Szlovénia már hosszú évek óta a hazai kalandturisták egyik elsőszámú célpontja, hiszen az ország természeti adottságai elsőrangú helyszíneket kínálnak a vadvízi evezéshez, a hegyi túrázáshoz, vagy éppen a síeléshez. Bár az ország vonzereje kétségkívül ez, egy hétvége erejéig érdemes lehet felkeresni a megkapóan bájos, hangulatos fővárost, Ljubljanát is, már csak azért is, mert innen kiindulva több fontos látnivaló is könnyűszerrel elérhető.
Hogyan juthatunk ide?
A szlovén fővárosba a Malév közlekedtet menetrendszerinti járatokat, de a viszonylag kicsi távolság miatt érdemesebb talán autóval nekivágni az útnak. Leggyorsabban úgy juthatunk el Ljubljanába, ha az M7-esen indulunk el, s a letenyei határátkelőnél hagyjuk el az országot Horvátország felé. Így ugyanis az 5 és félórás út nagy részét autópályán tehetjük meg. Az út Zágráb érintésével visz a szlovén határ felé, ahonnan már csak alig másfél óra autózásra van a végcél. A Via Michelin útvonaltervezője szerint a 490 kilométeres út költsége egy személyautóra az üzemanyagköltséggel és útdíjakkal együtt 54 euró körül van.
Katasztrófák utáni fejlődés
Az első írásos emlék 1144-ből származik, amely a település német nevén, Laibach-ként említi a várost, ugyanakkor ezen a helyen már a bronzkor óta éltek emberek. Az első igazán jelentős település a római uralom idején alakult itt ki, akik katonai helyőrséget létesítettek a területen. Alig száz éven belül az Emona névre hallgató városnak már 5 ezer lakosa volt, ami elsősorban a római tartományokat, Pannóniát és Aquileiát összekötő kereskedelmi és hadi utaknak volt köszönhető.
Emonát végül a hunok, a keleti-gótok és a longobárdok pusztították el, akiket a szláv törzsek követtek. A város sorozatosan cserélte gazdáit a középkorban, de a küzdelemből végül 1335-ben a Habsburgok kerültek ki győztesen, akik kisebb megszakításokkal egészen az első világháború végéig, 1918-ig uralkodtak.
Tények Szlovéniáról
Ljubljana, Szlovénia fővárosa a Száva és a Ljubljanica folyó partján, az Alpok és az Adriai partvidék találkozásánál 298 méteres magasságban fekszik. A legkisebb európai nagyvárosban mindössze 276 ezer ember él. Az ország hivatalos fizetőeszköze az euró, de az üzletek többségében tolárban is kiírják az árakat.Az évszázadok során a bécsi udvar fontos kereskedelmi központtá fejlesztette Laibachot, amely az erős várnak köszönhetően még a törökök rohamát is kiállta. Az 1511-es pusztító földrengés ugyanakkor a földdel tette egyenlővé a várost, de az ezt követő évtizedekben, évszázadokban a településen hihetetlen mértékű építkezések zajlottak. Ekkor épültek a hatalmas barokk paloták és lakóházak, amelyek egy része ma is megcsodálható. Az építkezések legfontosabb eleme a várdombot körülölelő csatorna megépítése volt a 18. században, amely lehetővé tette a pusztító árvizek szabályozását. A város gazdasági fejlődésének fontos állomása volt a 19. század közepén megépült két vasútvonal, amelyek Béccsel és Trieszttel kötötték össze Laibachot.
A várost 1895-ben ismét hatalmas földrengés rázta meg, de a romok letakarítása után ezt a katasztrófát is hasznukra fordították a helyiek. Újabb építkezések kezdődtek, amelyek gyönyörű szecessziós épületekkel gazdagították a várost. Az épületek többségét a szlovén születésű építész, Joze Plecnik tervezte, aki szinte egymaga alakította ki a város mai képét. A Habsburg uralom végeztével Szlovénia csatlakozott a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz, majd Jugoszláviához.A második világháború alatt az olaszok és a németek is megszállták a várost, a háború végén pedig Ljubljana a Szlovén Szocialista Köztársaság fővárosa lett Jugoszlávián belül. Az államszövetség véres felbomlásakor 1991-ben lett újra független az ország és szerencsésen elkerülte a szomszédait sújtó véres délszláv-háborút.