Korfu, a szieszták szigete

Ha Horvátország már unalmas, az Adria olaszországi része zsúfolt, Krétán sok a német turista, a spanyol tengerpart meg messze van, akkor ideje valami mást keresni! Korfu közel van, szép a tenger, és hideg az ouzo.

Mint bárhol máshol, itt is lakhatunk szállodában vagy apartmanban. Mindegy. Tisztaság van - a Balkánra nem épp jellemző módon -, és mindennel felszerelték a szállásokat. A szállodákhoz édesvízi medence is tartozik általában, amit bárki használhat, úgyhogy nincs nagy jelentősége.

Az, hogy melyik városban lakunk, az gyakorlatilag mindegy is. Mindenhova el lehet jutni (autó, motor, hajó stb.) és el is kell menni. A fővárosban van a legnagyobb élet. Taverna taverna hátán, kávézó, kaszinó, diszkó, apartman tengerre néző, szomszédra néző. Sikátorok, kicsi terek, buzuki, szirtaki. Általában ouzót meg metaxát vedel a korfui polgár. Sörben a Mythos nevű görög Kinizsit fogyaszthatjuk, de kaphatóak a jól megszokott hazai ízek is. Ez egy kicsi, de annál nyüzsgőbb városka, nyugdíjasoknak nem ajánljuk. A város házain jól látszik a több száz éves velencei uralom, inkább egy olasz kisvárosban érezzük magunkat, mintsem Görögországban. Pár kilométerrel arrább telepedett le egykor Erzsébet királyné, akinek valamiféle tüdőnyavalyája volt és a jó levegő meggyógyította, de ettől függetlenül leszúrták. Achilleont Achilles iránti rajongása miatt építette, kilátással a tengerre természetesen, de Bratt Pittről akkor még szó sem volt. Ez most múzeum (a magyar jogosítványt kiválóan elfogadják diákigazolvány gyanánt), amit meg lehet nézni. Délebbre haladva beleütközünk Benitsesbe, Moraitikába, Meshongiba. Ezek kicsi halászfalvak, ahol a zöldséges nénik még mindig drachmában számolnak, mert nem nagyon értik ezt az egész euró-hülyeséget. Sebaj, Apelliát rá. Ez egy görög bor, igen finom és sunyi, addig issza az ember, amíg el nem esik. Mindezt vidáman.

A legizgalmasabb nevű falu kétségkívül Kritika, ahol viszont az égadta világon semmi sincs, mi is csak a neve miatt küzdöttük el magunkat idáig. Ami ez alatt van, az már... A sziget ezen déli részén már nem találunk angol nyelvű táblákat, itt már senki nem beszél semmilyen nyelven, és az euróról is azt hiszik, hogy valamiféle bélyeg. Azért érdemes ide leautózni, ha az ember megunta a turistaáradatot. A szigeten ennél délebbre már nehéz menni, úgyhogy irány észak. Ha a nyugati oldalon támadunk felfelé, akkor előbb-utóbb belebotlunk Lefkimibe. A falucska közelében egy Gerard Durrell nevű fickó élt (összegyűjtött egy halom tengeri herkentyűt a házában, ami most múzeum), és itteni élményeiről írta a Családom és egyéb állatfajták című örökzöldjét.

Kissé feljebb van Paleokastritia. Na hát ez gyönyörű. Hatalmas öböl, tenger, meg sziklába vájt szállodák. Minden zöld és klassz a levegő, ráadásul meg sör is van. Ahogy haladunk felfelé, elérjük Sidarit, amely homokkőszikláiról nevezetes. Furcsa képződményeket produkál a természet. Az egyik öbölben található a "Canal d'amour", ahol apály idején át lehet úszni és akkor örökké szerelmes lesz az ember abba, akivel átússza. Úgyhogy csak óvatosan! Ebben a természetes alagútban olyan zöld színű a víz, amit csak modernkedő festők tudnak produkálni, miközben az égboltra gondolnak. Az autós kirándulások után mehetünk hajókázni is. Csak be kell térni egy "Rent a boat" feliratú üzletbe és megegyezni a tulajjal. Fel kell készülni rá, hogy mindig azon a helyen a legolcsóbb a hajóbérlés és a szigettúra, ahol éppen vagyunk. Ezek a járművek néha nem sokban különböznek a Castro elől menekülő népek járműveitől, de meglepő módon biztonságosak. A halászoknak ritkán telik jachtra, na. Viszont csodaszép szigetekre visznek minket, ahol lehet túlélőtúrát folytatni, autentikus görög estével, önmagát részegen felgyújtó matrózzal és folyton szirtakit táncoló arab démonnal.