látogatnak haza, akiket családjuk feldíszített otthonukban lakomával fogadnak. Már hetekkel, hónapokkal korábban megkezdődik a készülődés, amely során a családok ofrendákat (oltárokat) készítenek és ezekben helyezik el az elhunytnak tett felajánlásaikat.

Nincs két ugyanolyan oltár, mindegyikben megjelennek a halottak személyiségét megidéző motívumok.

A többszintű oltárok szeretett halottaik kedvenc ételeivel, italaival és a rájuk emlékeztető tárgyakkal van megtöltve. Ajándékokkal is készülnek szeretteik számára: míg a gyermekek játékokat, a felnőttek olyan jellegzetes mexikói italokat kapnak, mint a mezcal vagy az atole.

Táncoló csontvázak

Nemcsak az otthonok, hanem a közterek is színes díszbe öltöznek ilyenkor. Az ünnepre virágokkal ékesítik a házakat és az utcákat, leginkább a flor de muerto (halottak virága) piros és narancssárga virágával. A színes virágtenger mellett az ünnep másik leggyakrabban használt szimbóluma a koponya (calavera), amit az arcukra festenek, de édességként is elkészítenek.

A dekorációk legfontosabb eleme a La Catrina, a jellegzetes mexikói ruhát viselő női csontváz, akinek koponyáját kalap is díszíti. 

A bábu eredetileg José Guadalupe Posada alkotása és ugyan elsőre ijesztőnek tűnhet, valójában nem akar félelmet kelteni, hanem arra emlékeztet, hogy a halál az élet folytatása. 

az ofrendák díszítésére szolgáló kellékek
Fotó: Wikipédia / Yael Bonilla / CC BY-SA 4.0

Bár teljesen más ünnep, mégis mutat hasonlóságokat a kelta eredetű, de Észak-Amerikában és Európában is népszerű Halloweennel. A mexikói gyerekek is körbejárnak a környékükön apró édességeket és ajándékokat gyűjtve.

Az ünnep a hagyományos táncokon, ételeken és italokon túl az irodalomban is megjelenik. 

A calaveras literarias („irodalmi koponyák”) rövid, gúnyos stílusban megfogalmazott versikék, amelyekben egy-egy híresebb, még élő politikus vagy közéleti személyiség találkozik a halállal. A sokszor groteszk humorú versek a szórakoztatáson kívül más célt is szolgálnak: a társadalom kritikáját is megfogalmazzák az adott politikussal, közéleti személlyel szemben.

Európai hasonlóságok

A mexikói ünnephez hasonló megemlékezések más országokban is jellemzőek, többek között az Egyesült Államok spanyolajkú közösségeiben, akik nem szakadtak el korábbi hagyományaiktól.

Az európai országok közül az olaszoknál találkozhatunk hasonló ünnepléssel. 

Szicíliában az idős családtagok szellemként, észrevétlenül rejtenek el édességeket a házban, a Giorni di Morti másnapján pedig a gyerekek körbejárnak és megkeresik az elrejtett finomságokat.

José Alfredo Jiménez énekes-dalszerző emlékére állított oltár
Fotó: Wikipédia / Juan Carlos Fonseca Mata / CC BY-SA 4.0

A Día de los Muertos bár rendkívül színes és vidám, cseppet sem komolytalan. Az élénk színek és a karneváli hangulat nem feledteti a gyászt, hanem a halál helyett az életet helyezi előtérbe és a halált az élet természetes részeként mutatja be, tulajdonképpen a veszteség feldolgozását igyekszik megkönnyíteni.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.