A Selyemút egy metropoliszát tárták fel az üzbég hegyekben

Amik a középkori Tugunbulak megerősített falai lehettek még láthatóak a felszín alatt.

Több, mint 1000 évvel ezelőtt a legendás Selyemút mentén karavánok ömlesztették a selymet és pamutot nyugatra Európába, miközben gyapjú, üveg, arany, és ezüst ment keletre Kínába. Közép-Ázsiában az oázisokban fekvő városok fontos csomópontokat képeztek ezen utak mentén, ami valójában kereskedelmi úthálózat volt. Most, a meglepő felfedezés, hogy egy jelentős középkori nagyváros nyomait fedezték fel több mint 2000 méteren Üzbegisztánban, azt mutatja, hogy a hálózat messze kiterjedt a zord hegyes területekre, amikről úgy vélték, hogy azokat kikerülték. A felfedezés vitatja azt az elképzelést, hogy az ókori kereskedelmi utak csak az alföldi oázisokat kapcsolták össze.

Soren Michael Sindbaek, az Aarhus Egyetem munkatársa, aki nem vett részt a munkában azt nyilatkozta, hogy nagyváros méretű települést találni ezen a felföldi vidéken teljesen meglepő. A premodern nagyvárosok ezen a magasságon rendkívül ritkák; néhány az ismerek közül: Tiwanaku Bolíviában, Cusco Peruban, és Lhasa Tibetben. Sindbaek azt mondja, hogy a felfedezés potenciálisan újraírhatja Közép-Ázsia történelmét azzal, hogy megmutatja, hogy a nagy, átutazó pásztorok populációi fenntarthatnak egy nagyvárost távol a gazdag birtokoktól. A múltban úgy vélték, hogy az alföldi nagyvárosok, mint a mai Üzbegisztánban lévő Bukhara és Samarkand biztosította az utakat a Selyemút, Európa és Kína között. Bár ezek a nagyvárosok az óriási sivatagban szétszórtan voltak, sok vizük volt és termékeny mezők vették körbe őket.

Amik a középkori Tugunbulak, a Selyemút metropolisza megerősített falai lehettek még láthatóak a felszín alatt.
Fotó: Science

 

A feltárt metropolisz a Selyemút virágkorából származik

 

2011-ben azonban Frachetti és Farhod Maksudov a Nemzeti Régészeti Központ munkatársa egy kis középkori városi területbe botlott 2.100 méteren, Üzbegisztán egy távoli keleti részén. A 12 hektáros Tashbulak kőerődítményeket és egy temetőt foglalt magába. A kőerődítmények egy olyan terület, ahol fémet és hajókat gyártottak. Tashbulakot az érmék, a kerámia és a szénizotópos elemzés Kr.e. 750-re datálja.

Miközben Tashbulakot tárták fel 2015-ben, a csapat 5 kilométerrel arrébb dokumentált egy helyszínt még terjedelmesebb romokkal, ez volt Tugunbulak. A kemény időjárás, a zord terep, és mindkét lelőhely puszta mérete miatt a hagyományos vizsgálatok kihívást jelentettek. A csapat lidart alkalmazott, ami a Föld felszínét vizsgálja úgy, hogy fényt bocsát ki és méri, hogy mennyi időbe telik míg a fény visszapattan az eszközre. A műszert gyakran repülőgépre szerelik, hogy feltérképezzék a sűrű lombozat között lévő talaj kontúrjait. Az utóbbi technológiai fejlődések azonban lehetővé teszik, hogy alacsonyan repülő drónra szereljék a lidart. 

Kezdve 2022-ben, a csapat 22 repülést végzett a helyszín felett, kihasználva a ritka vegetációt, hogy sűrű, nagy felbontású adatokat gyűjtsön, ami megmutatja a felszín bonyolultságát. 2022 óta a csapat nyári ásatásokat végez.

A 120 hektáros Tugunbulak az ókori Samarkand méretének több, mint a fele, a középkori Közép-Ázsia egyik legnagyobb nagyvárosa. Tugunbulak négy szektorának egyike egy 30 hektáros területet foglal magába négy nagy citadellával, amik 5000 lakost szállásolhattak el több, mint 300 struktúrában. A falak és tornyok kőből készültek és a stratégiai tetőgerinc vonalakon döngölt föld emelkedett, ami félelmetes erőddé tette.

 

Az ásatások feltártak egy nagy, megerősített vasöntödét, kupolás kemencével, ami szintén acélt gyárthatott. A közeli érclelőhelyről származó bőséges vas miatt Tugunbulak jelentős fémtárgy gyártó és fémtárgy exportőr volt – ezek a tárgyak valószínűleg eszközök voltak lovagláshoz, gazdálkodáshoz és harchoz –, amit valószínűleg megbecsültek szerte a középkori Közép-Ázsiában.

 

A szénizotópos kormeghatározás és az érmék azt mutatják, hogy a helyszínt a késői 6. századtól a korai 11. századig lakták; ez volt a Selyemút legjobb időszaka. Ebben az időszakban a kelet iráni farmerek (sogdianok) uralták Közép-Ázsia kereskedelmét és nagyvárosait, például Samarkandot. A kutatók úgy vélték, hogy a kelet sztyeppéről származó türk pásztorok a külterületen éltek. Azonban adva az alaprajz, az erődítmények, és tárgyi leletek, Frachetti úgy gondolja, hogy ez a hegyi nagyváros egy önálló politikai entitást tükröz, mely lehetséges, hogy a sogdianok uralmán kívül esett és állattenyésztő türkök működtették. A struktúrák megerősített területeken belüli nyilvánvaló hiánya azt mutatja, hogy a lakosok nagyon mobilak voltak. Úgy gondolja, hogy nyáron jurtákat állíthattak fel a nagyváros falain belül és körül, aztán télen melegebb alföldekre költöztek a nyájaikkal, ami a birka- és kecskepásztorok tipikus migrációs mintázata.

Tashbulak és Tugunbulak nagyvárosok az üzbegisztáni Samarkand oázisához közel helyezkedtek el, de magasabban, ami azt mutatja, hogy a felföldi nagyvárosok elősegítették a kereskedelmet a Kínából Európába tartó Selyemút mentén.
Fotó: Science

Egyre több a bizonyíték arra, hogy a felföldek regionális és szélesebb kapcsolatokat alakítottak ki, részben azzal, hogy értékes fémet nyújtottak a kereskedelem számára.

További ásatásokra van szükség, hogy megerősítsék azt, hogy Tugunbulak olyan nagy volt, mint amilyennek látszik és nem egy kisebb település, ami az idők folyamán megváltoztatta az elhelyezkedését. Ez lesz a célja a jövő évi nyári ásatásoknak.

(Forrás: Science: https://www.science.org/)