Séta Szent Péter városában

A Rómában eltöltött hosszú hétvége következő napjának célpontja a Vatikán volt, mielőtt azonban felkerestük volna a katolikus egyház központját, megnéztünk egy középkori és egy ókori nem kevésbé fontos és nevezetes helyet, a Campo de 'Fiorit és a Pantheont, később pedig kihagytunk egy Lazio-meccset. Római beszámolónk második része.

Korán kellett reggeliznünk ahhoz, hogy még idejében odaérjünk a Campo de 'Fiorin, a Virágok terén vasárnap kivételével minden nap működő virág- és zöldség/gyümölcs piacra. A hangulatos középkori téren árusok tucatjai kínálják szebbnél szebb portékáikat, a tért övező házak földszinti helyiségeiben pedig kávézók várják a vendégeket.

A teret mégsem csak ezért, az egyébként szerencsére nem sok turistát vonzó látványosságért kerestük fel. A Campo de 'Fiori ugyanis a középkorban az inkvizíció idején a kivégzések helyszíne volt és látva a tér mai bájos hangulatát, ez a tény meglehetősen bizarrá teszi az élményt. A tér közepén áll Giordano Bruno, az egykori dominikánus szerzetes, tudós és filozófus szobra, akit eretnek nézetei miatt máglyahalálra ítéltek, és itt ezen a helyen, a Campo de 'Fiorin végeztek ki 1600-ban. Újszerű és vakmerő nézetei miatt - miszerint a keresztény egyház léte teljes egészében irracionális, illetve, hogy Arisztotelész nézetei hamisak, és az univerzumban nincs egyértelműen fönt és lent, az égitestek és velük együtt a természet örökös körforgásban és megújulásban vannak, ennélfogva az univerzum végtelen, és Isten csupán a természetben van jelen - a pápa fogságába került, és noha több alkalommal is felszólították tanai visszavonására, ezt minden alkalommal visszautasította. A tér közepén álló szoboralak arcát csupán egész közelről lehet látni, messzebbről az alakra boruló csuha árnyékot vet a tudós arcára, amitől még misztikusabb, már-már félelmetes az alkotás.

Ezután a néhány háztömbnyire lévő Piazza della Rotondára indultunk, hogy megcsodáljuk az ókori Róma legjobb állapotban fennmaradt épített emlékét, a Pantheont. Az eredeti templomot Marcus Agrippa, Augustus veje építtette i. e. 29-ben, és a földi isteneknek szentelte. A templomot később Hadrianus császár átépíttette, majd pedig a 7. század elején a templom a keletrómai császár tulajdonába került. A középkorban az épület többször megrongálódott és ki is fosztották, a mennyezet arany díszítésű cserepeit pedig eltávolították. Az egyaránt 43,3 méter magasságú és átmérőjű, fantasztikus mérnöki teljesítménnyel felépített templomban nyugszanak I. Umberto és II. Viktor Emánuel olasz királyok, valamint Raffaello is.

Némi fényképezgetés és képeslapvásárlás után a Vatikán felé vesszük az irányt. Végigsétálva a Via dei Coronarin és a folyónál jobbra fordulva eljutunk a Ponte Sant'Angelóig, az Angyal hídig, amelyet Hadrianus császár épített i. sz. 136-ban, hogy a város polgárainak könnyebb utat biztosítson saját mauzóleuma, a későbbi Angyalvár eléréséhez, ha esetleg tisztelegni szeretnének halott császáruk előtt. A "vár" nevét Nagy Gergely pápától kapta, aki egy római pestisjárvány idején egy angyal alakját látta álmában az építmény fölött, ami véleménye szerint a járvány végét jövendölte meg számára. A mauzóleumnak épült, de a 6. században erőddé alakított várat időhiány miatt kihagytuk, hogy elegendő időnk legyen a Vatikánra.