Utunk során egy kisebb kört írtunk le, Miskolctól a 37-es úton Sátoraljaújhelyig utaztunk, hogy a határ előtt észak-északnyugat felé fordulva megismerjük a környék aprófalvait és történelmi emlékeit, s elérve a Tornyosnémetitől induló 3-as főutat visszaérkezzünk Miskolc irányába.
Zemplén földtörténetileg is érdekes a geológusok számára, hiszen a hegység északkeleti részén bukkannak felszínre az ország legidősebb (feltételezések szerint 900 millió évnél idősebb) metamorf kőzetei, ezeket alapvetően gneisz és csillámpala alkotják. De a hegység változatosságára jellemző, hogy a területen karbon-perm időszaki homokkőtől és agyagpalától kezdve számos vulkanikus kőzetet is takar. A Zemplén (Tokaji)-hegység hazai vulkáni eredetű hegységeink közül a legváltozatosabb anyagú: akad itt riolittufa, andezit és bazalt is.
Utunk első lépésként a borturizmust helyeztük előtérbe, betértünk tehát Tokaj városába, ahol nem tudtuk nem észrevenni a pincéket, amelyek egymás hegyén-hátán sorakoztak az út mentén.
A világ első természetes édes borát termelő, nemrég világörökségi helyszínné nyilvánított Tokaj-hegyaljai borvidék egyedülálló adottságokkal rendelkezik. Egyrészt a különleges termőterület (vulkanikus altalajon agyag- vagy lösztalaj, a napsütötte déli lejtők és a Tisza és Bodrog folyók által meghatározott mikroklíma, mely kedvez a botrytis cinerea - nemes penész - kialakulásának, és az ezt követő aszúsodásnak), másrészt a sziklákba vájt pincék hatalmas rendszere, mely egész évben állandó, 12°C körüli hőmérsékletével és magas, 96 százalék körüli páratartalmával ideális a borok érlelésére.
Az évszázadok óta honos szőlőfajták közül a furmint, a hárslevelű és a sárgamuskotály a leghíresebb. A tokaji borvidék a Kelták kora óta jól ismert, azonban világhírnévre csak a XVII. századtól - az aszúkészítés titkának felfedezésével - tett szert.
A Tokaj-hegyaljai borvidék világörökséggé nyilvánított része összesen 27 települést foglal magába, Tokaj városát, valamint Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya legkiemelkedőbb termőhelyeit, illetve ide tartozik Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, Sárospatakon a Rákóczi Pince, Hercegkúton a Kőporosi és a Galamboshegyi pincesor, valamint Tolcsván az Oremus és a Bormúzeum pincéi is.