Tapolcára mehetünk vonattal, vagy autóval is. Mindkettőnek meg van a maga veszélye. A vasút út jó hosszú, de mivel ezt előre tudjuk, van időnk a könyvespolcon porosodó kétszáz olvasatlan könyvből kibogarászni egy régi restanciát. Ne idegeskedjünk azon, hogy esetleg egy koszos kupéban kaptunk helyet, dőljünk hátra és olvassunk. Elvégre pihenni megyünk, kezdjük már a vonaton!
Az autós útnak egy buktatója van: Badacsony! Keresztül kell mennünk ezen a csodás balatoni városon és ha már ott vagyunk, akár meg is ebédelhetünk. Hát ez az! Badacsony levegőjét átlengi a gyönyörű borok illata, még ilyenkor télen is. Javasoljuk, hogy szorítsuk össze a fogainkat és próbáljunk jó képet vágni a narancsléhez. Esetleg betehetünk a csomagtartóba egy palack Szürkebarátot, gondolva az előttünk álló nehéz napokra.
Megérkezésünk első pillanatában észlelhetjük, hogy Tapolca egy igen barátságos és takaros kisváros, a maga 18 ezres lélekszámával. A helyiek kedvesen segítenek az eltévedt turistákon (tekintve, hogy mindig eltévedünk, számítsuk bele a tekergést az utazási időbe). Amint megérkeztünk célállomásunkra a hotelbe, panzióba, vagy motelbe, végképp lazuljunk el. Amíg a párunk megérteti a recepcióssal, hogy hiába jöttünk gyerekkel nincs szükségünk pótágyra, addig egy welcome drinket locsolhatunk magunkba a bárban. Amúgy sem történik semmi tragédia, ha a gyerekkel egy ágyban kell aludni, sőt elalvás előtt újra lehet benne(nük) gyönyörködni, mint amikor még nem volt saját szobája.