1943. február 20-án a Mexikói-felföldön található Parícutin falu határában megnyílt a föld Dionisio Pulido gabonaföldjén. A hasadékból kezdetben füst és kéngőz szállt fel, majd még aznap este vulkáni bombák repültek ki villámlástól kísérve. Másnapra, az egyre erősödő vulkanikus tevékenységeknek köszönhetően
tízméteres salakkúp jött létre, mely még aznap elérte az 50 méteres magasságot.
1944-ben lávafolyások indultak meg a vulkánból, túlnyomórészt a kúp lábánál keletkezett kis nyílásokból.
A vulkáni tevékenység 1949-ben egyre csökkent, egészen 1952-ig, amikor a kitörés véget ért. A vulkáni kúp magassága 457 méter lett, ami kilenc év és tizenkét nap alatt jött létre. A faluról Parícutinnak elnevezett tűzhányó egyébként az egyik legfiatalabb a földön.
A Parícutin vulkán azonban nem csak emiatt érdekes. Kilenc év alatt 2 milliárd köbméter hamu és láva jutott a felszínre, a láva pedig 25 km²-t borított be. Két közeli falu, Parícutin és San Juan Parangaricutiro a kitörés során elpusztult, utóbbi temploma azonban csodával határos módon megmaradt.
A láva épp az oltár előtt állt meg.
A hely ma kedvelt turistalátványosság, és sok zarándok is ellátogat oda. Az Origo utazás rovatának egyik szerzője felmászott a vulkánra, és a templomot is látta. Kalandjairól, melyek során még a mexikói marihuánatermesztés rejtelmeibe is bepillantás nyert, itt írt beszámolót.