Nyárvégi vakáció az Örök Városban

Vágólapra másolva!
Az augusztusi, már-már késő őszt idéző nyár csúnyán keresztülhúzta számításainkat és a monszunhoz hasonlatos időjárás a régóta betervezett balatoni nyaralás félbeszakítására kényszerített minket. Ha már kivettük a szabadságot, sőt még a félretett pénzt sem tudtuk elkölteni hekkre és sörre, valamit azért mégis csak kellene kezdeni magunkkal! Gyors számolgatás és kattintgatás után megjött az ötlet, menjünk egy kicsit melegebb vidékre, irány Róma.
Vágólapra másolva!

A repülőgép szerencsére csütörtök délután érkezett meg velünk Fiumicinóra, így még a csomagok begyűjtése után bőven volt időnk arra, hogy bezötykölődjünk a reptéri vonattal a Termini pályaudvarra, megtaláljuk a közelben lévő szállodánkat és egy kiadós zuhany után nyakunkba vegyük a várost. Még repülés közben elhatároztuk, hogy az első délutánon, estén csak ízelítőt veszünk a város hangulatából, a műemlékeket és múzeumokat pedig a többi napra hagyjuk.

A szállásunk a pályaudvar környékén lévő olcsó szállodák egyike volt. A legfeljebb 3 csillagos hotelektől túl sokat várni nem szabad, de a célnak mindegyik megfelel, a szobák és zuhanyzók tiszták, a reggeli bőséges és finom, a személyzet általában készséges. A Termini környékén lévő szállodák hatalmas előnye, hogy a repülőtérről egy órán belül el lehet érni bármelyiküket és a gyorsvasút mellett más közlekedési eszközt nem is kell igénybe venni, az állomástól már gyalog folytathatjuk utunkat.

A híres római nyüzsgésből és forgatagból aztán vajmi keveset éreztünk, s mint később megtudtuk, ez nem volt véletlen. Látogatásunk időpontja ugyanis éppen Feragosto-ra esett, amikor is az olasz városlakók egész egyszerűen kirajzanak lakóhelyükről, ennél fogva a városokban nincs forgalom, tülekedés, hatalmas tömeg. Már-már kihaltnak is nevezhetnénk, leszámítva a temérdek turistát, és az őket kiszolgáló vendéglátósokat, bóvliárusokat na és persze a taxisokat.

Első esti sétánk természetesen a turisták által előszeretettel látogatott Piazza di Spagnához és a híres Spanyol lépcsőhöz vezetett. A Villa Borghese parkjának aljában lévő teret és lépcsőt 1725-ben francia pénzből építették, de a lépcsőt Spanyolország vatikáni nagykövetsége után nevezték el Spanyol lépcsőnek. A 18. században a lépcső környékén gyülekeztek Róma legszebb fiai és lányai abban a reményben, hogy talán valamelyik híres festőművésznek megakad rajtuk a szeme, és modellként alkalmazza őket.

A szép lányokból manapság sincs hiány a lépcső környékén, de ma már nem kizárólag olasz fiatalok gyülekeznek itt, hanem a világ minden tájáról érkezett turisták. A téren ugyan most nincsenek virágok (csak májusban szokás kidíszíteni a környéket rózsaszín azáleákkal(, de egy kis prosciutto és egy üveg jófajta olasz bor társaságában így is kellemes nézelődéssel telik az este.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!