Napfürdő és tequlla a maják földjén

Mi is jut az ember eszébe, ha azt hallja, Mexikó? Lássuk csak! Sombrero, Hugo Sánchez, Zapata, Irapuato (0:6), Cortes, a Los Lobos, maják, aztékok, kaktuszok, tequilák. Mindenből egy csipet, és ha kihörpintettük, már utazhatunk is! Egy gyönyörű ország a történelem leheletével.

Mexikóváros jelképe az El Angel (Angyal), gyakorlatilag a helyi szabadságszobor, amely egy 30 méteres oszlop tetején helyezkedik el és egy angyalt ábrázol. Mindenhonnan látszik, jó kis tájékozódási pont, ha egy-két tequila után eltévednénk. A város egy igazi nyüzsgő nagyváros. Azon sem kell meglepődni, hogy minden sarkon egy "El Mariachi" penget, nejlonhúros ütött-kopott gitárral, western csizmában és egy foggal. Tökéletesen autentikus. Mintha gyerekkorom filmélményei elevenednének meg, amikor próbálom a hernyót a tequila után küldeni, ahogy azt a őslakosok teszik. Nem megy. Inkább nézzük meg a Nemzeti Palotát (Palacio National) a város közepén. Olyan indiánosan fényűző, olyan nagyon díszes, hirdeti a nemzet gazdagságát. Ez az egyetlen hely, ahol elkérik az útlevelünket belépéskor. Persze ez most az elnöki rezidencia, jogos a félelem. A városbéli csavargás ajánlott, remek kávézók, éttermek (a csípősebb ételek kedvelőinek) és nagyszerű "mexikó feeling" vár minket. Rengeteg a látnivaló, különböző korok fennmaradt örökségei hirdetik, hogy valaha ez a város a világ leggazdagabbika volt. Irány a tengerpart, a mára kicsit kegyvesztett Acapulco és a feltörekvő Cancún.

Acapulco és Cancún

Mexikót két oldalról is óceán határolja. Keleten az Atlanti-óceán, nyugaton pedig a Csendes-óceán. Híres mexikói üdülőhely a Csendes-óceán partján Acapulco. Mexikóvárostól nagyjából 5-6 órás buszút választ el minket ettől a gyönyörűségtől. Régebben a hollywoodi sztárok, amerikai turisták kedvenc üdülőhelye volt. Ma már kicsit veszített korábbi fényéből, az amerikaiak a Karib-tenger üdülőhelyeit jobban kedvelik, de azért még mindig érdemes felkeresni Acapulcót is. Erről a helyről mindig valami életmentős, tangás fürdőruhás, bombanős film jut az eszembe. Bizony Acapulco ilyen. Férfitársaim, ha egyedül merészkednek neki ennek a tengerparti gyöngyszemnek, akkor számolniuk kell a tesztoszteronszint drasztikus emelkedésével. A strandon a legjobb, amit tehetünk, hogy befizetünk egy jó kis "all inclusive" ellátásra, és azt tesszük, amit a filmekben látunk. Koktélokat iszogatunk a pálmafák tövében és elmélkedünk azon, hogy tulajdonképpen milyen nehéz is az élet. Ha kipihentük magunkat, menjünk még tovább, mondjuk Cancúnba.

A Yucatán-félsziget legkeletibb pontja Cancún. Ez az a hely, amiről az indiánok úgy gondolhatták, hogy a világ vége. Ha az ember becsukja a szemét és elképzeli a paradicsomot, akkor Cancúnt látja. 30 évvel ezelőtt Cancún csak egy maja név volt, egy lakatlan, napfényes terület a Yucatán-félszigeten. A félsziget egy 26 km hosszú földszakasz, amelynek a legmagasabb pontja mindössze 60 méterrel magasodik a tengerszint fölé. 1967-ben a mexikói kormány felismerte az idegenforgalom fontosságát, ami aktív szerepet tölthet be az ország gazdasági fejlődésében. Természeti szépségéből adódóan ezt a napfényes területet nagypénzű, külföldi befektetőknek szánták. A terv az volt, hogy a területből egy hatalmas szórakoztató- és üdülőközpont legyen. Sikerült. A terület első két szállodája a Palacio Maya és a Club Med voltak, ezek 1970-ben épültek. Az 1990-es évektől jelentősen megerősödött a terület idegenforgalma, ami egyre több és több - elsősorban amerikai - befektetőt vonzott. Sorra épültek a világszínvonalú szállodák és éttermek, a város mai formáját hihetetlen gyorsasággal érte el. Cancún ma két részre oszlik. A belváros a maga 300 000 fős lakosságával, egyszerű és praktikus infrastruktúrájával elsősorban az ott élő mexikóiak és helyiek városrésze. A másik rész a félszigeten fekvő hotel zóna, mely - mint a neve is jelzi - szállodák, szórakozási lehetőségek és éttermek hosszú sora.

Egyszóval Mexikó is a világ olyan csodái közé tartozik, amelyet egyszerűen látni kell.

paya