A szerelem szigete télen-nyáron

A történet úgy szól, hogy amikor Kronosz gyémántkeménységű kardjával bosszúból elválasztotta apja Uránosz testét a heréitől, Uránosz vére a földre, nemző váladéka pedig a tengerbe hullott. Amit aztán a tenger hullámai habokká formálták, s belőle egyszer csak kiemelkedett a gyönyörűséges Aphrodité, a szerelem istennője. A szigetet, ahol partra lépett ma Ciprusnak hívják.

A sziget történelme kevésbé nevezetes, mint a hozzá köthető mitológiai történetek, bár eseményekben gazdag évszázadokat tudhat maga mögött. Ez leginkább a sziget stratégiai elhelyezkedéséből adódott, hiszen az ókorban is és a középkor évszázadaiban is a legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalak mind erre húzódtak. Itt zajlott az európai civilizációk kereskedelme Afrikával, a Közel-Kelettel és Ázsia távolabbi vidékeivel. Ennek megfelelően a környező nagyhatalmak mindig gondot fordítottak arra, hogy uralmuk alá hajtsák a szigetet: elsőként Mükéné, majd a föníciaiak, egyiptomiak, asszírok, perzsák uralkodtak itt. Őket követte Nagy Sándor, majd a Ptolemaiosz királyok, s végül a rómaiak, akik i.e. 58-tól békésebb időket hoztak, amelyek egészen az i.sz. 7. századig tartottak. A következő évszázadokat a Bizánci Birodalom és a különböző iszlám hatalmak küzdelmei jellemezték, amiből végül egy harmadik fél, a Templomos Lovagok kerültek ki győztesen. A középkorban előbb Velence, majd 300 évig az Oszmán Birodalom uralkodott Cipruson egészen az angolok bejöveteléig, 1925-ig.

A sziget Nagy-Britannia koronagyarmata lett, de a ciprusiak megelégelték, hogy a hosszú évszázadok alatt mindig valamely nagyhatalom befolyása alatt állnak és megkezdődtek az első függetlenségi törekvések. Ezekre az évekre datálódik a sajnos máig élő török/görög ellentét és megosztottság. A ciprusi görögök nagy része a Görögországgal való egyesülés pártján volt, amiről természetesen a török lakosság hallani sem akart. 1950-re a ciprusiak 95 százaléka az egyesülés mellett állt, mire válaszul a britek új alkotmányt vezettek be, amit a törökök is elfogadtak. A Ciprusi Harcosok Nemzeti Szervezete ugyanakkor az egyesülésen kívül semmilyen más alternatívát nem volt hajlandó magáévá tenni, így gerillaháborúba kezdett a britek ellen.

Ciprus 1960-ban nyerte el függetlenségét, s a sziget élére egy görög elnök és egy török alelnök került. Az elnök igyekezett minél szorosabbra fűzni a szálakat Görögországgal, ami végül fegyveres összecsapásokkal fenyegetett a két nemzetiség tagjai között, s az ENSZ békefenntartókat küldött a szigetre. A 70-es években a görög és a török sereg is megjelent a szigeten, előbbi távozott, utóbbi nem és megkaparintott az ország északi harmadát, menekülésre kényszerítve mintegy 180 ezer görögöt. A török területek 1983-ban Észak-ciprusi Török Köztársaság néven önálló államot alapítottak, amit Törökországon kívül egyetlen állam sem ismer el.

A legutóbbi évek fejleménye, hogy a korábban csak egynaposra korlátozott utazási időt 3 hónaposra növelték a két országrész között. 2004-ben Ciprus görög része csatlakozott az Európai Unióhoz.

A sziget évről-évre népszerű célpontja a magyar turistáknak. Budapestről közvetlen repülőjárat is közlekedik a szigetre a nyári időszakban pedig charterjáratok indulnak a népszerű üdülőhelyre.