A vizes kutya ezért rázza magát oly hevesen

Vágólapra másolva!

Miután megázik, sok szőrös emlős - különösen a kutyák - lerázza a felesleges vizet a bundájáról. A tudósok egyre közelebb jutnak annak az idegi mechanizmusnak a megértéséhez, amely a vizes kutya bundarázása mögött meghúzódik.

Origo

Vágólapra másolva!

vizes egér rázás kutya

A Harvard Medical School Howard Hughes Orvosi Intézetének kutatócsoportja laboratóriumi egerek segítségével megállapította, hogy a vizes kutya rázkódó viselkedését az váltja ki, ha a bőr bizonyos mechanoreceptorai aktiválódnak. Az eredményeket a Science című folyóiratban november 7-én megjelent tanulmányban részletezik.

Miért rázza magát a vizes kutya?

A vizes kutya bundarázása hatékony módja

a víz,
az irritáló anyagok,
a gubancok és
a paraziták

eltávolításának a szőrzetből. Különösen jól működik az olyan területeken, mint a nyak és a hát, amelyeket az állatok nehezebben érnek el nyalogatással vagy önápolással.

A szőrös emlősöknek több mint 12 féle érzékelő neuronjuk van, és mindegyiknek megvan a maga funkciója, hogy megtalálják és értelmezzék a különböző érzéseket, és olyan válaszokat váltsanak ki, mint a maga rázás.

Annak ellenére, hogy ez a viselkedés számos fajban meglehetősen gyakori, a mögötte álló idegi mechanizmusok még nagyrészt feltáratlanok.

Az új tanulmányban a kutatócsoport az ultraérzékeny érintésérzékelő receptorok egy típusára, a C-rostok alacsony küszöbű mechanoreceptoraira (C-LTMR) összpontosított. Ezek a receptorok a szőrtüszők köré tekeredve működnek, és a kellemes, affektív érintéssel vannak kapcsolatban.

Genetikailag módosították az egereket

A kutatócsoport először többféle ingert, például olajat és vizet alkalmazott az egerek hátán és nyakán. Az ingerek alkalmazása után a csapat több mechanoszenzoros neuron válaszát kereste.

Ezután a csapat genetikailag módosított néhány egeret, eltávolítva a C-LTMR-ek nagy részét.

Ezeknek a receptoroknak az eltávolítása megállította az egerek maga rázását, ami azt jelzi, hogy ezek a receptorok nélkülözhetetlenek a vizes kutya bundarázásának kiváltásához.

Ezután azt vizsgálták, hogy a C-LTMR-ekből érkező jelek hogyan terjednek az egerek idegrendszerében. Ezt az útvonalat a gerincvelőben lévő neuronok egy csoportjáig követték nyomon. Ez az idegpálya a parabrachialis maghoz kapcsolódik - egy olyan területhez az agyban, amely segít feldolgozni a fájdalmat, az érintést és a hőmérsékletet.

A csapat ezután úgy változtatta meg az idegsejteket, hogy azok fény hatására be- és kikapcsolhatók legyenek.

Ez blokkolta a gerincvelői neuronok aktivitását, és lehetővé tette számukra, hogy létrehozzák az érzékelő neuronok által bejárt útvonal térképét.

A kontroll egerekhez képest a módosított egereknél 58 százalékkal csökkent a rázási viselkedés. Az agy fájdalom-, tapintás- és hőmérsékleti régiójának aktivitásának blokkolása is hasonló eredményeket hozott.

A C-LTMR-ek a kulcsfontosságú szenzoros szereplők

A kontroll egerek továbbra is normálisan vakaróztak és ápolták magukat, ami arra utal, hogy ez a vizes kutya maga rázására jellemző idegi áramkör.

Az eredmények szerint a C-LTMR-ek a kulcsfontosságú szenzoros szereplők a vizes kutya bundarázása mögött.

Ennek a gyakori viselkedésnek a jövőbeni kutatása azt vizsgálhatja, hogy a túlműködő C-LTMR-ek hozzáadódnak-e az olyan állapotokhoz, mint a macskáknál a rángatózó bőr szindróma. Ilyenkor a macskák hirtelen összerándul a bőrük és túlzottan fészkelődnek.

Ezt a kutatást az emberek bőr túlérzékenységének tanulmányozására is fel lehetne használni.