Csákberény nekem eddig minden útvonalamból kiesett, csak annyit tudtam róla, hogy a New York Times egyszer nagyon dicsérte. Most is csak azért mentem arra, hogy a létező legtöbb kanyart érintve keveredjek el a Börzsönyből le Somogyba. Tudom, rendes kerülő, de mit tehet a motoros turista, ha A és B pont között a leghosszabb szakaszon a legjobb motorozni?
Elsőre szinte el sem hittem, mit látok. Másodszorra ugyan felfogtam, hogy ez tényleg egy orosz metrókocsi, csak azt nem értettem, mit keres itt a Vértes végében? Ha akkor valaki nekiáll bemagyarázni nekem, hogy
létezik egy titkos, hetven kilométeres alagút,
ami a Moszkva teret összeköti a gánti bauxitdombok alá telepített titkos szovjet atomrakéta-bázissal, akár még be is veszem egy pillanatra – mi más magyarázná a földből ferdén kirobbanó kocsit?
A valóságnak persze nincs köze se titkos útvonalakhoz, se a bányászathoz: Zsemlye Ildikó „A Földből kitörő metrókocsi” című installációja ez, amelyet 2013 decemberében telepítettek ide, az 1200 lakosú faluba. Ne kérdezzék tőlem, hogy miért, ez művészet – a célját mi sem értjük, de remekül néz ki.
Az arra bicajozó nyugdíjas annyit mondott nekünk: „Azt hittük, majd lesz benne valami, de nem lett. A gyerekek szeretik, néhányan megfékeznek itt az átutazók közül is.
Nem mondom, hogy szép, de lassan megszokjuk...”
A Na mi Újság, Wágner úr Kulturális és Sportegyesület által használt épület mellett, a régi malomnál találjuk a kocsit. Takács József Lajos svéd-magyar állampolgárságú műgyűjtő segítségével vásárolták meg a kiszuperált eszközt, amelyet két svéd graffitis, Kaos és Fits fújt teli 2015-ben vidám mintákkal – ők nemzetközi hírű mesterei a városi művészetnek, már több fontos közlekedési csomópont dekorálására kérték fel őket világszerte.
A Feol.hu számára tett nyilatkozatában Takács korábban kifejezte, hogy
az installáció akár a nemzet felemelkedését is jelképezheti.