Az északi sarkkörön túl, csaknem az Urál-hegység északi csücskénél fekvő település környékén működött a sztálini időkben néhány tábor, ahol a szovjet-rendszer számára ilyen vagy olyan okból nemkívánatos embereket tartottak fogva és dolgoztattak embertelen körülmények között.
Orosz sajtójelentések szerint Igor Szpektor polgármester gondolt egyet: mi lenne, ha a hajdani komor intézménynek legalább egy részét élményparkká építenék át, de úgy, hogy a hely szelleme (őrszemélyzet, vicsorgó őrkutyák, szögesdrót-kerítés) azért korhűen megmaradjon.
A furcsa attrakció elsősorban külföldieknek szólna, akik napi 150 dollárnak (csaknem 32 ezer forintnak) megfelelő összegért tölthetnének el itt néhány napot. A gulag-élmény megszerzéséhez minimum háromnapos "vendégraboskodásra" lenne szükség - véli a polgármester.
Ötletét idegenforgalmi vállalkozók lelkesen fogadták, de megszólaltak mások is: olyanok, akiknek annak idején részük volt a tábori élet szenvedéseiből. 1932 és 1954 között csak a vorkutai büntetőtáborokban kétmillió ember raboskodott, s közülük 200 ezer - jó részük hadifogoly - sosem tért haza.