Ciprusi randevú Aphroditével

Az úgy történt, hogy amikor Kronosz gyémántkeménységű kardjával bosszúból elválasztotta apja Uránosz testét a heréitől, Uránosz vére a földre, nemző váladéka pedig a tengerbe hullott. A nedvet a tenger hullámai habokká formálták, amelyből egyszer csak kiemelkedett a gyönyörűséges Aphrodité, a szerelem istennője. Azt sokáig nem tudtam, hogy ennek mi a köze van Ciprushoz, de a tornácon ülve kecskesajtérlelés közben Jannisz kiművelt.

Kopiaste, Kopiaste...Ez az a kifejezés, amelyet a leghamarabb megtanulnak a Cipruson nyaralók, illetve telelők. Így köszöntik egymást a helyiek. Ha gyalogszerrel indulunk felfedezni a szigetet, ne reggelizzünk, ne is ebédeljünk, mert a helyiek lépten-nyomon betessékelnek a tornácig egy tál levesre vagy egy sajttálra, némi bor vagy tömény kíséretében. A ciprusi öregek jó kondícióban vannak, és egyfolytában mosolyognak.

Jannisz erre nem tud mit válaszolni, neki ez valahogy természetes, igaz, ő alig 25. Azt mondja, sokat vannak a kertben, ott dolgoznak, de nem szakadnak meg. Meg különben is hova rohannának. Szóval a vidéki népek napjaik nagy részét a kertben töltik, és már napfelkelte előtt talpon vannak. A földeken kézzel szántanak, és még mindig jó szolgálatot tesz a teherhordásnál egy köpcös, erős szamár. A szamarak mellett szinte minden család tart kecskét, juhot, egyrészt a Ciprusra jellemző jelentős tejfogyasztás, másrészt a házi készítésű Kefalotiri sajt miatt. Gyakran látni a tornácokra kilógatott sajtrudakat, melyeket a napmeleg érlel olyan fenséges ízűre.

A sajt mellett a másik jellegzetes étkük a Koupepia, vagyis a töltött szőlőlevél, amelyhez már kora tavasszal letépik a zsenge leveleket a lugasokban. Cipruson nem divat permetezni a szőlőt, és a mustban nincsen hozzáadott cukor. Ebben a fenti hordóban még van egy kevés a tavalyiból. Jannisz lefejtett nekem egy kisüveggel.

A tornácon Jannisz tovább magyaráz. Azt mondja, végül is nincs szabálya a sajtérlelésnek, ő is úgy érzésből csinálja. Fiatal kora ellenére hihetetlen rutinosak a mozdulatai. Nem az első nyár, hogy sajtot érlel. Még nem jó - mondja -, talán délutánra. Hadonászva marasztal. - Addigra a borod is lehűl a pincében - mondja. Addigra le - gondoltam.

Szabó Kata