Ha már végképp elegünk lett a szürke döglött télidőből, a latyakból és a bakancsot szétmaró sóból, irány Finnország, ott legalább még tél a tél. Elsőre őrültségnek hangzik olyan országban telelni, ahol a mienknél mostohább az időjárás, ráadásul télen igen rövidek a nappalok. A finnek azt mondják, Finnországban az év három hónapja hideg, a maradék pedig nagyon hideg.
Ez a hideg azonban teljesen más mint a Magyarországon megszokott: miután lehullott a hó ősszel az idő elég száraz, és a tengerpart kivételével még szél se nagyon fúj. Így még a mínusz harminc is elviselhető, mindössze megfelelően kell felöltözni. Igaz, eltart egy darabig, amíg az ember megtanul úgy lélegezni, hogy ne fagyjanak össze az orrcimpái.
Azoknak sem kell aggódniuk, akik tartanak a téli depressziótól. Ha igazán hideg van, tiszta az idő: a nap hétágra süt, ráadásul a fény visszaverődik a hóról. Furcsának tűnhet, de a tundrabugyi mellett a napszemüveg is alapkellék. Természetesen, aki a sarkkörön túlra vágyik, annak tudomásul kell vennie, hogy a nap ősszel lement, és legközelebb csak márciusban látják viszont.
Most, hogy a klimatikus aggályokat tisztáztuk, nézzük miért érdemes Finnországba látogatni. Mivel az ország gyakorlatilag azokra a tisztásokra épült az Észak-Baltikum, és Kelet-Skandinávia erdeiben, ahol éppen nem volt tó, ezért elsősorban a természet és a téli sportok szerelmesei érezhetik itt jól magukat.
Az ország történelme viszonylag egyszerű: amikor a jégkorszak után visszahúzódtak a gleccserek, jöttek távoli rokonaink, a finn törzsek. Őket a svédek hajtották uralmuk alá. A svédektől az oroszok szerezték meg az országot az 1800-as évek elején, és Finn Nagyhercegség néven a többi területhez képest, meglehetősen szabadon létezett az orosz cárok uralma alatt. Amikor Oroszországban kitört a forradalom Finnország szép csendben kinyilvánította függetlenségét. Az országban élő svédek máig egyenrangúak a finnekkel, az ország gyakorlatilag kétnyelvű. A svédek elsősorban az Aland-szigeteken, illetve a déli partvidéken élnek.